–

@wmn.hu Slut shaming – ismerős a jelenség? 🤔 Amikor egy nőt az öltözködése vagy a partnerei száma alapján ítélnek meg és szégyenítenek… miközben egy férfi hasonló helyzetben elismerést kap. Ez a kettős mérce. 👀 Ha te is jártál már úgy, hogy egy szó vagy kifejezés jelentése nem volt teljesen tiszta, akkor figyelj! A WMN és a @loupe.szinhazi.tarsulas új, közös sorozata segít eligazodni. ✨Egy szó, egy epizód. 🎭 A mai részt bemutatja: Földes Eszter és Molnár Áron. #wmn #wmnmagazin #loupeszínházitársulás #slutshaming ♬ eredeti hang – WMN Magazin - WMN Magazin

Kulcs és zár vagyunk? NEM!

Ismerős az érzés, amikor egy induló párkapcsolatban előkerül az exek témája, és miután a legutóbbi kapcsolataitok problémáin már túljutottatok, tudod, hogy hamarosan fel fog merülni a kérdés: mennyi az annyi a valaha volt szexpartnerek számát illetően? Nőként nagyon nehéz nem azt érezni, hogy akármilyen kicsi számot mondasz, ítélkezés lesz a vége (pontosan, ahogy a videóban).

Nekem olyan exem is volt, aki egyszerűen nem volt hajlandó számot mondani – de tőlem elvárta (volna) –, mert egy úriember megőrzi a titkait. És egy úrihölgy nem?! Amíg rendszeres poén tárgya, hogy ezeket a számokat a nőknél kettővel meg kell szorozni, a férfiaknál pedig hárommal elosztani, addig nem múlik el a kettős mérce.

A szex mindenki számára intim dolog, de ha már beszélünk a témáról, akkor fontos, hogy ítélkezés nélkül, egyformán transzparensen (őszintén) és ugyanolyan „elvárásokat” támasztva tegyük. Hagyjuk az ahhoz hasonló frázisokat, hogy „egy zár, amit minden kulcs nyit, értéktelen, de egy kulcs, ami minden zárat nyit, szuperértékes”. 

Nem zárak és kulcsok vagyunk, hanem emberek. És egy punci nem veszíti el az „értékét” attól, hogy többen „jártak benne”. (És nyilván egy férfi sem lesz értékesebb attól, ha a kulcsa mindent nyit – szexuális értelemben.) 

„Mondjanak, amit akarnak” – Delhi egyetlen női galambtartója dacol a hagyományokkal

WMN Life – 2025. április 26. – KO

Már középiskolában elkezdődik a ribancozás

Egy középiskolásként „ribancnak” bélyegzett nő 2013-ban indította el a ribancozás, lotyózás elleni kampányát, The UnSlut Project néven. Az egykori naplóbejegyzéseit tette közzé az interneten megváltoztatott nevekkel (ő maga az Emily Lindin írói álnevet használta), majd könyvet írt és dokumentumfilmet készített a középiskolás ribancozás, szajhának bélyegzés jelenségéről. Ő szedett össze néhány olyan slut-shaming helyzetet, amit kapásból nem gondolnánk annak:

  • Egy lány/nő hibáztatása, ha valaki meztelen fotót terjeszt róla. Közben a legáltalánosabb helyzet, hogy valaki párkapcsolatban küld magáról ilyesmit, és szakítás után elárulják, vagyis miután örömöt akart szerezni valakinek, a másik fél (lehet, hogy évekkel később) elárulja.
  • A feltételezés, hogy egy lány csak azért öltözik úgy ahogy, hogy lenyűgözze a pasikat. Az öltözködés önkifejezés, és a női testnek nem az az elsődleges funkciója, hogy a másik nemet gyönyörködtessük vele. Egy nő önkifejezése nem csak akkor számít, ha az a férfiaknak számít. 
  • Másképp beszélni a szexelő nőkről, mint a szexelő férfiakról. Kislányként sokan ma már azt az üzenetet kapják a szüleiktől, hogy bármit megtehetnek, amit a fiúk. Aztán tinikorba lépve a világ jelzi vissza számukra az ellenkezőjét. Ez nincs jól így. A nők ugyanakkora szexuális szabadsággal rendelkeznek, mint a férfiak. Éppen ezért nagyon rossz üzenete van úgy beszélni egy szexet akár kötöttségek nélkül élvező nőről, hogy „olyan mint egy férfi, ha szexről van szó”.
  • Nem kiállni egymásért, akár ismeretlenül. Amikor egy férfi lesajnálóan beszél egy nőről, amiért az első randin lefeküdt vele, akkor az miért nem merül fel, hogy ő is igent mondott a szexre az első randin? 

Létezik egy, még ezeknél is finomabb formája a slut-shamingnek – nagyrészt anyák csinálják a lányaikkal

Ez a tavalyi kanadai-francia tanulmány azt vizsgálta, elsősorban személyes interjúk segítségével, hogy a mai nők milyen hétköznapi helyzetekben tapasztalnak slut-shaminget, és arra a meglepő eredményre jutott, hogy a jelenségnek sok esetben már a szülői otthon a melegágya. 

Mivel az anyáknak is alapélménye a nőként megélt úgynevezett hipervizibilitás (amikor fiatal nőként minden mozdulatodat férfitekintetek kísérik), szeretnék megkímélni a lányaikat azzal, hogy visszafogott öltözködésre, a szexualitásuk nyílt kifejezésének kerülésére tanítják őket. 

Sokan megpróbálják belenevelni a lányaikba a szégyent, amit szexualitásuk, testük vagy a vonzalmuk miatt kellene érezniük. Teszik mindezt azért, hogy felelősségteljessé neveljék és megvédjék őket az esetleges szexuális erőszakkal szemben – ám mégis súlyos károkat okoznak közben.

Ezek az apró, hétköznapi, megjelenési formájában egyáltalán nem durva, sőt, inkább segítőnek tűnő slut-shaming helyzetek ugyanis szépen lassan egy korlátozó erővé válnak a fiatal nők életében. Hatással lesz a szexuális autonómiájukra, testképükre és önértékelésükre; emellett megerősíti az egyenlőtlen nemi hierarchiát, és hozzájárul a valódi erőszakos helyzetekben az elkövező felelősségének a relativizálásához (a legegyszerűbb példa erre: azért tette, mert így vagy úgy volt felöltözve az áldozat). És a szexualitás továbbra is szégyen és megbélyegzés forrása marad a lányok életében.

Ti milyen helyzetben találkoztatok slut-shaminggel?

A slut shaming történetéről is írtunk már, azt is olvassátok el.

Tóth Flóra

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Canva/The Everett Collection