A heavy metal úttörője, a botrányok királya, a Sötétség Hercege: ő volt Ozzy Osbourne

–

„Szavakkal leírhatatlan szomorúsággal jelentjük be, hogy szeretett Ozzy Osbourne-unk ma reggel elhunyt. Családja körében, szeretetben töltötte utolsó óráit. Kérünk mindenkit, hogy ebben a nehéz időszakban tartsa tiszteletben családunk magánéletét” – tette közzé a BBC az Osbourne család közleményét a minap. Az elmúlt 24 órában a teljes zeneipar feketébe borult: a közösségi médiát ellepték a gyászüzenetek, többek között a Metallica, a Black Flag, az Aerosmith, Elton John és a Smashing Pumpkins tagjai is közös fotókkal és nosztalgikus sztorikkal emlékeztek meg a rockzenészről.

View this post on Instagram

A post shared by YUNGBLUD (@yungblud)

Humoros karaktere, brutális balhéi és zenei zsenialitása mellett azonban leghangosabb a rock- és metálszférára gyakorolt hatását méltatják legtöbben. Henry Rollins ugyanis cseppet sem túlzott, mikor úgy fogalmazott:

„Ha a heavy metalról esik szó, akkor Ozzy Osbourne és a Black Sabbath neve merül fel elsőként. Mindenki más csak utánuk jön.” 

Elhanyagolt kisgyerekből lett rettegett fenegyerek

John Michael Osbourne 1948. december 3-án született az angliai Marston Greenben, gyári munkás édesanya és szerszámkészítő édesapa gyerekeként. Ozzynak cseppet sem volt verőfényes gyerekkora: öt testvére mellett kevés figyelmet kaphatott csak, az iskolatársai rendszeresen bántalmazták, gyakran keveredett balhékba, és kamaszként több öngyilkossági kísérlete is volt – a benne dúló feszültséget vagy saját magán, vagy a környezetén vezette le, leginkább agresszív eszközökkel.

15 évesen végül otthagyta az iskolát, és egy vágóhídon kezdett dolgozni. Ekkortájt csatlakozott első zenekarához is énekesként, ami ugyan rövid életűnek bizonyult, de löketet adott számára, hogy ráfeküdjön az éneklésre, és újabb lehetőségek után nézzen. Így ismerkedett meg Geezer Butlerrel, Tony Iommival és Bill Warddal, akikkel aztán letehették a Black Sabbath-univerzum alaptégláit. 

Persze eleinte még nem sok köze volt ennek a felállásnak ahhoz, amit ma Sabbathként ismerünk. A kvartett blues zenével indított, és először Polka Tulk Blues Bandnek, majd Earthnek nevezték magukat, és csak 1969-ben érte el azt a formát, amellyel a Black Sabbath és a Paranoid lemez is megjelenhetett.

A siker nem sokat váratott magára. A zenekar szinte azonnal berobbant, a hirtelen jövő hírnév és pénz pedig megrészegítette az alig huszonéves srácokat – szó szerint is: ezen a ponton kezdődött el az Ozzy életét végigkísérő kemény drog- és alkoholfogyasztás, ami az egész banda karakterének része is lett. A karrierhez nagyban hozzátett az is, hogy a bandát felkarolta Don Arden, a brit zeneipar egyik legfontosabb menedzsere – noha ő kisebb-nagyobb kihagyásokkal volt a banda mellett, végső soron mind zeneileg, mind magánéletileg kihúzta a srácokat a csávából.

Ozzy, miután hírnevet szerzett, pontosan ugyanazt az életmódot folytatta, mint kamaszkorában – csak ezúttal már nagyobb tételekben játszva. A zenekar imidzsének leválaszthatatlan része lett az állandó polgárpukkasztás és a botrány, a srácokat se a törvény, se a félelem, se a józan ész nem tartotta vissza. Csak néhány példa a sok közül...

• a tagok többször is felgyújtották heccből dobosukat, Bill Wardot – ez egyszer olyan jól sikerült, hogy a férfi kórházba került;

• a Mötley Crüe-vel közös turné során Ozzy egyszer felszívott az orrába szívószállal egy sorban vonuló hangyacsapatot, mintha az kokain lenne;

• amikor a Seattle-i hotelben szálltak meg, Ozzy az erkélyről horgászva kifogott az óceánból egy cápát, amit a fürdőkádban helyezett el;

• amikor első feleségével, Thelma Riley-vel élt még, hasis tartalmú süteményt készítettek, amivel tévedésből megkínálták a helyi lelkészt. A férfi ezt követően három napig hallucinációkkal küzdött, és nem tudta megtartani az istentiszteleteket;

• a Diary of a Madman turnéján a show része volt, hogy húscafatokat dobáltak a közönségbe. Ezeket eleinte Ozzy lőtte be csúzlival, majd egy ponton egy óriási katapultdíszletet is építettek a színpadra, ami marhanyakat, sertésbeleket, májdarabokat lőtt a koncertezőkre;

• 2002-ben Ozzyt és Sharont meghívták a Fehér Házba egy vacsorára, de az énekes annyira lerészegedett, hogy jelenetet rendezett George W. Bush előtt;

• és talán a legismertebb: az 1982-es iowai koncertjén leharapta egy denevér fejét a színpadon – csak úgy, mint egy évvel korábban egy galambét, amit eredetileg békeszimbólumként szeretett volna útjára engedni. 

Egy szó, mint száz, Ozzy a botrányok terén nem ismert határt – még akkor sem, ha ez állatkínzással vagy mások, esetleg a saját maga veszélyeztetésével járt. Ami pedig a zenekar prioritásait illeti, mindennél többet mond, hogy

amikor a Vol. 4 lemezt rögzítették, állítólag 15 ezer dollárral többet költöttek kokainra, mint magára az albumra.

Az életmód persze nem volt hosszú távon fenntartható: a zenekar körül egyre több konfliktus alakult ki, a második menedzserük pedig kegyetlenül meglopta őket. 1977 és 1979 között nem volt túl jó szériája a csapatnak: ekkor jelent meg a Never Say Die! lemez, amit durván lehúztak a kritikusok, a tagok droghasználata pedig egyre inkább akadályozta a közös munkát. 1979-ben, a rengeteg verekedés és konfliktus hatására kitették Ozzyt a bandából: a frontember ekkor mélyen magába zuhant, és fél évre Los Angelesbe költözött, ahol szinte ki sem mozdult otthonából, és kizárólag pizzán, kokainon és alkoholon élt, majd egy ponton rákapott a heroinra is.

Egyetlen szerencséje az volt, hogy Don Arden és lánya, Sharon hittek benne, és újra fel akarták karolni. Így jöhetett létre a Blizzard of Ozz, amibe Randy Rhoads, Bob Daisley és Lee Kerslake (Uriah Heep) is becsatlakozott – valószínűleg ez a lehetőség mentette meg az énekes életét.

A sikeres férfi mögött egy agilis nő is állt

Időközben Arden lánya, Sharon már nemcsak szakmailag, hanem a magánéletben is támogatta Ozzyt. 1982-ben összeházasodtak, a nő pedig szenvedélyes szeretőből a férfi legfőbb mentorává vált. Fesztivált szervezett neki Ozzfest néven – amelyen olyan zenekarok léptek fel, mint a System of a Down, Marilyn Manson vagy a Pantera –, valamint közös reality show-juk is indult az MTV-n The Osbournes címmel. A The Kardashians előfutáraként is emlegetett műsorban a házaspár két gyerekével, Kellyvel és Jackkel mutatta meg mindennapjait – legidősebb lányuk, Aimee viszont nem kért a rivaldafényből.

Ozzy természetesen nem szakított végleg a Black Sabbath-tal: 2013-ban még egy új lemezt is rögzítettek 13 címen, a Rock and Roll Hall of Fame-be pedig szólóelőadóként és zenekari tagként is beiktatták. Utolsó, és egyben tizenharmadik szólólemezét, a Patient Number 9-et 2022-ben adta ki, és bár egészségi állapota azóta súlyosan leromlott – emiatt kellett lemondania budapesti koncertjét is –, társai szerint még az idei évben is aktívan dolgozott egy újabb megjelenésen. Februárban még felvett egy közös dalt Billy Morrisonnal Gods of Rock n Roll címmel, amely a Billboard rocklistáin is előkelő helyet ért el.

„Minden panaszkodásom ellenére még mindig élek” – mondta a SiriusXM rádióműsorában a The Sun szerint.

„Lehet, hogy nyafogok, amiért nem tudok járni, de ha körülnézek, látom, hogy vannak, akik feleannyit sem éltek meg, mint én, és mégsem maradtak életben.”

Néhány hete pedig megtartották minden eddiginél grandiózusabb fellépésüket: a Back to the Beginning jótékonysági eseményen búcsúkoncertet adott a Sabbath, többek között a Metallica, a Guns N’ Roses és a Slayer részvételével. A negyvenezer jegy percek alatt elfogyott, az élő közvetítést pedig hatmillió ember nézte. Ozzy ekkor már a Parkinson-kór, gerincproblémák és emfizéma (tüdőtágulat) miatt nem tudott járni – egy fekete trónból énekelte végig az estét. És úgy tűnik, ekkor nemcsak a zenétől, de az élettől is elbúcsúzott.

Búcsú egy ellentmondásos karaktertől

Bevallom őszintén, nehéz megtalálni a megfelelő szavakat ahhoz, hogy megemlékezzünk Ozzyról. Hisz az egyik oldalon ott van a zenei öröksége, ami elvitathatatlan: a Black Sabbath sötét, komor riffjei és témái új irányt adtak a fémes zenének, az ő hatásuk nyomán született meg a doom, a sludge és a stoner metal, és Ozzy szólópályáján is képes volt megújulni. Randy Rhoads vagy Zakk Wylde gitárjátéka ma is iskolapélda, munkássága pedig rengeteg későbbi zenekarra gyakorolt óriási hatást.

Mindeközben az, hogy Ozzy hozott néhány morálisan megkérdőjelezhető döntést, enyhe kifejezés. A számtalan állatkínzás, a részeg vezetések, a verekedések, a társai iránt tanúsított agresszió bőven kimerít minden büntetőjogi kategóriát, és akkor még szóba sem került Sharonnal való viszonya.

Amellett, hogy számtalanszor félrelépett és megalázó helyzetbe hozta feleségét, eljárás is indult ellene, amiért részegen megpróbálta megfojtani Sharont – ezt a vádat később a nő kérésére ejtették.

És ez csak az, ami napvilágot látott – szinte biztos, hogy az Osbourne-villa falai rengeteg szörnyű történetet őriznek még, amelyeket az ott élők talán sosem osztanak meg a világgal.

Ozzy tipikusan az a karakter volt, akinél újra fel kell tennünk a kérdést: leválasztható-e az ember személyisége a művészetéről? Értékelhető-e a kettő egymástól függetlenül? Szerethetjük-e, elismerhetjük-e a munkásságát úgy, hogy közben a hétköznapi döntéseit megvetjük? A kérdés messzire vezet, és nem is gondolom, hogy nekem kéne ezt megválaszolnom – de az biztos, hogy Ozzy minden idők egyik legellentmondásosabb, mégis legfontosabb metálzenésze volt. Bruce Dickinson szerint a Sabbath a brit heavy metal úttörője volt, James Hetfield, Lars Ulrich, Kerry King, a Mastodon, a Ghost, az Opeth, sőt Elton John is inspirációként tekintett rá. Dave Grohl – aki együtt is dolgozott vele – így fogalmazott:

„Ozzy az egyik utolsó igazi rocksztár – és egy igazi túlélő. A Sabbath hatása még most is ott lüktet minden riffben.”

És feltehetőleg igaza volt. Ozzyval együtt nemcsak egy frontembertől, egy baráttól, sokak inspirációs forrásától, egy férjtől, egy apától vett búcsút a világ, de egy korszak is lezárult. Bár hála istennek a bolygó tele fantasztikusabbnál fantasztikusabb zenekarokkal, Ozzyval egyértelműen képződik egy űr a metáluniverzumban. Bízzunk benne, hogy ott fenn (vagy inkább ott lenn) legalább írnak még pár jó dalt Lemmyvel.

Takács Dalma