–

Vörösen izzó lampionok imbolyogtak a kínai negyed kapuja felett, és százszínű zászlók lobogtak a már majdnem tavaszi széllel, amely az általános meggyőződés szerint az utóbbi időben koronavírust áraszt, különösen a kínaiak közelében. Ámulva bámultam a hatalmas sárkányt, amiből egy tucat emberláb lógott ki alul, és ami étteremről étteremre, üzletről üzletre járt: a kíváncsiskodó tömeg – többnyire kínaiak, akik Londonban élnek, vagy akik kimondottan az ünnepre látogattak el a China Townba – körbevette a tűzokádó jószágot, és síppal, dobbal, nádi hegedűvel követte, ő pedig minden bolt előtt mélyen meghajolt, és a dobpergés katarzisaként egy fej salátát okádott a kirakatra, amely a kínaiak hite szerint szerencsét, egészséget, anyagi és spirituális bőséget hoz. 

Elképzeltem, amint a sárkányjelmez fejét irányító fesztiválozó követi a taktust, és a kellő pillanatban cafatokra tépi a zöldséget, hogy kihajíthassa a sárkányszájon át, és könnybe lábadt szemmel mosolyogtam. „Boldog új esztendőt!” – súgtam a párom, Nimrod fülébe, és tovább indultunk a forgatási helyszínre, ahol a csuncsiének, azaz a holdújévnek dedikált Buddha-tálat készítünk egy receptvideóm kedvéért. 

Mindez pontosan akkor esett meg, amikor bombaként robbant a hír: a koronavírussal fertőzöttek száma egyetlen nap alatt megközelítőleg kétezerre emelkedett Kínában, és majd kétszáz halálos áldozatot követelt a járvány. Mégsem jutott eszünkbe megváltoztatni az adásmenetet –

a világért sem hagytuk volna ki a felvonulást, amelynek kedvéért Kínában még a nagybetegek is felkelnek az ágyból, mert a hiedelem szerint aki gyengélkedik, de nem vesz részt a fesztiválon, az egész évben az ágyat nyomja majd. 

Valahogy úgy éreztük: szükségük van ránk – a támogatásunkra, az emberségünkre ezekben a nehéz napokban. Akkor még nem tudhattuk, hogy heteken belül Európában is teljes falvak lesznek körbezárva katonai konvojokkal, és hogy hazánkban, ahol a szüleink és szeretteink élnek (Magyarországon és Izraelben) tucatjával, százával zárják majd karanténba a lehetséges vírushordozókat, vagy hogy mire beköszönt a tavasz, az egész bolygón úrrá lesz a pánikhangulat. Ám ha mindez megjelent volna előttünk egy ji csing képlet jóslataként, akkor sem hittem volna, hogy a pánik diszkriminációt és fajgyűlöletet szít majd. Azt hittem, annyi történelmi tragédia után a közös „ellenség”, a globális rettegés talán összeköti az embereket, és a nemzetközi összefogás mellett háttérbe szorul, ki hogyan imádkozik és melyik pártra szavaz. 

Nem így történt. Olyannyira nem, hogy mostanra Magyarország kínai üzletei közül egyre több kerül csődközelbe, az ázsiai élelmiszerboltok tulajdonosai nagybetűkkel írják ki az üzletek ablakaira: „Mi vietnámiak vagyunk!”, önmagukat vallásosnak nevező csoportosulások Isten nevében ítélkeznek, és használják a tragédiát arra, hogy híveket toborozzanak, mondván: „Ez a Mindenható büntetése, de aki Jézussal tart, elkerülheti a halált”, a konspirációs elméleteknek pedig se szeri, se száma. 

Akadnak, akik szerint illuminátus összefogás áll a szándékos populációcsökkentés hátterében, mások szerint a kínaiak biológiai fegyvert fejlesztettek ki, amely rossz kezekbe kerülve fertőzte meg a világot. A „kutyaevő kínaiak”, a „mosdatlan olaszok”, az amerikai titkosszolgálat, az orosz hírszerzés, a dzsihádista Obama, vagy úgy általában véve az LMBTQ-társadalom mind-mind volt már hibás (értsd: bűnbak), miközben lassan ott tartunk, hogy nem látunk emberi arcokat a maszkok mögött, és álhírcsatornák, ismeretlen ismerősök beszámolói alapján ítélünk, elfeledve, hogy a kattintásvadász közösségi oldalak abból élnek, hogy világméretű pánikot gerjesztenek. 

Félreértés ne essék, természetesen végtelenül fontos tájékozódni, és amennyire csak tehetjük, elővigyázatosnak kell lenni, ám amíg a „lapos földes” Facebook-csoportok relevánsabb forrást jelentenek, mint teszem azt az Egészségügyi Világszervezet, a WHO hivatalos honlapja, addig nem beszélhetünk felelősségteljes kontrollról és felvilágosításról. 

Az évi „rendes” influenzajárvány – amelyet legtöbben lábon hordunk ki, és eszünk ágában sincs hermetikusan zárt uniformisban közlekedni, helyette a kanapén kuckózva, zsályateát szürcsölgetve nézzük a kedvenc sorozatunkat – évente átlagosan félmillió halálos áldozatot követel világszerte. 

Ezzel szemben a jelenlegi koronavírus-járvány kevesebb mint háromezer ember halálát okozta, olyanokét, akik szinte kivétel nélkül korábbi kórok szövődményeitől szenvedtek. A kritikus állapotban lévő fertőzöttek száma pedig tízezer alatt van, ezzel szemben több mint huszonhétezer korábbi vírushordozó gyógyult meg és hagyhatta el a kórházakat, köztük idős emberek is.

Ha valódi okot keresünk a pánikra, azt sajnos nem nehéz fellelni: naponta közel harmincezer ember hal éhen, még sincs világméretű összefogás a megsegítésükre, és több mint nyolcszázmillióan nem jutnak ivóvízhez, mégis gondtalanul lubickolunk a fürdőkádunkban.

Több mint hétszázötvenezren halnak meg évente a cigarettázás okozta tüdőbetegségekben, és közel négyszázezren az alkoholizmus következményeként. Ezek mind olyan adatok, amelyeken egymást támogatva tudatosan változtathatnánk.  

Bár lehetséges, hogy a következő egy évben a föld népességének jelentős része megfertőződik a koronavírussal – ahogyan a bolygó felnőtt lakosságának nyolcvan százaléka herpeszvírus-hordozó, mégsem zokogunk miatta minden áldott nap, pedig éppen úgy, ahogy a koronavírus esetében, a tünetek többnyire rejtve maradnak, és ritkán ugyan, de halálos áldozatai is vannak. 

Igen, elképzelhető, hogy mielőtt az orvosok kifejlesztik a koronavírus ellenszerét, tíz emberből kettő biztosan fertőzött lesz – ahogyan minden ötödik tizennyolc év feletti ember HPV-hordozó, és bár a világ vezető egészségügyi szervezetei próbálnak minket tudatosságra nevelni, máig évente több mint negyedmillióan halnak bele a szövődményeibe. 

Aki valaha átesett már bármiféle betegségen, mégis tudott úgy tükörbe nézni, hogy nem egy gusztustalan, közveszélyes szörnyet, hanem egy normális embert látott maga előtt; akinek gyengélkedett már a gyermeke, szerelme, édesanyja-édesapja, mégis ott maradt mellettük – naná, hisz most van a legnagyobb szükségük ránk – ahelyett, hogy gondolatban már temette volna őket, és titokban azon merengett volna, hogyan kéne eltávolítani a vírusgazdát a házból, azt mind-mind arra kérem a Föld bolygó békéje és a józan eszünk megőrzése érdekében: nyugodjunk meg.  

Próbáljunk meg harmóniában élni azzal, amink van, nem pedig belehalni a hisztérikus riadalomba, és másokat is belefojtani.

Amíg várakozunk a tudósok által felfedezett vakcinára, addig is kötelességünk emlékeztetni magunkat arra, hogy az apokalipszis ellenszere ebben a pillanatban is ott van mindannyiunk kezében, és úgy hívják: higgadtság. Aki pánikol, az nem tud segíteni. Sem önmagán, sem másokon.

Steiner Kristóf 

A képek a szerző tulajdonában vannak