–

1. Spenót vagy tökfőzelék? Tökfőzelék vagy spenót?

Állunk a bútoráruház önkiszolgáló éttermében, a strand után ide ugrottunk be, hogy gyorsan együnk valamit. Mellettem a fiam, a férjem. Utóbbi némán álldogál a kissé leégett orrával, nem szól semmit. Mire sorra kerülünk, már eltelt tíz perc, én és a fiam addigra pontosan tudjuk, mit fogunk enni. Ő továbbra is néma, miközben a nő a pult mögött egyre kevésbé mosolyog őszintén, a mögöttünk torlódó tömeg meg nem is leplezi, hogy nagyon türelmetlen, amiért az a bamba pasi feltartja a sort. Látom szegény férjemen, hogy kutyaszorítóban van, képtelen dönteni, szerintem át sem látja a választékot, azt sem tudjam biztosan, mit enne, nemhogy kiválassza. Végül nem bírja a nyomást és azt mondja: „Jó, akkor azt eszem, amit te.” És tolja a tálcáját boldogtalan fejjel, mert nem ezt akarta választani, csak éppen nem tudott dönteni. A férjem pénzügyi tanácsadó, milliárdos költségvetésű intézmények költéseiről dönt naponta, magabiztosan, szaktekintélyként kezeli minden ügyfele. De hogy mit válasszon a menzán? Az meghaladja a képességeit.

2. Mit vegyek fel?

Korábbi emlékeimre támaszkodom, mert szerencsére, amióta a divatos, ám ezzel együtt szerintem roppant hasznos minimalizmus bekúszott az életembe, nagyon ritkán fordul elő velem, hogy tanácstalanul állok a szekrény előtt. Ám korábban, nemegyszer jutottam az őrület határára és késtem el kis híján fontos eseményekről amiatt, hogy a szekrény előtt állva nem jutottam sehogy sem dűlőre. Hiába volt telis-tele a szekrényem, mégis azt éreztem, hogy alig van olyan göncöm, amit felvehetnék. A szoknyához túl fehér a lábam, a nadrágban melegem lesz. A blúz túl konzervatív, a ruha túl kihívó és már kupacban álltak a ruhák az ágyon, végül valami olyat választottam, amit legszívesebben lerángattam volna magamról már a lépcsőházban. Amíg rá nem jöttem, hogy a legjobban teszem, ha fiamnak azokból a típusú ruhákból vásárolok több szettet, amiket szeret, addig vele is ez játszódott le. Reggelente még abban sem tudott dönteni, melyik zoknit válassza. Most, hogy mind egyforma és nincs belőle túl sok, csukott szemmel is kiemel egyet és mivel a pólók és nadrágok is „kevesen vannak” és nagyjából egyfélék, nekem nem kell hallgatni, hogy „mamiiiii, mit vegyek fel?”.

3. Hétvége van, hova menjünk?

Lehet, más családoknál teljes az összhang, nálunk időnként a bénázás magasiskolája, amikor el kéne dönteni, mi legyen a program. A férjem alkalmazkodó, ami nem segít egyébként a döntésben. Amikor valami nem annyira tetszik neki, azt mondja: „Jó, Juditkám. Ha azt szeretnétek, menjünk a szeméttelepre.” De én nem akarok úgy a szeméttelepre menni, hogy ő nem akar. Aztán, amikor mondjuk, mindketten boldog örömmel készülnénk a szeméttelepi kirándulásra, a fiam az, aki elbizonytalanodik. „Mami, most nincs kedvem a szeméttelephez.” Mivel hétvége van, és anyaként akkor örülök, ha mindenki elégedett, folytatódik a szerencsétlenkedés. Végül, nagy nehezen eszembe jut egy mentő ötlet „Jó, akkor, látogassuk meg Manci nénit!” Végre összhang van; Manci nénit mindenki utálja. „Akkor, ha Manci néni kiesett, mi lenne, ha a szeméttelepre látogatnánk?” És nagy nehezen, egy fél délelőttnyi vajúdás után boldog örömmel indulunk el a szeméttelepre.

4. Mit vegyek vacsorára?

Ami a férjemnek a menza, nekem az a bevásárlás. Utálom, szívből. Mi legyen a vacsora? Mi legyen a gyerek tízóraija? Mit egyek én? Korábban, míg más életszakaszomban voltam, sokkal kevésbé okoztak fejtörést ezek a kérdések, egy ideje azonban őrjítőnek és rettentő időrablónak érzem, hogy egy áruházban bolyongjak a pultok között. Nem, a piac sem segített, és az sem, ha listát írtam és elterveztem a menüt. Mert nekem a menütervezés is nehéz döntések sorozata. Egy ideje már nem megyek sehova, online rendelem házhoz az alapanyagokat. Amikor előttem a választék, majdnem annyira ideges leszek, mint az offline verziónál, így már odáig szűkítettem a dolgot, hogy a mentett listát bővítgetem hétről hétre. De még mindig boldogtalan vagyok, és azon töröm a fejem, hogy javaslatot teszek az áruháznak. Fejlesszenek alkalmazást hasonlóan bevásárlási döntésképtelenségben szenvedőknek. Csak beírom a paramétereimet, életkor, családi állapot, testsúly és életvitel, ők pedig elküldik a családom számára ideális étrend összetevőit, akár receptekkel.

Végül is nekem ez jelenti a jövőt; kevesebb hétköznapi döntés, több idő, boldogabb élet. 

Kárpáti Judit

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Shift Drive