Gyerekes hétvégék evolúciója – Így alakulnak át a szombatok, vasárnapok 6+1 lépésben
Attól a pillanattól fogva, hogy az embernek (jó esetben) velőtrázó bömböléssel megszületik az első gyermeke, a hétvégéi erős átalakuláson mennek át – többször is. Valószínűleg tudhatott valamit négygyermekes édesanyám az anyai szabadidő fogalmáról (vagy paradoxonáról…?), hét hónapos terhesen ugyanis karácsonyra egy köteg színház- és mozijegyet kaptam tőle azzal az instrukcióval körítésként, hogy „most használjak ki minden szabad másodpercet, később ugyanis erre nem sok esélyem lesz”. Azóta eltelt 17 év (Jesszumpepi… ez bennem is csak most tudatosult), így egyrészt hálásan meghajtom a fejem anyukám mérhetetlen bölcsessége előtt, másrészt innen már elég pontosan látom, hogyan változnak meg a gyerekes szombatok, vasárnapok, újra meg újra… meg újra. Fiala Borcsa írása.
–
1. Ilyen nap márpedig nincs!
Megszületett szerelmetek gyümölcse, a világ leggyönyörűségesebb kicsi kincse, a legtökéletesebb lény, akit csak el tudsz képzelni… egyetlen aprócska bökkenőt leszámítva: zsenge korának hála, sok minden mellett arról sincs még fogalma, mikor van nappal és mikor éjszaka. Arra meg pláne magasról hederít, hogy az életben tartására kirendelt szülőknek is szüksége lenne legalább négy órányi mélyalvásra. Hetente. Jó, ne legyünk mohók: havonta. Ennek következményeként benned szépen lassan törlődik minden, ami az emberi léthez kötött, először azt felejted el, milyen nap van, aztán értelmét veszíti a hétvége fogalma, a fent és lent dimenziói, végül a saját nevedet sem tudod fél percen belül felidézni (1526? Pithagorasz? Szovjetunió vízrajza?).
Az egymásba folyó, átláthatatlan, szürke masszát alkotó napokba időről időre azért belecsörren a saját anyukád friss, agilis és kedvesen érdeklődő telefonhívása. Miközben a végkimerülés szélén tántorgó kezdő szülőként mélán a telefonkagylóba csorgatod a nyálad (mert olyan átkozottul fáradt vagy, hogy még a szádat is képtelen vagy becsukni), nem tudod elhessegetni a gyanút: mintha hallani vélnél némi gúnyos, kárörvendő felhangot is a vonal másik végéről.
2. Három műszakban
Már óvodába jár az a drága gyermek, egészen elképesztő, mennyit fejlődött pár év alatt! Csak úgy ontja magából a kérdéseket (vizsgálatok szerint egy nap akár négyszázat is). Értelemszerű, hogy jó munkához idő kell, nem is szabad délben elkezdeni a napot! Még koromsötét van odakint, amikor a világot szomjas kíváncsisággal vizslató csemetének a szemével párhuzamosan a szája is kinyílik, kérdez, kér, akar, nyüzsög, jön, megy, keres, pakol, szervez, kérdez és kérdez és kérdez… Mire delet üt az óra, te már lenyomtál egy teljes műszakot, zúg a fejed, és fekete karikák táncolnak a szemed előtt, de hol van még a vége!
Hétvégén, ha szerencsés vagy, lenyomhatsz egy kis sunyi szunyit a kanapén, amíg a kis pupák félelmetes sebességgel újratölti az energiakészleteit, de aztán kezdődik minden elölről olyan alapossággal, hogy már délután háromkor vágyakozva nézel az órára: „mikor lesz már végre este hét?” Gyermektelen kollégák nem is igazán értik, miért esel be hétfő reggel hullafáradtan, de némi megkönnyebbüléssel a munkahelyedre hálásan a lehetőségért, hogy most végre egy kicsit ki tudod pihenni magad… elvégre ott csak dolgozni kell. Csendben.
3. Mintha láttam volna valami ilyesmit
Lassan, de biztosan elkezd megtérülni az a temérdek befektetett energia, amit az elmúlt években jó nagy dézsával öntöttél az utódra. Nemcsak hogy átalussza az éjszakát, de már az esti ágyba masszírozása is legfeljebb négy körös, és reggel sem az az első dolga, hogy elkezdjen a fejeden ugrálni, vagy kipróbálja, belefér-e egy 18-as láb egy kifejlett egyén szájüregébe. Végre alhatsz reggel egy kicsivel tovább is! Pontosabban… alhatnál, ha nem vágta volna haza teljesen a zelmúltnyócév az alvókádat. De bizony… hazavágta, így reggel hatkor már nyílik is a szemed, és hiába próbálsz küzdeni ellene, beindulnak az agytekervények.
Mire előkeverednek az egyéb családtagok, te nagy valószínűséggel a konyhában állsz, és épp buzgón hámozod a répát a húslevesbe, vagy kevered be a palacsintát másodiknak. (Közben pedig óhatatlanul felrémlik benned a kép, amikor kiskorodban kijöttél a szobádból hétvégén, és az anyukád már frissen, üdén ott állt a konyhában, és pucolta a zöldségeket – akkor bezzeg el nem tudtad képzelni, mire jó ez a hajnali kukorékolás és ügybuzgás??!)
4. Excelben szervezve
Az általános iskolás évek alatt beállt hétvégi rutin szétesni látszik. Régebben kitaláltad a programokat, majd azokon kérdés és lázongás nélkül végigmentetek, így igazán hasznosan és zökkenőmentesen zajlottak le a szombatok-vasárnapok, és te is megnyugtathattad a lelkiismereted. Kellő arányban volt benne nagyszülő-látogatás, közös tévézés, mozizás, séta a friss levegőn, netán épp koncerten, múzeumban, kiállításon vagy táncházban pallérozódtak szórakozva a gyermekek, esetleg kézműveskedéssel, sütéssel hódoltatok a minőségi idő oltárán.
A jelen azonban roppant kiszámíthatatlanná vált, tizenegy előtt gyakran senki nem keveredik elő a hálószobájából, azt a kamasz testet ilyen drámaian megnöveszteni bizony sok energiát igénylő elfoglaltság. Arról nem is beszélve, hogy a szórakoztató közös időről vallott nézeteitek gyakran merőben eltérnek, amit te (és tulajdonképpen még ő is) klassz elfoglaltságnak tartottatok pár hete, az megkapja a vörösen villódzó „CIKI, DEDÓS” netán a lesajnáló „NEMÁRANYA” pecsétet, így, nagybetűkkel. A legokosabb, amit tehetsz (szerintem), hogy csütörtök-péntek magasságában rövid, pontokba szedett levelet küldesz a csemetének arra a platformra, amin épp hajlandó veled szóba állni (ez trendektől, kedvtől és holdállástól függően lehet Viber, Messenger, WhatsApp, SnapChat, SMS vagy e-mail) a lehetséges programötleteidről, a miheztartás végett. Így talán még van esélyed egy hellyel-közzel hasznos és kellemes közös hétvégét együtt tölteni a gyermekkel.
5. Elsőrandis állapotok
Már levelet sem küldesz, mert minek aláznád meg magad azzal, hogy még az sem jelenik meg az üzenet végén, hogy Látta. Százezerszer és egyszer ki lettél oktatva: ki akarna az anyjával lógni, amikor a haverokkal is lehet? Nos, az, aki épp rettentően unatkozik és a haverjai is el vannak foglalva valami mással. Így néha, egészen váratlanul felvillan egy aprócska reménysugár. A legbölcsebb, ha abban a szent pillanatban átváltasz szerelmes szívű trubadúrba! Legyen a tarsolyodban pár kiváló randiötlet, a színházas ajánlatodat fejeld csak meg egy vacsorával is, légy képben moziműsor, kiállítás és trendi programok terén. Légy olyan, mint az első randira vágyó hősszerelmes: ne követelőzz, ne siettess, légy gáláns, és roppant hálás minden másodpercért, amit a társaságodban óhajtanak eltölteni, az időd ugyanis sokkal végesebb, mint gondolnád!
6. Isten hozott újra a kanapén!
Hosszú idő után először végre van magadra is időd hétvégente. A barátnőddel annyit cseverészhettek, ami a csövön kifér, nem kell hazaszaladnod a kávézásból, mert otthon épp valakinek múlhatatlan igénye lett rád. Színházba járhatsz vagy moziba, amit csak szeretnél, a gyerek ugyanis már régóta a saját útját járja, amiről legfeljebb nyomokban értesülsz. Hétvégente már reggel hat óta talpon vagy, délre kész a húsleves, mindennel IS végeztél, – ám hiába ólmosak a szemhéjaid este tízre, képtelen vagy mélyen elaludni, amíg nem érkezett haza a csemete a ki tudja, honnan. Jobb híján a kanapén szundikálsz, fél füledet persze a lépcsőház neszeire élesítve, hogy amikor hallod a lépteit (lépteiket?) diszkréten és megnyugodva beosonhass az ágyadba.
6+1. A legszebb öröm…
…mi más lenne, mint a káröröm. Tedd a szívedre a kezed, és valld csak be őszintén, az első átvirrasztott éjszaka óta erre a pillanatra vártál. Hogy végre forduljon a kocka. Szombat reggel van, amikor rátelefonálsz a gyerekedre. Nemrég keltél, de tudod, hogy ő már nagyon régóta ébren van. A telefon sokáig kicseng, mielőtt felvenné egy végtelenül elcsigázott hang. Szinte hallod, ahogy a nyála belecseppen a kagylóba, olyan kimerült, hogy már az arcizmait sem tudja kontrollálni. És akkor te végre csicseri hangon érdeklődhetsz: mesélj csak, drágám, hogy telik a hétvégétek?
Fiala Borcsa
