Nevetni, sírni és szeretni! – Erre valók az igazán jó gyerekkönyvek

1. Iskola a táskámban – Mesék az iskoláról, a világról és a reményről

„Tudom, hogy a legdrágább dolog, amit egy szegény ember is adhat, a béke.”

Miközben mi itthon folyton szidjuk az iskolarendszert, sokszor bele sem gondolunk abba, hogy több mint 250 millió olyan gyerek él ma a világon, aki már attól is boldog lenne, ha egy bármilyen, akármilyen iskolába járhatna, mégsem teheti meg a háborúk, a klímahelyzet vagy a kötelező gyerekmunka miatt.

Az idén 75 éves Móra Kiadó az UNICEF-fel közösen olyan könyvet hozott létre, amelyben tíz neves szerző – Kertész Edina, Lackfi János, Mészöly Ágnes, Miklya Luzsányi Mónika, Molnár Krisztina Rita, Szabó Imola Julianna, Tamás Zsuzsa, Tóth Krisztina, Várfalvy Emőke, Vig Balázs – kiváló meséje olvasható azokról a gyerekekről, akiknek nem adatik meg az iskola élménye. 

„A könyv nemcsak azáltal segít, hogy edukál a világban jelen lévő társadalmi különbségekről, és empátiát ébreszt az olvasókban, hanem konkrét adomány formájában is. Ugyanis az Iskola a táskámban kötet bevételéből a kiadó az UNICEF munkáját támogatja – a gyermekvédelmi szervezet munkatársai tapasztaltak abban, hogy hol és milyen segítséggel lehet igazán hatékonyan változást hozni a világ legnehezebb sorsú gyermekeinek az életébe” – olvasható a kiadó közleményében.

Jemen, Afganisztán vagy Szíria talán távolinak tűnik, ahogy az ottani gyerekek problémái is, de a szomszédunkban, Ukrajnában is ugyanez a helyzet. A gyerekek pedig – bárhol is éljenek a világon – segítségre szorulnak! 

„A történetek által a jobb helyzetben élő gyerekek is felfedezik, milyen erő rejlik az oktatásban, mi mindenre képes az, aki tanulhat.

A történetek mellett található QR-kódok beolvasásával további információkhoz is jutnak az olvasók: megismerhetik az adott országban élő gyerekek életét és azt, hogy miként tudja felkarolni őket az UNICEF” – írta a Móra a kötetről. Illusztrálta: Török Eszter, Szerkesztette: Lovász Andrea (Móra) 

2. Jutta Bauer: Nagypapa őrangyala

„Tudod, fiacskám, én fütyültem a világra.”

Több mint húsz évvel az első német kiadás után, végre magyarul is megjelent Jutta Bauer klasszikusa.

Szívszaggató, mégis felemelő történetet mesélnek a képek, amelyekben nagypapa angyala az igazi főszereplő. Amikor nagypapa még kisfiú volt, minden reggel iskolába menet elsétált egy angyal szobra előtt, de arról fogalma sem volt, hogy ez angyal bizony lelépett a talpazatról, és titokban, árnyként követve, az összes vakmerő pillanatában ő mentette meg az életveszélytől. Láthatjuk, hogyan kapja el a levegőben az angyal, amikor letörik az egykori kisfiú alatt egy faág, vagy hogyan tolja el a viharfelhőket a feje fölül, és azt is, miképp akadályozza meg, hogy a tengerben fürdőző nagypapát és az unokáját megtámadhassa egy veszélyes ragadozóhal.

Nádori Lídia a képek alatt olvasható egy-két-háromsoros szövegekbe bravúrosan belesűrítette a főszereplő nagypapa egész életét, aki az utolsó útja előtt elmeséli az unokájának, mitől félt, minek örült, mi volt a legnagyobb bánata, és azt is, hogyan küzdött meg a nehézségekkel a háború alatt, majd utána hogyan állt lassan talpra. Ezek az egyszerű, mégis nagyszerű mondatok a legbonyolultabb dolgokat is világossá teszik, de Jutta Bauer sokkal inkább a képekkel mesél, a szöveg pedig épp fordított szerepben van, mint szokott, most inkább illusztrál.

Az utolsó lapokon láthatjuk, hogy nagypapa gazdag élete véget ér, de azt is, hogy az angyal az unoka nyomába szegődik…

Egyszerűségében épp a létezésünk alapjait meséli végig ez a sokszor fellapozható, és borúra mindig derűt hozó kötet, amit már a legkisebbek is megértenek. Ám a felnőtteknek is vigaszt adhat, ha távozik valaki az életből, akit nagyon-nagyon szerettek. Mert Jutta Bauer könyve épp azt üzeni, hogy a szeretet sosem múlik el! (Pagony, 3–103 éves korig)

3. Simon Réka Zsuzsanna: Ahány boszorka, annyi mese

„Sokan nem tudják, de Budapest tele van szeretni való, jóságos boszorkányokkal. Néhanapján összefuthatsz velük a Margitszigeten, a Belvárosban, a József Attila-lakótelepen, Zuglóban, Erzsébetvárosban, a Magdolna negyedben, a Pacsirtatelepen, Krisztinavárosban, a Gellérthegyen, Lipótvárosban, de még Óbudán is. Akadnak közöttük bolti eladók, könyvtárosok, szabók, pedagógusok, színészek, ápolónők, buszvezetők és írók is.”

Borbála például, a 275 éves budapesti boszorkány babavarróként dolgozik, és az Afrikából Óbudára hazatérő, Tasikusz nevű molnárfecskével tárgyalja meg a város legfontosabb kulturális eseményeit, sőt, még a Vígszínházba is magával viszi, mit sem tudva arról, hogy még egy „kukacoskodó” potyautas is vele tart…

Az erdélyi születésű, Katalóniában élő szerzőnek ez már a harmadik mesekönyve a sorozatban. Az Ahány királylány, annyi mese és az Ahány király, annyi mese után megérkeztek a boszorkák is. Mindegyik egy B-betűs városban lakik: Barcelonában, Budapesten, Bath-ban, Brugge-ben, Bergenben, Bonnban, Bolognában, Brassóban, vagy épp Bordeaux-ban kalandozhatunk velük, de van egy Birgül nevű, hatszázkilencvenkilenc éves bursai boszorkányunk is, aki Törökországban él.

Néhány boszorkáról valamiért azt feltételezem, hogy a szerző személyes ismerőse lehet…

Amellett, hogy nagyon szórakoztatóak ezek a sok-sok száz évet megélt bölcs boszorkák, akiknek mindig helyén van a szívük, és vág az eszük, mint a borotva, mindegyikük mellett él, vagy épp hozzájuk csapódik (néha a szó szoros értelmében is) egy-egy állat, akivel aztán a legkacifántosabb ügyeket is megoldják. Kis kultúrtörténet és városismeret is vár az olvasókra, de elsősorban tíz izgalmas kaland. Megosztom veletek a könyvben olvasható „Az igazi boszorka ismérvei” közül a nyolcadik pontot is, ami így hangzik: „Meggyőződéssel hirdeti, hogy a vicces gyerekkönyveket receptre kellene felírni a felnőtteknek, hogy többet mosolyogjanak és jobb legyen a kedvük.”

Nos, egy kicsit én is boszorka vagyok, ezért aztán meggyőződéssel hirdetem, hogy 5-től 5555 éves korig minden boszorkának és boszorkakedvelőnek való ez a tíz derűs történet, és a hozzájuk tartozó, boszorkányos ügyességgel megrajzolt illusztrációk is. Szert-Szabó Dorottya rajzaival (Manó Könyvek)

4. Pifkó Célia: A holdfény őrei – Az aranypók

„A következő pillanatban a bársonyfüggöny jóllakott macskára emlékeztető, doromboló hangot hallatva szétnyílt, és kezdetét vette az előadás.”

A holdfény őrei-sorozat első kötete, A Füveskönyv lett tavaly Az Év Gyerekkönyve a 12 év feletti korosztály szerzői kategóriájában a HUBBY versenyén, ami a legrangosabb szakmai díj Magyarországon. Most pedig örömmel jelentem, hogy a titokzatos történet tovább folytatódik, ráadásul önállóan is olvasható!

A Füveskönyvből megismert testvérpár, Persica és Erinus téli szünete ebben az évben nem kifejezetten a csendes karácsonyi készülődésről szól. A kalandregény egy hóval borított szigeten játszódik, sok-sok nyomozással, varázslatokkal és régi titkok megoldásával tartja izgalomban az olvasókat. 

A testvérek egy segélykérő távirat nyomán, édesanyjukkal együtt elutaznak a távoli szigetre, hogy az eltűnt Akebia néni nyomára leljenek, ami persze nem is olyan egyszerű! Vajon milyen titkot rejt az aranypókos medál, amit Erinus még nyáron talált a szigeten?

Szép lassan persze minden kérdésre választ kapunk, és miközben elvarázsol minket Pifkó Célia lendületes történetmesélése és humora, együtt törhetjük a fejünket a főhősökkel a rejtélyek megoldásán.

Lebilincselő olvasmányra és bámulatos illusztrációkra számíthattok! Nem csak kiskamaszoknak ajánlom! Horváth Ildi rajzaival (Cerkabella)

5. Rádai Andrea: Rókazsolt és a csőposta 

„Sorra érkeztek a golfozni vágyók. A látogatók között akadt polgármester, híres operaénekes, fogorvos, maffiavezér és influenszer is.”

Már két éve is lelkendeztem, amikor megjelent a sorozat első kötete, vagyis Rókazsolt a Margitszigeten. Akkor így kezdtem az írásomat: „Sipos Fanni lenyűgöző rajzai keltik életre Rókazsoltot és barátait, akik elképesztően szabad és barátságos lények, nem mellesleg pedig perfektül társalognak embernyelven egymással és a többi állattal is”. Azóta Rókazsolt és a különleges kedd című könyvet is olvashatták a rajongók, és most íme, itt a harmadik kötet. 

Sárkánybori, a mindenre kíváncsi denevér épp akkor rontott rá Rókazsoltra, amikor Macskarozál kölykeinek kedvencét főzte: a tejbegrízt.

Ugyanis Sárkánybori megtudta, hogy „Mega Margit” néven golfpályát készül építeni a Margitszigeten IgazgatóImre, aki egyenesen a miniszterhelyettes-úrral egyeztetett a terveiről.

Ez pedig azzal járna, hogy a sziget nagyobbik részét elkerítik a látogatók elől. Hőseink összefognak tehát, hogy megakadályozzák ezt az őrült tervet, és még a Bitang Bau épületébe is bejutnak egy virágot szerető (tehát rossz ember nem lehet), Oresztész nevű biztonsági őr segítségével. Ám Igazgatóimre kidobja őket, mert csak a hatalmas bevétel lebeg a szeme előtt… Mit neki természet, szerelmesek, futók, andalgók és boldog, futkározó gyerekek.

Rókazsolt és barátai azonban nem adják föl, és a vakondokok segítségével golflabdaeltüntető-hálózatot építenek ki, amihez meg kell tanítani a vakondokokat olvasni, de nekik ez semmiség, a földtúróknak pedig remek szórakozás.

A roppant humoros, idő- és életszerű mese jóval túlmutat önmagán: egyszer a hasunkat fogjuk a nevetéstől, a következő pillanatban pedig összeszorul a torkunk, mert igencsak valóságszagú a történet egyik szála, ami Igazgatóimréhez vezet.

Lehet, hogy nekünk is föld alatti hálózatot kellene építenünk, mint a vakondokoknak? 

Sipos Fanni rajzaival (Pagony)

6. Német Orsolya: A mesemondó

„Réges-régen történt. Abban az időben, amikor a világot harcosok és hősök, nemesek, kisasszonyok, sárkányok és mindenféle rejtélyes lények töltötték meg, élt egyszer valaki, aki mesét mondott róluk gyerekeknek és felnőtteknek.”

Szemkápráztatóan szép a Csimota Kiadó Tolerancia-sorozatának tizedik kötete. Makhult Gabi látomásos illusztrációi világot teremtenek, és tényleg elröpítik az olvasót oda, ahol ez a fájdalmasan szép történet játszódik. A szöveget Leslie Slape nyomán Német Orsolya írta, és pontosan azt adja vissza, amit a sorozat szlogenje is mond: „Mesék, melyek az elfogadásról, a másságról, az emberiség sokszínűségéről, az élet körforgásáról szólnak.”

A rövid, de velős szöveg – minden patetikus felhang nélkül – az igazságról, a jóságról, a történetek és a közösség gyógyító erejéről szól. Öt perc alatt el lehet olvasni.

Én legalább háromszor végigolvastam egymás után, még az is lehet, hogy ötször. És minden alkalommal elbőgtem magamat a végén.

Bármelyik korosztálynak szívből ajánlom! Makhult Gabi illusztrációival (Csimota)

7. Kertész Erzsi: Csízió – Mire jó egy varázsló?

„Vajon megtalálom a legjobb ösvényt, amin elindulhatok a céljaim felé? – nézett az égre Csízió, mert Csillám-Villámtól már nem is várt választ.”

Ez az a könyv, amit minden kis- és nagykamasznak a kezébe kellene adni. De csak azután, hogy a szülők is elolvasták, és magukévá tették Kertész Erzsi utánozhatatlan humorral megírt fontos gondolatait, aki a legkomolyabb dolgokat is képes vicces köntösbe öltöztetni. Az Álmodozók Völgye és a Navégre nevű varjú, valamint Csízió és a Csillám-Villám nevű elég öntörvényű lova a tündérmesék világát idézi meg, mégis a kamaszok elveszettségéről és útkereséséről szól.

Igazi varázsregény! 

Zsoldos Réka illusztrációival (Móra)

8. Vibók Ildi: Az elefánt, aki nem tudott ugrani

„Bár a vad és kíméletlen szavannán nem könnyű gyereknek lenni, de van, akinek még annál is nehezebb.” 

Vibók Ildi könyve csak látszólag játszódik a szavannán, és az állatszereplők sem azok, akiknek hisszük őket. Bizony, itt olyan gyerekekről olvashatunk, akik valamiben eltérnek a társaiktól, mert esetleg a nagyobb testtömegük miatt nem tudnak ugrálni, mint példul Bimbi. Vagy mint Ede, a strucc, aki bánatában kövekkel tölti meg hasát (és kissé kényszeresen még számolgatja is őket közben), mert bár madárféle, mégsem tud repülni. Csupa érzékeny, különleges állat, akarom mondani, gyerekszereplő van a kötetben, és csupa remek, fontos kérdés, amiket a szerző feltesz a mesék végén az olvasóknak.

Vibók Ildi mérhetetlen szeretettel, humorral és elképesztő szaktudással ír (eredetileg ugyanis biológus) az állatgyerekekről. Ha esetleg eszetekbe jutna olvasás közben a Micimackó is, az szerintem nem egészen véletlen!

Sokszor előkerül majd ez a könyv, ezt garantálom! Akár a kezdő olvasók is belevághatnak, mert igen barátságos a betűméret és a tördelés is. Önbizalmat ad ez a mesefüzér, ami minden gyerekre ráfér, akár furcsának érzi magát, akár nem.

Pádic Ilka rajzaival (Kolibri)

9. Mikó Csaba: A sárkány, aki tűzoltó akart lenni

[…] „Azóta tűzoltó akarok lenni – folytatta Sárkány, és nekitámaszkodott a lajtoskocsinak. – Olyan hős, aki nem elszalad, hanem segít azokon, akik bajba kerültek.”

A Lampion Start-sorozat azoknak a kezdő olvasóknak kínál vicces és izgalmas történeteket, akik már igazán értékelik ezeket a ritka tulajdonságokat egy könyvben. (Sajnos sokszor találkoztam olyan nekik szánt olvasnivalókkal, amik inkább tanítói szándékú, unalmas mondatokkal voltak tele, mint izgalmas kalandokkal.) Azt hiszem, minden tűzoltórajongó gyerek ezerszer kéri majd, hogy újra és újra végighallgathassa vagy elolvashassa a tűzokádó sárkány kacagtató történetét, amelyből a tűzoltás technikai részletei is kiderülnek.

Szeretem, hogy a gyerekirodalom szóban az irodalom is hangsúlyos. Azt pedig még jobban, ha ennek nyomait felfedezhetem a gyerekkönyvekben. Azt meg a legeslegjobban, hogy egy női tűzoltónő is szerepel egy gyerekkönyvben. És ez olyan.

Oravecz Gergely annyira eleven figurákat rajzolt a történethez, hogy szinte filmszerűen látjuk magunk előtt a jeleneteket. Remekbeszabott könyv lett, ami valóban meghozza az olvasási kedvet! Oravecz Gergely rajzaival (Lampion)

10. Miklya Zsolt: Nagyobb az óriásnál – gyerekversek

Mindig igazi könyvünnep, ha Miklya Zsolt nagyritkán verseskötettel jelentkezik, akár gyerekeknek szólnak azok a versek, akár felnőtteknek.

Az ő világa összetéveszthetetlen, és olyan tiszta, annyira árad minden sorból a szeretet és a mélyen megélt hit, ami mindenkit megérint.

Most ráadásul dupla ünnepet ülhetünk, hisz a saját lánya, Miklya Emese kiforrott álomképei kísérik a verseket. Olvashatunk a pizzafutárról, aki illatot hord, megkérdezhetjük, hogy „Most kinn esik vagy benn esik a hó? / Behunyt szememmel rácsodálkozom. / Lehull közénk a kristály-fennvaló. / Készítem szívem és jászolom.” […] 

Készítsétek hát a szíveteket ti is, és behunyt szemmel csodálkozzatok rá Miklya Zsolt és Miklya Emese ámulatba ejtő közös utazására a líra világában. Miklya Emese rajzaival (Pagony)

Both Gabi