Az új perspektívákért

A nehézségek ellenére nagyon sokan zártunk jó évet a csapatból. Pásztory Dóri például sok mindenért hálás, és még 2020-ra is képes csillámporos unikornisként tekinteni. „Tényleg nagyon-nagyon meg tudom becsülni, hogy egyetlen családtagomat vagy barátomat sem veszítettem el a járványban, hogy senki miatt nem kellett aggódni a távolból, mert, mondjuk, kórházba került” – mondja. Dóri emellett igazi ajándékként tekint a csodálatos és különlegesen hosszú nyarukra, amit itthon töltöttek: a SUP-olásokra a Balatonon, amikor elképesztően felszabadultnak, szabadnak és boldognak érezte magát. A mai napig töltekezik ebből az élményből; a víz ringását is vissza tudja idézni a lába alatt. Nagyon különlegesnek éli meg továbbá, ahogy az angliai barátaikkal közelebb kerültek egymáshoz, és család helyett családdá váltak, segítik, támogatják egymást, ahogy tudják. „Eddig is tudtam, hogy Barni iskolája különleges hely, de most aztán végképp kiderült, hogy milyen szerencsések vagyunk ezzel a közösséggel, és a tavaszi otthoni tanulás után minden egyes nap hálát adtam az égnek, amikor elindulhattunk reggel iskolába, ami szeptembertől nem változott itt szerencsére. De iszonyú hálás vagyok értetek és a WMN-ért, hogy volt célom, munkám, akkor is, amikor az ittenit elveszítettem” – teszi hozzá. Minden egyes cikkötlet hozzájárult ugyanis ahhoz, hogy ne kattanjon meg. Az pedig csak hab volt a tortán, hogy újra kiderült: ők és a családjuk is erős, támogató – ez nagyon megkönnyíti a helyzetüket.

„Szóval, nagyon sok minden kapott új értelmet és új perspektívát, és rengeteg tanulási, fejlődési lehetőség volt ebben az évben számomra.”

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Pasztory Dora (@pasztory.dori) által megosztott bejegyzés

Hogy már nem vagyunk hajlandók megalkudni

Nyáry Luca sajnos nem érzi azt, hogy bármilyen szempontból is hozzáadott volna az életéhez ez az év, maximum nagyon apró, triviális dolgokban. „Nem érettségiztem le, hiába tolhattam át az offerjeimet idénre, mivel a kieső ázisai diákok miatt már nyolc-tíz millát kéne zsebből kifizetnem, így buktam minden felvételimet. Lemondták kábé minden izgalmas munkámat, ezenkívül folyamatosan a szélén táncolok annak, hogy elveszítsem a négyéves kapcsolatomat, és borzasztóan viselem a bezártságot. Ráadásul mivel nagyon sokat olvasok klímakatasztrófa-témában, egyre nihilistábbá válok, mert rájöttem, hogy az én generációmnak nagy valószínűséggel az egész életét ilyen sosem látott, világméretű katasztrófák fogják kísérni” – mondja. Luca annyira bizonytalannak látja a jövőt, hogy képtelen egy-két évnél tovább tervezni, és amúgy is azt érzi, „elbukott”, mert nem az egyetemet választotta. Viszont pozitív hozadéka is volt azért ennek az évnek számára: nem aggódik annyit, elfogadta, hogy nem lesz kiszámítható az útja. „Már nem vagyok hajlandó beérni egy unalmas, béna élettel, mert nem szeretnék ötvenévesen rájönni, hogy a jövő, amire egész életemben készültem, nem létezik. Valamint az is jó, hogy időközben igazi mom friend lettem, és tudok más embereknek segíteni, úgy, ahogy nekem szükségem lett volna rá.

Egyetlen olyan, a világban végbemenő változást nem tudnék mondani (talán az étel-házhozszállítós szolgáltatások bővülő kínálatán kívül), aminek örülnék, de én egyre királyabb leszek, és az is valami.”

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

NYÁRY LUCA (@spiritophile) által megosztott bejegyzés

A tudatos önfigyelemért

DTK számára is übernehéz volt 2020, magánemberként és médiavállalkozóként egyaránt. Egyvalamire viszont kőkeményen megtanította: tudatosan, tervezetten, napi szinten figyelni az egészségére és az immunrendszere karbantartására – soha nem volt még olyan fegyelmezett a multi- és D-vitaminjaival, a probiotikumjával, mint az idén –, és a mentális egészségére (relaxálás, határok meghúzása, de legalábbis ennek megkísérlése). Mert DTK szerint: „Itt most tényleg a lét a tét, ennyivel tartoztam magamnak. Szóval ezt köszönöm.”

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

D.Tóth Kriszta (@dtothkriszta) által megosztott bejegyzés

Az álmokért, amik nehéz időkben is teljesülnek

Dián Dórinak baromi jól telt 2020 – mondjuk, mi rosszat lehetne mondani egy olyan évről, amikor az ember vágyai végre valóra válnak? „Idén teljesült AZ álmom: egy cicánál jobban ugyanis soha nem vágytam semmire, és most itt dorombol az ölemben Artúr” – mondja Dóri, aki emellett tagja lett a WMN csapatának is, ami szintén régi álma volt. Ráadásul nyáron megkapta szakmai élete eddigi legnagyobb próbatételt jelentő és legfelelősségteljesebb feladatát: ő lett a Popfilter szerkesztője, és imádja csinálni. És ha ez még nem lenne elég, életében nem utazott annyit külföldre, mint az idén. „Az évem Londonban kezdődött a szülinapi kirándulásunkkal, majd a WMN-nek és az Európai Parlamentnek hála március elején eljutottam Brüsszelbe. És nyáron is volt akkora mázlink, hogy el tudtunk menni Rómába az enyhítések alatt. Óriási erőt tudtam ezekből az utazásokból meríteni. Szóval elcseszett egy év volt ez a 2020, de mégis, nagyon, nagyon jó” – mondja.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Dóra Dián (@doridian) által megosztott bejegyzés

De mielőtt bárki elkezdené irigyelni Dórit, ne tegye, néhány napra rá ugyanis helyesbítette a gondolatait: „Update! Amióta le mertem írni, hogy mindennek ellenére nekem ez egy jó év volt, kétszer volt mental breakdownom, most meg pofára estem a rollerrel. Vissza az egész! És szeretnék mélyen bocsánatot kérni 2020-tól, hogy minden igyekezete ellenére találtam benne valami élvezhetőt. Elnézést; úgy, ahogy van, fos az egész” – hát ennyit Dóri évéről meg a könnyelműen osztogatott bókjairól.

Hogy elmaradt sok kötelező kör, pofavizit, ördögút

Kurucz Adrinak van egy rémes tulajdonsága – csak hogy tisztázzuk, ezt ő mondja magáról. Lelkesen mond igent, sőt akár szervez mindenféle társasági eseményt, de amikor ki kellene lépni a házból, legszívesebben visszafordulna, és egy könyvvel a kezében, regényekkel, versekkel és filmekkel múlatná az időt. „Régen is ilyen voltam, nem a kor teszi, és egész biztosan jó nagy adag szorongás is van ebben a könyvmolyságon túl, de hagyjuk most a konyhaanalízist. Mondjuk inkább azt, hogy otthonülő vagyok. Illetve lennék, mert nem tudok az lenni: újságíró vagyok, kiskorú gyerekem van, és van egypár ember, akikhez nagyon ragaszkodom, miattuk azért el-elhagyom a bázist” – mondja. Ezek alapján talán nem meglepő, hogy nem viselte meg a bezártság, sőt sokszor még örült is, hogy van indok nem elmenni valahová a járvány miatt, ahová egyébként el kellett volna: illendőségből, kötelességtudatból, gyávaságból, fene tudja.

„Nemrég olvastam-idéztem egy cikkemben, hogy ez az év a nemet mondás gyakorlásáról is szólt, és tényleg. Mennyi felesleges kör, pofavizit, ördögút nem hiányzik, döbbenet. És mert a világ is leállt, élhettem úgy, ahogy szeretek anélkül, hogy feltűnést keltenék, vagy kiakadnának miattam mások.

Az az érdekes, hogy másoktól is hallottam hasonlókat, meg is lepődtem, mert pont ezektől a »másoktól« olyasféle vallomásra számítottam volna, hogy megőrülnek a nyüzsgés hiányától. És nem!” – meséli. Majd hozzáteszi, mert azért ez lényeges, hogy a klántól, a szűkebb családjától (szülők, tesó) nincs elvágva, tudnak tehát találkozni, és szoktak is, erre óriási szüksége és igénye van mindannyiuknak; egy házban lakik a legjobb barátjával, akivel néha persze egymás agyára mennek, de gyakrabban nem, a gyereke meg még kamaszként is kedves vele (aggódjon?). És vannak állatai, sokat jár a közeli kiserdőbe sétálni a kutyájával, és a munkája is prímán végezhető online, szóval azért ez minden, csak nem börtönélet. „Sokkal inkább egy olyan ritmus, időbeosztás és életmód, ami a gyári beállításaimmal egyező.”

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

@madamefregoli által megosztott bejegyzés

A belső békéért – jó, és azért, hogy végre sokkal több helyről lehet kaját rendelni

Kerepeczki Anna összeségében átlagos évet zárt; a nagy drámai események elkerülték, csupán néhány nehézség tarkította az évét. És még az otthonlétben is megtalálta önmagát. „Nagyon szeretek itthonról dolgozni, nálam nyugalom van, még ha a világban nincs is. Egy darabig bűntudatom volt emiatt, de aztán rájöttem, hogy ki kell ezt élvezni, mert tényleg bármikor beüthet valami (szerencsére eddig még semmi, úgyhogy ezt lekopogom!)” – meséli. Persze a családi összejövetelek már nagyon hiányoznak neki, de öröm az ürömben, hogy egy biztonságos kis nyaralást is megengedhettek maguknak a barátjával, ami fantasztikus volt. És a Covid ellenére is egy csomó esküvőn fotózhatott. Anna barátja, Attila pedig végezetül rávilágít még egy fontos pozitívumra: „A legjobb dolog a sok szar mellett, hogy végre sok helyről lehet kaját rendelni.” Ezzel pedig nehéz lenne vitába szállni.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Kerepeczki Anna (@annamasni) által megosztott bejegyzés

Dián Dóriért (is)

Csepelyi Adrienn élete egyik legnehezebb éveként aposztrofálja az ideit. Épp ezért hálás volt minden nyugodt pillanatért benne, minden segítő kézért a jó fej szerelőktől kezdve a profi állatorvoson át azokig, akiknek a vállán sírhatott, ha kellett. (Kellett.) „Dián Dóriért, akivel öröm tátott szájjal rohangálni a [email protected]őben. Azokért, akik ebben az állapotomban is szeretnek. Sohasem értettem még ennyire világosan, mit jelent a »szeretteim« szó, milyen sokat ad egy ölelés és mennyire hiányozhat az otthon – pedig én eddig is elég szentimentális voltam.”

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Csepelyi Adrienn (@csepelyi_adrienn) által megosztott bejegyzés

A hazatérésért

Szabó Anna Eszter évének egyik legnagyobb mérföldköve volt, hogy a családjával hat év után visszaköltöztek a fővárosba.

„Nagy út vezetett ide, de örülök, hogy hazaértünk. Lett egy cicánk, ez is abszolút pozitívum”

– fejti ki. Viszont az, hogy ő lett a családfenntartó (a férje zenész), így decemberre – idézem – kicsinálta. Elmondása szerint teljesen kiégett. Kora nyáron megjelenhetett volna a könyve, de nem tudta befejezni a mókuskerékben. „Persze eljön annak is az ideje… De sokszor keveslem az értéket abban, amit csinálok, valahogy a csinálás több, mint az alkotás. A WMN az oázis ebben a szellemi-alkotói sivatagban. Ez az, ami bennem nagyon felerősödött az idén” – meséli. Illetve azt is fontos változásnak tartja – még nem tudja eldönteni, hogy pozitívnak vagy negatívnak –, hogy alacsonyabb toleranciával tekint a hibáikra. Ha valamit szarul csinálnak a házasságukban, gyereknevelésben, munkában, azonnal meg akarja oldani. „Minden perc drága arra, hogy szarul éljünk” – hangsúlyozza.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

szabó anna eszter (@szannae) által megosztott bejegyzés

A barátságért, amit a távolság sem szakíthat szét

Külföldön élő szerzőnknek, Trembácz Éva Zsuzsának két igazán fontos pozitívumot hozott az idei év. Úgy tűnik, sikerül(t) megtanítania a lányát magyarul olvasni – és valamennyire írni is. „Mivel az évből legalább kilenc hónapot gyakorlatilag nulla–huszonnégyben együtt töltöttem vele az online iskola miatt, így volt időnk erre. Korábban a munka–iskola–pluszórák mókuskerékbe nem igazán fért bele ez a dolog, és csak tologattam magam előtt” – mondja. De óriási pozitívumként élte meg azt is, hogy még jobban megerősödött a kapcsolata egy török barátnőjével, akivel – és még két amerikai lánnyal – tizenkét éve ápolnak barátságot. „Amikor a lányommal el kellett hagynunk Kínát, és Washingtonba kerültünk, ő az első perctől kezdve segített, és mellettem volt. Ez a szoros kapcsolat annyira megmaradt, hogy most is szinte mindennap beszélünk. Olyan, mintha a nővérem lenne.”

Azért, hogy a gyerekünk új, független életet épít

„Elsőre azt gondoltam, egész biztos, hogy erre az évre nem tudok semmi jót mondani, pedig dehogynem” – kezdi Marossy Kriszta. Szerinte ebben az évben szinte mindenre ráült valamiféle szürke köd, szorongás, miközben azt sem szabad elfelejteni, hogy sok fontos és szép dolog is történt vele, velük. A gyereke például a legnagyobb idegbaj közepette tökéletesen leérettségizett, felvették minden egyetemre, ahová csak jelentkezett, így oda mehetett, ahova igazán vágyott. Építi az új, független életét, elképesztően érdekes és jó emberekkel él együtt a kollégiumban, ahol a karantén miatt már jobban ismerik egymást, mint többévnyi „sima” egyetemre járás során; szereti, amit tanul és azt is, ahol. „Mi a fenének örülhetnék jobban anyaként?

Önálló entitásként pedig hálás vagyok a nyárnak, hogy kicsit kiengedett minket, így elmehettünk a szokásos baráti, toszkán nyaralásunkra, ahol amellett, hogy már félig otthon vagyunk, majdnem minden este apró falvak főterein, templomkertjeiben koncerteken voltunk, persze a legnagyobb Covid-elővigyázatosságban.

Éreztem, hogy élek, töltődtem és kikapcsoltam. Azért is boldog vagyok, mert a nyaralás másik hetét egy hajón tölthettem, távol az emberektől, csak a víz közelében. Ezzel ébredni és elaludni nekem a legnagyobb ajándék.

A csenddel együtt” – fejti ki. És nem hálás ugyan érte, de összességében örül a sok rossznak is, ami történt vele ebben az évben, mert rengeteg dolgot tisztázódott: jobban érzi, hogy mi és ki fontos az életében, és mi az, amit végképp el kell engednie. De nem erőlködve. „Újra minden hajnalom a jógával telik, és abban van egy nagyon sokszor ismétlődő mondat, miszerint ne erőltesd a pózt, legyél türelmes, most pont ott tartasz, ahol tartanod kell. Talán most pont itt kell tartanom és örülni, hogy eddig jól-rosszul, de lenyomtam ezt az évet.”

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Marossy Kriszta (@marossy.kriszta) által megosztott bejegyzés

Az életért – mert szép

Ahogy Gyárfás Dorka is elvégezte a számvetést, rájött, hogy az idei évben számára a negatívumnál lényegesen több a pozitívum.

„Ki kell mondanom: ez egy nagyon jó év volt nekem a személyes fejlődésem szempontjából.

Megtanultam egyedül megállni a lábamon anyagilag. Megtanultam félretenni (kösz, pandémia!), rengeteget dolgoztam, de ez azt is jelenti, hogy szakmailag sokat fejlődtem, például még egy képernyős projektbe is hagytam bevonni magam, ami régi elakadásaimat segített felülvizsgálni és meghaladni. Lett egy cicánk – ez minden nehézsége ellenére az év egyik legnagyobb ajándéka –, és a válásunk után teljesen elsimultak a családi viszonyaim. Most újra azt érzem, hogy van egy meleg burok körülöttem, és egy biztos hátország mögöttem, csak másképpen, mint ahogy az ember húszévesen elképzeli” – meséli. Nagyon sok csodálatos könyv- és mozgóképélménye volt, szerzett új barátokat, visszakapott pár régit, rengeteget mozgott (görkorizott, balettozott, bringázott), volt két szuper nyaralásuk, és legfőképpen: minden apró örömöt mélyebben tud megélni és értékelni. „Az élet szép nekem így is.”

Filákovity Radojka