Kiss Péter Pál paralimpiai bajnok: A szabadságot, ami bennem volt, elvették tőlem

Kiss Péter Pál, Tokió és Párizs paralimpiai bajnok kajakosa, nyolcéves koráig a falusi gyerekek teljes szabadságát élte egy pici, Baranya megyei zsáktelepülésen. Aztán egy vírusfertőzés mindent átírt, Petya kerekesszékbe került, ráadásul, a hosszú rehabilitáció után, mindössze tízévesen el kellett költöznie otthonról egy budapesti iskolába. Túl korán kellett szembenéznie az emberi test törékenységével, addigi álmainak megsemmisülésével, a szülők nélküli élet felelősségével, a teljes reményvesztettséggel és a mély depresszióval. Sokan tanácsolták neki, hogy nyugodjon bele abba, ami történt, ne akarjon dolgozni, ne akarjon sportolni, ne akarjon a „normálisokéhoz hasonló életet élni”. Ebből köszönettel nem kért. Elment egy jó fővárosi gimnáziumba, onnan egyetemre, és közben új, élsportolói álmokat épített. Mára kétszeres paralimpiai bajnok, négyszeres világ- és ugyancsak négyszeres Európa-bajnok. A barátnőjével a táncparketten ismerkedett meg, imád a hároméves unokaöccsével játszani, és azok a kedvenc pillanatai, amikor a családja szeme láttára nyer aranyérmeket. Ahogy hallgattam ezt a tehetséges és végtelenül kedves 21 éves fiatalembert, arra gondoltam, hogy íme: ez is a Z generáció. Nagyon szeretném, ha mindannyian megismernétek Petyát! Elviszlek magammal: Kiss Péter Pál paralimpiai bajnok kajakozó.