Hagyd békén a hasam, jó?! – Tapiznak a tapintatlanok…
Amikor a hosszú tél után sikerül leadnod pár kilót, és végre csinosnak érzed magad, megjelenik egy távoli ismerős, és elkezdi simogatni a pocakodat, majd gratulál az újabb kisbabához. Te is elküldenéd a fenébe? Olvasónk, Szabó T. Anett nem kicsit volt kibukva az eset után…
–
Ma csinosan ébredtem
Minden télen felszedek pár kilót, de ahogy elkezd melegedni az idő, le is megy a felesleg, így megengedhetem magamnak, hogy évekig hordjak egy-egy ruhadarabot. Persze nem vagyok már 47 kg, mint 17 évesen, 60 felett vagyok már egy ideje, 20 évvel idősebb kiadásban, de ha még most is 47 lennék, akkor bizonyára a nem létező betegségeim okait kutatnánk a hobbi pletykások. Ma, amikor a vizsgámhoz válogattam a ruhákat, megállapítottam, hogy jól áll a ruha, amit felvenni terveztem, és az a gatya is rám jön, amit évekkel ezelőtt vettem.
Persze nem vagyok egy XS méret, igazából és őszintén mondom, hogy nem is szeretnék az lenni, tökéletesen elégedett vagyok az M/L-es alakommal.
Mostanában már becsúszik egy-egy 40-es méret is, de férjem például megőrül a fenekemért, így ezt is túl tudom élni valahogy!
Vékony kar és láb, kerek mell és jó fenék + egy kis pocak
Ez a kis pocak már gyerekkoromban is megvolt, úgy néztem ki, mint egy etióp gyerek, de két szülés után, ez a kis/nagy pocak már a részem, és az is marad, már csak a kinyúlt bőröm miatt is. Ez a pocak hol nagyobb, hol kisebb, de sosem volt lapos, és remélem, nem is lesz. Mondanám, hogy büszke vagyok rá, hisz két egészséges gyermeket hordtam ki benne, akik azóta is szívesen hallgatják, ha arról mesélek, milyen volt, amikor még ott laktak bennem. Mondanám, de nem tudom, mert…
Szóval, elindulok, csinosan, büszkén, még a séróm is jó, kivételesen, a rettegett vizsgám is sikerült, a melóhelyemen újabb megrendeléseket kaptam, dübörög a biznisz, vettem egy vagány 38-as ruhát, amiben igen jól mutatok, még közel a negyvenhez is, összeszedem a lányokat, épp nagyban alkudozunk a boltban, hogy melyik mivel akar még „megfejni”, amikor az egyik nem túl közeli ismerősöm boldog mosollyal elkezdi simogatni a pocakomat és gratulál!!!!
Komolyan mondom, hogy ott, abban a pillanatban úgy éreztem, én ezt a nőt most megütöm, de nagyon „dúlván”! Ezzel az egyetlen mozdulatával sikerült úgy felidegesítenie, mint a gyermekeimnek fürdésidőben, és összeszorított fogakkal csak annyit mondtam neki
„Ezt most fejezd be, de azonnal!!!”
„Miért, nem szereted, ha hozzád érnek?” – kérdi bután.
(Komolyan… megütöm!!!!)
„Mondom, most fejezd be, de azonnal!!!”
„Miért, nem lehet gratulálni?” – kérdi az agyhalottja.
„Nem-nem lehet gratulálni (ha csak a mai sikeres vizsgámat nem számítjuk), nem akarok több gyereket, tökéletesen elégedett vagyok ezzel a kettővel is, biztos, hogy nem lesz több!!!”
„De hát, miért, még beleférne…” – folytatja, de én inkább rá se nézek, mert attól tartok, hogy nem bírok uralkodni magamon!!!
Majdnem visszakérdeztem, hogy ő hány unokát tud felmutatni, mert én már kettőt produkáltam a nagyik nagy örömére, de valószínűleg azt mondaná erre, hogy egyet sem, mert tudom, hogy nincs neki!
Nagy nehezen rájött, mit csinált. Lapos kúszásban bocsánatot kért, amikor látta, hogy kábé három percen belül felrobbanok, és elsomfordált! A gyerekek röhögve kérdezték, hogy min húztam fel magam, de én inkább a felnőtt, hassal rendelkező barátnőimnek rinyálok!
Értem, hogy ezt a hölgyet a kedvesség és a jó szándék vezette
Azt is értem, (illetve nem értem, de mivel nem tehetek mást, elfogadom), hogy egy bizonyos kor után mindenki arra biztatja ivarérett nőtársait, hogy szüljön (még), ráadásul már a csapból is a három gyerek folyik, de mikor jutunk már el arra a szintre, hogy tiszteletben tartjuk, ha valaki nem akar több gyereket!!!!
Sőt, tovább megyek, fogadjuk már el végre, hogy nem minden nő szeretne megfelelni a viktori elvárásoknak, és nem akarja a CSOK-ból felépített házban kergetni reggelente a kölykeit!
Fogadjuk már el azt is, hogy nem minden nő lehet egy fitneszlédi, aki lapos hassal, feszes seggel, égig érő mellekkel szaggatja a nokedlit! A legtöbb nőnek-férfinak van pocakja!!!!
Akkor most mindenki terhes? Vagy csak a nőneműek?
Alapvetően egy kedves, konfliktuskerülő, humoros nő vagyok, de ha valaki terhességgel „vádol meg”, akkor a hiúságom átveszi felettem az uralmat és nem tudok jól reagálni!
Ha jól belegondolok, tíz ismerősömből maximum egy lapos hasú – szülés után, 30 felett, így nem gondolnám, hogy a maradék kilenc csakis terhes lehet! Ne értsetek félre, nem a lapos hasú emberekkel van bajom, az sem zavar, ha valaki túlsúlyos, hanem azokkal, akik tapintatlan módom fogdosnak, pletykálnak olyan dolgokról, amikről fogalmuk sincs! Én rajongással szeretem a gyerekeimet, a munkám miatt is sokat vagyok gyerekekkel, és nagyon jól kijövök velük, de én kettő darab saját gyerekre lettem kalibrálva,
én és a férjem is így vagyunk boldogok, nekünk ennyi gyerek bőven elég, ennyit tudunk és szeretnénk is majd boldog felnőttként látni!
Nem akarunk három gyereket, még 20 millióért sem, nekünk kettő pont elég, és kész!
Ez a mi döntésünk, és úgy gondolom, ha én nem akarok mindenkit rábeszélni arra, hogy nagycsaládos legyen, akkor tiszteljenek meg engem is azzal, hogy békén hagynak ezzel!
És ha kérhetem, a testemet se tapogassák, csak mert a „baba” okán ezt tolerálhatónak és indokoltnak vélik. Ha egy nőnek nem lapos a hasa, annak számtalan oka lehet, én ezzel már megbékéltem, elfogadtam, és boldog vagyok a bőrömben – még ezzel a pocakkal is!!!
Kemény munkám van benne, napi szinten ostoroztam magam, de végre eljutottam oda, hogy szeretem a testem olyannak, amilyen. Akkor miért van az, hogy amikor végre megnyugszom, jön egy troll, és lerombolja, amit végre felépítettem!
Nem fogok koplalni, a napi edzés jelenleg még nem fér bele az életembe, és nem fogom azért sanyargatni magam, hogy aztán kitegyem a Facebookra a sikertörténetem! Szívesen olvasok ilyen sztorikat, lelkesen lájkolom is, de ez nem én vagyok, és nem is akarok ennél vékonyabb lenni! Ha én végre elfogadom magam, akkor mások miért nem fogadnak el?
Az írásommal nem állt szándékomban senkit megbántani
Csupán a haragomat szerettem volna kiadni, és talán azon nők haragját is ki akartam írni, akiknek a hasán nem a kockákat, hanem a gyermekeik számát vagy a nagyi sütijeit lehet csak megszámolni!
Tisztelettel kérek mindenkit, hogy ha nem látják az üdvözült mosolyt a másik nőnemű arcán, miközben a hasát simogatja, és kismamanadrágok között válogat, feje felett a villogó neonfelirattal, hogy „terhes vagyok”, akkor legyenek olyan kedvesek, és tartsák magukban kibukni vágyó megjegyzéseket,
a kezüket pedig vágják zsebre, ha nem bírják féken tartani másképp…
Szabó T. Anett
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Jamie Grill