–

Feszült, szétszakadó tanárok

A december zsúfolt: szalagavatók, iskolai műsorok, karácsonyi programok, félévi hajtás, dolgozatok tömkelege... és még sorolhatnám az iskolai teendőket. És közben persze a tanár is ember. Neki is van családja, akiknek a programjait össze kell hangolni, aki ajándékok után rohangál, készül az ünnepre, süt-főz... Ez mindenkinek nagy stresszel jár, miért pont a pedagógusok lennének kivételek? Mi is ezerfelé futkosunk, nagy a nyomás, sokan épp, hogy beesnek az utolsó pillanatban a fa alá...

És akkor még nem is beszéltem azokról, akiknek nincs családjuk, és magányosan töltik az ünnepet. Ők meg azért hajtanak, hogy a lehető legkevesebbet kelljen gondolniuk arra: karácsony este egyedül fognak ülni egy pohár bor mellett.

Fáradt, agyonstresszelt gyerekek

A gyerekek esetében is számtalan oka van annak, hogy ilyenkor már alig lehet velük bírni. Leginkább az izgalom érződik rajtuk, várják a karácsonyt, az ajándékokat és a jól megérdemelt téli szünetet is. Hiszen rég nem pihenhettek, az őszi szünet óta már eltelt két hónap. Fáradtak, elcsigázottak. Pedig most kellene a leginkább teljesíteniük, hisz a félévi hajrá ilyenkor már javában zajlik. Röpdolgozatok, témazárók, felelések követik egymást. 

Határozottan érezhető rajtuk a feszültség. És ez sokszor a felnőttek hibája is. Mert a mi stresszes viselkedésünket veszik át, érzik azt, hogy a szüleik és tanáraik sem olyan nyugodtak, mint máskor. 

És azok, akik nem várják az ünnepet...

Nem csak az extra terheléstől feszülhetnek a gyerekek. Sajnos sokan nem várják a karácsonyt. Azokról van szó, akinek távolról sem a meghittségről, az ünnepről és az ajándékokról szól a szenteste. Ők csak azt tudják, hogy ilyenkor otthon kell lenniük. Otthon pedig sok gyereknek nem jó. Nagyon nem...

Számos olyan terhelt, feszült család akad, ahol csak a veszekedést, az erőszakot, az italozást látják a diákok. És nem szeretik. Félnek. Szoronganak. Vagy épp attól tartanak, hogy napokig nem fognak tudni mit enni. Mert sajnos sok olyan gyerek van, aki csak az iskolai menzán jut megfelelő mennyiségű és minőségű élelemhez. Természetes, hogy ők nem várják a karácsonyt.

Ráadásul tovább rettegnek attól, hogy amikor januárban mindenki meséli, mit kapott ajándékba és milyen jókat evett, játszott, szórakozott a családjával, ők nem tudnak majd mit mondani. Szorongást okoz bennük, hogy be kell vallaniuk: náluk máshogy telt a téli szünet. Van, hogy kitalálnak történeteket, amiket a végére talán maguk is elhisznek. Mert így kicsit könnyebb és elviselhetőbb számukra az ünnep.

Az én karácsonyom

Igen, mindenki stresszes, mindenki hajt. Nem tudom, mit is lehetne tenni, hogy tényleg a várakozásról szóljon ez a pár hét... és ne az ideges kapkodásról. Nekem könnyű, mert nincs még se feleségem, se gyerekeim. De van egy szerető családom, akikhez ilyenkor hazamegyek, így csak a nyugalmat érzem. Az ajándékokat is időben megveszem, így nem kell kapkodnom. Decemberre vállalom mindig a legkevesebb munkát, hogy kicsit még kevesebb legyen a stressz, és így jobban tudjak figyelni azokra, akik kevésbé szerencsések a környezetemben. 

Igen, azt hiszem, nekünk – szerencsésebbeknek – ez a dolgunk, hogy próbáljunk egy kicsit jobban figyelni a többiekre, leginkább a gyerekekre. Szóljon az ünnep a kedves szavakról, a nagy beszélgetésekről, az együttlétről. Az sem baj, ha kicsit görbe a fa, sós a krumplipüré vagy elfogyott a boltban a meggyes szaloncukor. Mert ezek tényleg nem igazán fontos dolgok, el lehet őket engedni.

És ha elengeded, akkor minden máris könnyebb. Legalább decemberben.

Mindenkinek áldott, meghitt, elengedett karácsonyt kívánok!

Balatoni József

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Zurijeta