1. Engedd el!

Az álmot. A vágyat. (Amit a legeslegjobban szeretnél, na, azt főleg.) A hűtlen pasit. A régi szerelmet. A félelmet. A haragot. A csalódást. A becsődölt vállalkozást. A rossz érzést. És az elengedést is engedd el! Ez a „jótanács” azért sunyi, mert ha meghallod, márpedig megúszhatatlan, ha panaszkodni mersz, akkor már nem csak az alapprobléma nyomaszt, hanem az is, hogy miért nyomaszt az alapprobléma, nem kéne „úgy a lelkedre venni”… Szégyelled magad, mert képtelen vagy szabadulni a kíntól, rád telepszik – miért nem vagy elég bölcs/erős/büszke ahhoz, hogy mosolyogva integess a távozók után? Ehelyett szánalmas állapotba kerülsz, vedelsz, láncdohányzol, csokit zabálsz vagy egy falat se megy le a torkodon, ágyban maradsz, dühöngsz, káromkodsz... és taknyod-nyálad összefolyik a sírástól. Mert elbántak veled, és még időre van szükséged, hogy elfogadd a veszteséget, ha egyáltalán el tudod fogadni valaha. Szóval emberből vagy.

2. Ha igazán szeret, visszajön. (Ha nem, sosem volt a tied stb.)

Ezzel a mondattal megint az a baj, hogy bár a felszínen vigasztal, valójában csak só a sebbe. Mert még azt is megkérdőjelezi, hogy ami volt, az igaz volt. Miért ne fordulhatna elő, ahogy elő is fordul, hogy bár az érzelmek valódiak, bizonyos körülmények nem engedik, hogy diktálhassanak. Ráadásul fordítva sem igaz az okoskodás: elég gyakori, hogy elkóborol, majd mégis hazatalál valaki, mert enged a józan ész, a libidó vagy egyéb éhség parancsának.        

3. Csak magadat teheted boldoggá (ne várd ezt mástól)

Egészen biztos, hogy rengeteg dolgot tudsz csinálni nap mint nap, amitől jól (jobban) érzed magad. Olyan értelemben is van igazság ebben az okoskodásban, hogy a döntéseid, választásaid hatással vannak a sorsod alakulásra, azaz bizonyos sztorik szerencsés, avagy szerencsétlen végkifejletére. De azért akinek viszonozták már valaha a szerelmét, akinek volt igazi barátja, bármilyen jól funkcionáló rokoni kapcsolata, gyereke, kutyája, macskája, hörcsöge, az tudja, milyen az a boldogság, amelyen egy másik lénnyel osztozunk.     

4. Ne siettesd, jön, amikor jönni akar!

Ezt a tanácsot leggyakrabban párkeresők hallják, illetve azok, akiknek valami miatt nem jön össze a teherbe esés. A jóakarat általában nem torpan meg egyetlen mondatnál, hanem kiegészül egyéb „vigasztalással”. (Például: Icukáék már tíz éve próbálkoznak, most volt az ötödik „beültetésük” – áááááááá – biztos a sok stressz, és különben is, hormonok vannak a vízben, nem csoda, ha nem jön össze a gyerek, bezzeg nálunk csak rám néz a férjem, már úgy maradok, ej.) Ezután jön a praktikum bónuszképpen: megtudod, ha kérdezted, ha nem, hogyan élj, mit csinálj, és mit ne csinálj, mit egyél, mit ne egyél, mit igyál, mit ne igyál, hova járj, hova ne járj, hogy bepasizz/gyereked legyen/bármi.  

5. Az a tulajdonság idegesít, ami benned is megvan

Avagy legjobb védekezés a támadás. Hangzatos szólam, és olykor bizonyára igazságalappal bír, de az is megesik, hogy egész egyszerűen nem igaz. Nyilván nem árt időnként végiggondolni, miért irritál egy helyzet vagy egy ember annyira. De van, amikor túlgondolás és pszichoanalízis helyett cselekedni érdemes, de azonnal: nem eltűrni, közbelépni vagy hátat fordítani, határozottan meghúzni a határt, amit nem léphet át valaki a jelenlétünkben többé.

6. Hallgass a megérzéseidre/ösztöneidre!

Ezt is sűrűn megkapja mindenki, aki nőnek született. Ha kismama, akkor pláne. A közvélekedés szerint a férfi ösztöne vak, ha hajtja, ha űzi, nincs mese, menni kell. Ezzel ellentétben a nő legyen ősanya, boszorkány, aki nemcsak átlátja a természet működését, de meg is zabolázza az elemeket, nem báb, mint a férfi. Szolgálja őt, de legalábbis súg neki az univerzum.

Hogy nem érzed magad ilyen nőnek? Vagy összevissza beszél az a belső hang, mintha megkergült volna? Hát, vagyunk így ezzel páran…

Tény, hogy sokan – például e sorok írója – a szorongásaikat rögeszmés agyalásba és információvadászatba fojtják, és így némelyik döntést jóval nehezebbé – a többit viszont sokkal könnyebbé teszik. Mert van egy csomó helyzet, amikor – nem kizárva, hogy „ösztönösen” is jófelé indulnánk – mégiscsak egy iránytű (megszerzett információ, valódi jó tanács …) mutatja meg a helyes irányt. És, ha már anyaság: miért lenne rosszabb anya az, aki utánajár a dolgoknak és kérdezősködik, főként, ha rutintalan, még ha olykor agyára is megy a környezetének a buzgalmával, mint az, aki több teret enged az ösztöneinek, bármit is jelentsen az. 

7. Meg fogsz gyógyulni, csak akarni kell!

A rossz mondatok zöme abból az alapvető tévedésből születik, hogy azt hisszük, minden hírt kommentálni kell, és udvariatlanság nem mondani semmit – pedig sokszor épp ellenkezőleg – amikor valaki elmondja, hogy nehéz helyzetbe került, például beteg ő vagy egy hozzátartozója, esetleg tragédia érte. Pedig egy rossz, közhelyes mondat a részvétlen részvétnyilvánítás sokkal tapintatlanabb a némaságnál, sőt. Ha nem tudunk konkrét, valóban hasznos segítséget nyújtani, átvállalni valamilyen terhet, akkor vonuljunk a háttérbe tapintatosan a világnézetünkkel, és bízzuk szakértőkre a terápiás javaslatokat.    

Kurucz Adrienn