–

„Teljesen leállt a szakma”

„Nem volt fedezet a kártyámon, hogy megvegyem a tejet. Megdermedtem ott a boltban, hogy ez biztosan nincs így. Mutatta az eladónő… és akkor azt mondtam, hogy na, jó, akkor nekem most le kell ülnöm. Leültem a bolt előtt, és végiggondoltam, hogy ez mi?” – Kemény Zsófi költő, író (szabadúszó)

„Kérdezték a kollégáim, hogy én nem aggódom-e. Azt válaszoltam, hogy én nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy aggódjak. 70 kolléga, 70 család és a cég jövője volt a kérdés” – Tornyai Péter ügyvezető igazgató (TorTer Design) 

Az első idézetet Kemény Zsófi költő-írótól hallottam egy nemrég megjelent videóban, amelyen különböző területekről érkező ismert emberek mondják el, hogyan hatott rájuk a koronavírus-járvány miatti bizonytalanság. A másodikat a WMN rendezvényeinek díszleteit is tervező- és építő kiállítás-kivitelező vállalkozás tulajdonosától.

A videó itt megtekinthető:

Log into Facebook | Facebook

Mindketten fiatal, keményen dolgozó, tehetséges emberek, akik az elmúlt években elképesztő mennyiségű munkával építették pályájukat. Péter a néhai édesapja által alapított családi vállalkozásban, Zsófi – ahogy a művészemberek többsége –szabadúszóként. És miközben a szavaikat olvasom vissza, arra gondolok: tényleg, ez mi?!

Persze a kérdés költői, mert látjuk, hogy mi ez. Egy rég nem látott mélységű, potenciálisan elhúzódó gazdasági válság indulása, amely bizony nagyon sokak valósága ma Magyarországon. 

A hó vége előtt kiürülő bankszámlák, az elfogyó tartalékok, a vállalkozásból elolvadó nyereség, a „fogalmam sincs, miből fizetjük ki a váratlan kiadásokat”, a „mi lesz, ha egyikünk elveszti az állását, hogy fogunk megélni egy keresetből”, vagy éppen a „hogyan fogom kifizetni az alkalmazottaimat” – kérdések és félelmek, amelyek túl sok embernek csengnek ismerősen 2020 őszére.

A tavasszal behúzott teljes kézifék, majd az időszakos lazítás és a nyár vége óta tartó, – ki tudja még, meddig zajló –, emelkedő esetszámokkal hasító második hullám, valamint a totális kiszámíthatatlanság gazdasági-egzisztenciális hatásai fokozatosan bomlanak ki előttünk. Mára nem nagyon van olyan, aki ne tudná: kőkemény ez az év, nemcsak az egészségügyben, hanem a gazdaságban is, egészen a saját pénztárcánkig. És a végét még nem látjuk.

„Gyakorlatilag teljesen leállt a szakma. Kiállítás- és konferenciaszervezők, standkivitelezők, rendezvénydekorosok, technikai cégek, rendezvényügynökségek egyik napról a másikra, mindenki elvesztette minden megrendelését. 

Nem kevesebb lett, mint tíz éve a válság idején, hanem megszűnt minden. Opciók, lehetőségek nélkül. És a legtöbb cégnek nem volt és nincs hova fordulnia. Nincs alternatíva”

– vázolja föl a járványidőszak utáni első sokkot Tornyai Péter.

Tornyai Péter

Az alternatívák bezárulását pedig nemcsak a cégvezetők és vállalkozók érezték, hanem az elsődlegesen érintett szakmák – például a turizmus, a vendéglátás, a szórakoztatóipar – képviselői is. Ki úgy, hogy egyszer csak nem tudott fizetni a tejért a boltban, ki pedig úgy, hogy azonnal más munkát kellett vállalnia, ha nem akarta villámgyorsan fölélni a tartalékait.

„Másodállást vállalt, mert több lábon szeretne állni. »Elmentem dolgozni egy kávézóba, ahol nem fogom halálra keresni magamat, de mégis egy normális foglalkozás, ami nem az, amit csinálok«” – meséli szintén a fönti linken látható videóban, Pelsőczy Réka színész-rendező, a Katona József Színház tagja. De neki legalább voltak tartalékai. 

A számok: így állunk

Nagyjából hárommillió magyar él olyan családban, ahol egyáltalán nincs félretett pénz. A magyarok megtakarításairól szóló 2020-as jelentések értelemszerűen még nem elérhetők, de a KSH és a Magyar Nemzeti Bank adataiból az látszik, hogy az idei évet megelőző időszakban

az emberek harmadának semmilyen tartaléka nem volt, tehát nulla félretett pénzzel „ment bele a járványba –, míg szintén a harmaduknak volt valamennyi félretett pénze, de ez kevesebb mint három havi kiadást képes fedezni.

A maradék, vagyonosabb harmad nagyobb biztonságban van; a megtakarításai több mint három hónapra elegendők.

A legnagyobb magyar álláskereső portál, a Profession.hu a múlt héten hozta nyilvánosságra 2020 harmadik negyedévi jelentését, amiből az derült ki, hogy idén nyáron 40 százalékkal többen pályáztak az állásokra, mint egy évvel korábban. Különösen a szakmunkák, az adminisztrációs- és értékesítői állások, valamint a fizikai munkák iránt ugrott meg az érdeklődés. Szinte bárki, aki a közelmúltban meghirdetett egy állást, alá tudja támasztani ezt a tendenciát; egy közeli barátom marketing-sales területre keresett asszisztenst a múlt hónapban, és több mint 150 pályázat futott be hozzá egy hét alatt, csak a Linked In-en…

A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint 2020 szeptemberében 323 400 regisztrált álláskereső volt Magyarországon, ami több mint 80 ezerrel magasabb az egy évvel korábbi adathoz képest. Azaz: harmadával többen keresnek most munkát, mint tavaly ősszel. Közöttük több a nő (168 400 fő), mint a férfi (155 ezer fő), és a középfokú végzettségűek képviseltetik magukat a legnagyobb arányban (54,2 százalék). A fiatalok közül nagyon sokan keresnek most munkát, az NFSZ szerint 47 400 regisztrált álláskereső 25 év alatti.

„Az emberek azt várják, hogy mondj valamit”

Magyarországon az olyan kis- és középvállalkozások, mint a TorTer a vállalkozási szférában foglalkoztatottak közel kétharmadának biztosítanak munkalehetőséget. Noha a megfelelően alapos és reprezentatív kutatások nem készültek még el, a fönti adatokból nem elrugaszkodott dolog arra következtetni, hogy a cégek többsége rákényszerült minimum a fizetések időszakos csökkentésére, de sokan a létszámleépítésre is. 

„70 fős a csapatunk, meg kellett szervezni, hogy minél több embernek legyen továbbra is munkája. A leállás, kivárás szóba sem jöhetett megoldásként” – mondja Tornyai Péter, és hozzáteszi: sajnos ezzel együtt nekik is meg kellett válniuk néhány munkatársuktól, néhányan fizetés nélküli szabadságra mentek, és van, akinek a munkabérét kellett csökkenteni. De a maradék csapat mentális egybentartása és motivációja is komoly kihívás most:

„Meg kellett küzdeni azzal, hogy a megszokott pörgés nincs. Se agyilag, se fizikailag. Nem jártunk be az irodába, nem találkoztunk ügyfelekkel, és nem adtunk át napról-napra egy standot, díszletet, dekort.”

A 2020-as év még a legismertebb, legharcedzettebb vállalkozókat is megrázza. 

Gerendai Károly, a Sziget alapítója, a Michelin-csillagos Costes és Costes Downtown tulajdonosa például épp az e heti WMN Popfilter podcastban beszélt arról, hogy gasztronómiai vállalkozásai 90 százalékos bevételkiesést szenvedtek el idén. A Ráday utcai éttermét bezárta, a belvárosi pedig hetente három napot tart nyitva. 

„Mindazok a stabil pontok, amelyek alapján az ember tervezni tudott és végig tudott gondolni bizonyos folyamatokat, most bizonytalanná váltak” – mondta el a műsorban. „Eddig az, hogy jönnek a turisták, hogy növekszik a turizmus, hogy az emberek szeretnek szórakozni, olyan alapállítások voltak, amit senki meg sem kérdőjelezett. Ezek tények. Erre lehetett építeni.

Nem arról beszélünk, hogy meg kell próbálni finomhangolni a dolgokat, és picit irányt váltani, hanem tényleg úgy kell döntéseket hozni, hogy nem tudod, mihez viszonyíts. De közben nem állhatsz ott széttett kézzel, hogy nem tudom, mi lesz.

Az emberek azt várják, hogy mondj valamit, hogy legyen holnap, mit csináljanak, mit ne csináljanak.”

Gerendai Károly és Csepelyi Adrienn a Popfilter felvételén

„Mindenre lőttünk, ami munkát hozhatott”

Kemény Zsófitól Gerendai Károlyig egy közös van mindenkiben: a túlélési ösztön. Amelynek – idén talán jobban, mint azelőtt bármikor – az egyik meghatározó építőköve az alkalmazkodóképesség. Az, hogy képes legyél akár az elhúzódó bizonytalanságra is berendezkedni. Akár kicsiben gondolkodsz, akár nagyban. 

Gerendaiék például nyáron a házhoz szállítással próbálkoztak, de azért az a gasztronómiához kevéssé konyítók számára is nyilvánvaló, hogy egy pizzát könnyebb kiszállításra hangolni, mint egy ötfogásos degusztációs menüt. Így most ősszel további hangolásra volt szükség. Nemrég egy nagyon rendhagyót húztak (ha úgy tetszik, lapot a tizenkilencre): a sótartótól a borospoharakon át a szakácsig mindent kivisznek a vendég otthonába, ahol így az üzleti fogadásodat vagy épp évfordulós vacsorádat a saját biztonságos falaid között is megejtheted, Michelin-csillagos szinten. Mindenki próbál túlélni, ők is. 

A TorTer ügyvezetője már korábban utalt rá, hogy a leállás nem volt opció, még akkor sem, ha minden belföldi és külföldi megrendelésüket egyik napról a másikra lemondták. Tornyai Péter szerint

az ilyen időkben kifejezetten előny, ha egy vállalkozás családi, de legalább családias. A munkatársaik nagyon odatették magukat az új üzleti lehetőségek felkutatásában, ahogy Péter fogalmaz: „mindenre lőttünk, ami munkát hozhatott nekünk”.

Így „esett be” egy ismerősön keresztül egy olyan épületfelújítással kapcsolatos nagyobb megbízás, amelynek köszönhetően több, korábban elküldött munkatársat vissza tudtak hívni dolgozni. Mára pedig áthangolták a tevékenységeiket, és a rendezvények, konferenciák helyett a belsőépítészetre, amit 2020 után is terveznek megtartani: 

„Az új üzletágat biztosan megtartjuk. És egyéb üzletágak is kidolgozás, nyitás előtt állnak. Úgyhogy a több lábon állás biztosan sokat fog segíteni a jövőben is. És az is egyértelmű, hogy az a hozzáállás, ahogy a kollégákkal bántunk elmúlt évek alatt, meghálálja magát, ha a cégnek, a közösségnek van szüksége segítségre.”

De nagyon úgy tűnik, egyéni szinten sem igazán lehet megúszni a változtatást idén.

Pelsőczy Réka azt meséli, sokkal tudatosabban kezdett el élni a járványnak „köszönhetően”. A fia segítségével életében először Excel-táblázatban kezdte el vezetni a havi kiadásait és a bevételeit, és – művészvilág ide vagy oda – elkezdte magát kiképezni pénzügyekből. És hogy mi lesz Zsófival?

„Muszáj volt végiggondolnom, hogy ha majd ez visszajön, ha megint keresek, miután elmúlik a vírus, úgy is gondolkodhassak a jövőben, hogy tényleg félreteszek, nagyobb dolgokra, nagyobb jövőre” – mondja el a  költő a videóban. „Megváltozott a hozzáállásom ehhez az egészhez; most már nem akarok túlköltekezni meg túlfogyasztani, impulzusvásárolni, felesleges dolgokra költeni. Nem akarok többet.”

Összeállította: D. Tóth Kriszta

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images