–

A legutóbbi cikkem után néhányan szóvá tették, hogy az úgynevezett konmarizás (nevezhetjük a cuccaink közötti szelektálásnak és rendrakásnak) egyáltalán nem egyenlő a minimalizmussal. Én is így gondolom. A sorozat első részében leírtam, hogy mi terelt a minimalista életstílus felé, és hogy elsősorban eszközként tekintek a rendrakásra. Olyan eszköz, teszem hozzá, ami egyre több örömöt és harmóniát hoz az életembe, és egyre lelkesebben „használom” is épp ezért. És ezen én csodálkozom a legjobban. (Meg gondolom, mindenki, aki valaha élt együtt velem).

Az én valódi célom az életem egyszerűsítése, stresszmentesítése, tisztítása – minden területen. Ezért van az, hogy amikor a minimalista életmód igénye az év elején újra megfogalmazódott bennem, akkor egyáltalán nem a rendrakás volt az első gondolatom, hanem a vásárlásaim ésszerűsítése, és hogy az étkezésem legyen:

– még egészségesebb és természetesebb

– minél kevesebb műanyag és egyéb hulladék keletkezésével járó

– és minél költséghatékonyabb

Úgyhogy most arról szeretnék mesélni, milyen az én „kezdetlegesen minimalista” táplálkozásom, és milyen elveket igyekszem követni ezen a területen.

Ez az egyik kedvenc házi gyorskajám: egyszerre főzött zöldséges teljes kiőrlésű tészta. Itt épp mozzarellával.
EEz az egyik kedvenc házi gyorskajám: egyszerre főzött zöldséges teljes kiőrlésű tészta. Itt épp mozzarellával.

Azt eszem, ami van

A rendrakás legelső fázisa volt, hogy nekiálltam az otthoni konyhaszekrényt rendszerezni. Tudom, hogy ez csak a hozzám hasonló kupikirálylányokat döbbenti meg, de hosszú percekkel rövidíti le a főzést (és jelentősen csökkenti az idegbajt) az, hogy tudom, mim van, és azt hol találom. Bár azért párszor előfordult, hogy „rutinból” nem készültem semmi kajával, ezt leszámítva drasztikusan csökkent az éttermezések és házhoz rendelések száma, ennek a szabad szemmel is jól látható spórolás mellett van még egy áldásos, ezúttal már a bolygó jövőjére gyakorolt hatása: nem járulok hozzá az újabb műanyag hulladék keletkezéséhez. A célom ugyanis a...

Zéró hulladék 

Na, jó, ez most még nem megy teljesen, de törekszem arra is, hogy minél kevesebb hulladékot eredményezzen a táplálkozásom. Azzal, hogy leszoktam az ételek házhoz szállításról, máris jelentős lépést tettem, hiszen minden egyes kihozott ebéd csomagolása nagy adag műanyag hulladékot is eredményezett. Szerencsére néhány ilyen jó állapotban lévő, elmosogatott doboz előbukkant a konyhaszekrény takarítása közben (gyűjtögető típus vagyok, khm…), ezeket a Food Not Bombs nevű civil szervezetnek fogom elvinni, akik hajléktalanoknak osztanak ételt ilyen dobozokban. Ha sehogy nem tudom megoldani az otthonfőzést, akkor kiszaladok inkább az ebédért. Van a környékünkön egy vega büfé, akik teljesen lebomló dobozba csomagolnak (a kutya kilopta a szelektívből, és elcsócsálta egy részét, mire észrevettem. Ízlett neki.) Néhány helyen szívesen teszik az ételt saját dobozba is. Aztán még van egy csomó olyan – apróságnak látszó – dolog, hogy például semmilyen palackozott innivalót nem veszek már, van viszont szép tartós kulacsom, azt töltöm fel tisztított vízzel vagy teával. A következő talán az lesz, hogy leküzdöm a lustaságomat, és nem veszek többé fagyasztott zöldséget. Végül is tavasz van, terem minden, megtaláltam az évekkel ezelőtt elásott zöldségaprítót is, igazán semmi nem állhat az utamba. 

Reggeli zabpelyhes rántotta -fázisfotókkal
Csak zabpehely és tojás legyen, akkor ezerféle kaját tudok készíteni. Reggeli zabpelyhes rántotta, a gondos fázisfotókat az életmódváltó programunkban részt vevő lányok kedvéért csináltam.

Egyszerűbben étkezem

Az egészségem miatt régóta nem eszem agyon feldolgozott élelmiszer-ipari termékeket, beleértve a rommá extrudált kukoricapelyheket, levesporokat és több ehhez hasonló, „kényelmi” élelmiszert. Semmivel nem tart tovább egészséges ételt összedobni a meglévő alapanyagokból, ha tudatosan, átgondolva, és nem hirtelen felindulásból vásárolok. Mondjuk, ezt az elmúlt években nem sűrűn gyakoroltam, hiszen volt elég bio gyorsbüfé a környéken, na, de most már! Mindig van itthon például mélyalmos vagy bio tojás, zabpehely, teljes kiőrlésű lisztek, sütőpor, répa, hagyma, és egyéb zöldségfélék. Ezt pár éve már megtapasztaltam: minél egyszerűbb, mégis teljes értékű a táplálkozásom, annál kevésbé tudnak eladni nekem bármit, vagyis annál szabadabb vagyok.

Hazait eszem

Amikor elhatároztam, hogy az étkezésemben is megvalósítom a minimalizmust, megkerestem egy barátnőmet, aki régóta a Felelős Gasztrohős Alapítvány önkéntese. Galambos Katát Spanyolországban, a caminón ismertem meg: az első esténken összedobott a zarándokszállás konyhájában hagyott maradékokból egy olyan vacsorát, hogy a mai napig könnybe lábad a szemem az emlékétől. Katától azt kérdeztem, hogy mik a felelős, fenntartható étkezés legfontosabb elvei. Ő azt mondja, hogy három fontos szempont van:

1. ha van választási lehetőségünk, akkor a hazai idénytermékeket preferáljuk, és az lehetőleg ökológiai gazdaságból származzon,

2. fogyasszunk kevesebb húst és tejterméket

3. kerüljük az élelmiszerpazarlást, vagyis csak azt és annyit vegyünk meg, ami el is fog fogyni.

Mivel 12 éve nem eszem húst, csak halat, a tejtermékeket meg nem nagyon bírom, és viszonylag könnyedén mondok le bármiről, ezért nem okoz akkora gondot, hogy mostantól ne vásároljak rendszeresen avokádót, füstölt lazacot vagy kesudiót (persze mindegyiket nagyon szeretem, ah), hanem helyettük a piacról vegyek idényzöldséget, (tehát olyat, ami nálunk épp most érik),  szilvásváradi pisztrángot vagy helyi diót.

műanyag doboz - csomagolt ebéd ( spenót csicseriborsóval)
Spenót csicseriborsóval ebédre és gyógytea elcsomagolva

Egészségesebben

Évek óta ismert PCOS-esként és inzulinrezisztensként rutinból étkezem, vagyis tudom, hogy mit, mikor és mennyit ehetek, ami segít a szénhidrát-anyagcserém optimális működésében. Mondjuk, a szabályokon belül eddig meglehetősen unalmasan kajáltam, ami nem követendő, de legalább az eredményeim az állapotomhoz képest nagyon jók, a testem meg úgyis azonnal reagál, ha elcsúszom valamiben, tehát a diéta számolgatós része nem igényel korrekciót. Mégis: azzal, hogy újra elkezdtem a főzést, és tudatosan kerülöm a feldolgozott élelmiszereket, a meglévő, általában biokészleteimet fogyasztom, egyszerű, de finom saját készítésű ételeket eszem, szóval már ennyitől, és ennyi idő alatt is érzem a minőségi változást az életemben. Kevesebb alvás is elég, hamarabb és kipihentebben ébredek, egész nap aktív vagyok, és a nap végére sem merülök le teljesen, és ami a legdurvább: nemcsak hogy tartom a rendet a már rendbe tett területeken, hanem mindennap lelkesen várom, hogy egy újabb területet tisztítsak ki az életemben. Legyen az egy újabb szekrény, könyvespolc, a virtuális vagy valódi közösség körülöttem.

Kata mondott egy jót: nem arról van szó, hogy radikális (ráadásul mások által diktált) irányelvek mentén azonnal mindenen változtatnom kell. Csak jó, ha tisztában vagyok azzal, hogy minden egyes apró lépés, minden döntés, amelyet a vásárlásaim, a mindennapi életem során meghozok, egy szavazatnak számít. A jelenlegi döntéseim határozzák meg a saját, az utódaink és a bolygó jövőjét. Lehet, hogy most még elképzelhetetlennek tűnik, hogy a pakisztáni gyerekmunkával két hónap alatt kinyúló ruhák tömegét gyártó fast fashion eltűnik... vagy az, hogy az emberek nem fognak többé zacskót kérni a boltban, de gondoljunk csak bele: két évtizede sem hittük volna, hogy egyszer ciki lesz a kutyaszart a járdán hagyni, és jobb körökben megvetés lesz az állati szőrmét hordó nők osztályrésze. Vagy mind megtanuljuk értő módon olvasni az összetevők listáját, és többé nem lehet átverni bennünket a harsogó ételcímkékkel. Túl azon, hogy a minimalizmus már pár hét alatt, a jelenben is rengeteg jó dolgot hozott az életembe, hiszem azt, hogy az én mindennapi apró lépéseimmel a saját jelenbeli harmonikus, rendezett életem mellett a fenntartható Föld is kap néhány fontos szavazatot. 

Prónay-Zakar Gina

Gina új élete: 1 rész

Gina új élete: 2 rész

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/kanzefar

A további képek a szerző tulajdonában vannak