Megvesszük, aztán nem használjuk: miért csináljuk ezt?

–

Ha alaposan magunkba nézünk, hogy miért vesszük meg az újabb és újabb eszközöket valamihez, ami érdekel ugyan, de sosem mélyültünk el benne, kitalálhatjuk: az újabb szupermodern konyhagép vagy fitneszeszköz beszerzésével a saját vágyott, ideális énünket hajszoljuk és valójában neki vásárolunk. Mert szeretnénk gondoskodó konyhatündérek lenni, akik ropogós héjú házi kenyeret és frissen nyújtott tésztát tesznek a család elé, vagy tíz kilóval könnyebb, sportos családanyák, akik életének éppolyan része a mindennapi mozgás, mint a levegő. És általában tényleg ezt érezzük mélyen, legbelül… csak aztán azt vesszük észre, hogy a forró levegős sütőbe, amely sokáig vágyaink tárgya volt, legfeljebb egy-egy zacskó mirelit sült krumplit borítunk bele (nagy ritkán), a súlyzóinkat meg lassan belepi a por.

Michaletzky Luca pszichológus szerint a vásárlás ilyenkor pótcselekvés: ahelyett, hogy valóban rendszeresen űznénk a vágyott hobbit, inkább megveszünk egy újabb kütyüt, a gyors vásárlással elégítve ki az izgalom iránti vágyunkat. Ez egyben az adott hobbi idealizálása is, hiszen sokkal könnyebb örülni annak, milyen jól fogunk mutatni az új sportcuccunkban, mint izzadni hetente kétszer másfél órát a fitneszteremben.

Valóban mi akarjuk?

„Ha észrevesszük magunkon, hogy gyanúsan gyűlnek otthon a (nem használt) eszközök egy-egy hobbihoz, érdemes hátralépni egyet, és megvizsgálni, mit jelent, mit reprezentál számunkra az adott tevékenység.

Elsősorban azt, hogy belülről jön-e a késztetés, csak éppen valami akadályoz a megvalósításban, vagy egy külső elvárásnak akarunk megfelelni, azért nem vágtunk még ténylegesen bele. Az utóbbi is fontos felismerés, mert elindíthat egy olyan úton, amely során megtalálhatjuk, mi az az időtöltés, ami tényleg nekünk való, és el tudjuk kötelezni magunkat mellette” – mondja Michaletzky Luca.

Ha arra jutunk, hogy valóban szeretnénk olyan emberek lenni, akik egészséges ételcsodákat varázsolnak az asztalra a legújabb elektromos kuktával, vagy maguk barkácsolják össze a gyerek könyvespolcát, azaz belülről jön az indíttatásunk, érdemes kis időt szánni annak megvizsgálására, miért akadunk el folyton, közvetlenül a vásárlás és a megvalósítás között.

Lehet, hogy a jelenlegi életmódunk, időbeosztásunk nem támogatja az új hobbit, ezért nem szánunk rá rendszeresen időt. Ha ez a helyzet, nézzük meg, milyen tevékenységek viszik el az időnket attól, amire vágyunk! Gondoljuk végig, azok valóban olyan fontosak-e, és hogy milyen módon tudjuk úgy átszervezni az életünk rendszerét, hogy valóban helyet kaphasson benne a számunkra értéket képviselő hobbi is, hogyan tudjuk érvényesíteni a fontossági sorrendet.

Az is lehet, hogy félünk a kudarctól, amit óhatatlanul magában rejt minden új dolog, amibe belevágunk.
„Bármennyire jó elképzelés, hogy elmerüljünk egy hobbiban, tudomásul kell vennünk, hogy mindennek megvannak a nehézségei.

Nem kel meg a kenyér, rosszul megy az edzés, nehezebbnek bizonyul valami, mint ahogy elképzeltük – a hasonló kudarcokat nem kerülhetjük el, meg kell tanulnunk hát elfogadni és megélni őket.

Ez is a csomag része, de lehet épülni belőle – ettől azonban megfosztjuk magunkat, ha leragadunk a vásárlásnál” – figyelmeztet Michaletzky Luca.

Itt is működik a harmincas szabály

A szakember szerint egy hobbi értelmet tud adni a szabadidőnknek, ami aztán áthathatja az életünk minden szintjét. „Aki a munkájában nem tudja megélni a kiteljesedést, az egy szenvedéllyel űzött szabadidős tevékenységtől megkaphatja, de egy jó hobbi a feltöltődés, a minőségi pihenés eszköze is. Sőt, akár új közösség tagjai is lehetünk és új, hasonló érdeklődésű barátokat szerezhetünk. Emellett minden hobbi magában rejti a fejlődés és az önismeret lehetőségét is.”

A hobbiválasztás pszichológiája, hogy sokan olyan időtöltésre vágynak, amely megadja nekik azt a fajta kiteljesedést, amit az élet más területe nem. Jellemző például, hogy aki számítógép előtt dolgozik és egész nap táblázatokat szerkeszt vagy adminisztratív rutinmunkát végez, olyan kétkezi hobbit keres, amely azonnali visszajelzést ad és kézzelfogható eredménye van. Így kötnek ki vezető menedzserek bútorfestő műhelyekben vagy kezdenek sikeres bankárok kedvtelésből borászkodni. 

Kérdés, mennyire van szükség a céljainkhoz a harmadik otthoni fitneszgépre vagy ötödik konyhai kütyüre, valóban megéri-e megvenni, vagy csak kidobott pénz. Ennek eldöntésére Michaletzky Luca a ruhavásárlásnál használt úgynevezett 30-as szabályt ajánlja:

csak akkor vedd meg a kiszemelt ruhát, ha úgy érzed, legalább harmincszor fogod viselni (és ez nem kevés)! Ugyanez az elv alkalmazható más termékeknél is.

(Ahhoz persze, hogy az említett kihasználtság teljesüljön, megfelelő minőségű holmikat is kell vásárolnunk. Ha azonban a tudatosabb vásárlásnak köszönhetően azt érezzük, hogy kevesebb új holmira van szükségünk, beleférhet egy-egy drágább, minőségi tárgy.) 

Tárgyak helyett valódi kapcsolódások

Nem árt tudni, hogy a vásárlás azonnali kielégülést, dopaminlöketet jelent, ami a mai átlagember eleve felborult dopaminrendszerének nagyon csábító, s hormonális szinten ugyanúgy létrehozhat bizonyos függőséget, mint, mondjuk, az alkohol.

„Ha a visszatérő vásárlásokkal ezt az izgalmat keressük, érdemes tudatosan felfedeznünk és építenünk a valódi kapcsolódásokat, amelyek elengedhetetlenek a minőségi élethez.

Az őszinte kapcsolódást önmagunkkal, az emberekkel, vagy akár a természettel, s akkor nem a felhalmozott tárgyaktól fogjuk várni a kielégülést” – tanácsolja Michaletzky Luca.

Sok az eldöntendő kérdés, ugye? A megválaszolásukhoz magunkba kell nézni ugyan egy kicsit, de az új esztendő pont tökéletes alkalom erre. Ahogy arra is, hogy kitaláljuk, hogyan tudunk elmerülni, mélyebben megmártózni egy-egy tevékenységben, legyen az a kenyérsütés vagy a barkácsolás, hogy az valóban építsen minket és tartalmasabbá tegye az életünket.

WMN szerkesztőség