(Hirdetés)

Intő elsőben

Tamásnak az édesapja elmondása szerint nagyon komoly dühkitörései voltak. Rosszul bírta a kudarcot, és nem feltétlenül azt, ha nem tudott megoldani valamit. Jobban zavarta az egyébként nagyon eszes kisfiút, hogy nem a megszabott idő alatt tudott teljesíteni. A kezdeti nehézségek akkor tetőztek, amikor egy nézeteltérés tettlegességig fajult egy osztálytárs kritikája kapcsán. Tamás ugyan azonnal bocsánatot kért, de a másik kisfiú nem bocsátott meg, és a verekedés tovább folytatódott. Intő lett a vége, ami egy elsősnek több mint riasztó és elrettentő.

- Elküldtek minket egy nevelési tanácsadóba, ami egy nagyon lassan őrlő malom. Több hónap telt el, mire elkezdtek velünk foglalkozni. A pszichológus úgy gondolta, hogy Tamás ADHD-s (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar), de ezt nem merte bizton kijelenteni, ezért továbbküldött minket a Vadaskert Alapítványhoz, ahova általában azokat a gyerekeket irányítják, akik hasonló problémákkal küzdenek - meséli Gábor.

Zeneterápia

Közben a nyári szünet alatt részt vettek családilag egy nyári táborban, ahol találkoztak Borival, akit már korábbról ismertek. Ő az ún. Kokas-módszerrel dolgozott, mesélt erről a szülőknek, és ki is próbálták Tamással még ott a táborban. Bori azt javasolta, a tanév kezdetétől kezdjenek el járni a Gézengúz Alapítvány foglalkozásaira.

A Kodály-tanítvány, Kokas Klára zenéből indított módszere egy komplex művészeti pedagógiai módszer. Lényege, hogy a komolyzene, az énekes játék, a tánc és a vizuális ábrázolás változatos eszközein keresztül a gyerekek teljes személyisége, társas kapcsolataik és önkifejezésük is indirekt módon fejlődik. A zene egyes rezdüléseinek belső átélése segíti a gyerekeket abban, hogy kibontakozhasson a képzeletük, ezáltal áhított, feldolgozott vagy feldolgozatlan történéseket megjelenítve oldódik a feszültség, vagyis a gyerekek „kijátsszák" magukból a belső feszültséget okozó eseményeket.

A szétszórt figyelmű gyerekek összpontosításra lehetnek képesek, a kevésbé empatikusak nyitottak lehetnek társaikra. Az agresszív megnyilatkozások az elfogadás érzésével enyhülhetnek, a gyerekek általában bátrabban és szélesebb körben merik használni a fantáziájukat.

Magatartás: négyes

Tamással is ez történt, mintha csak a fentieket akarná a saját példájával alátámasztani. A művészetek irányában kifejezetten nyitott kisfiú az iskolai rajzórákon sosem tudott igazán jól teljesíteni, mert ott nagyon kötött keretek között lehetett csak alkotni. Kiraktak egy almát, és azt kellett lerajzolni.

- A gézengúzos Kokas-foglalkozásokon azt láttuk, hogy nagyon jól érzi magát, és pozitív hatással van rá. Kiegyensúlyozottabb lett, ahogy „kioldhatta magát” a zenével, a művészettel. Azt rajzolhatta le, ami foglalkoztatja, amit a zene kiváltott belőle. Egy olyan gyerek számára, aki egy kicsit is nyitottabb a művészetekre, és nem tudja szavakkal jól kifejezni azt, amitől szorong, annak ez a fajta rendszeres foglalkozás nagyon sokat segíthet, mert meg tud nyílni, meg tud nyilvánulni. Tamásék agyagoztak, festettek, mindig variálták az eszközöket – mondja az édesapa.

Az iskolában hamar észrevették a változásokat, olyannyira, hogy Tamás idén négyes magatartással zárta az évet.

Ha már a magatartást az iskolában egyáltalán valamilyen skálán értékelni szükséges, akkor a négyes a korábban intőket kapó gyereknek igazán pozitív megerősítés volt. Az egyébként minden tárgyból jeles kisfiú erre a legbüszkébb.

Apa a frontvonalban

Tamás történetében, akiről közben hivatalosan is megállapították, hogy ADHD-s, az is egyedi, hogy mindvégig az édesapa járt a kisfiúval a vizsgálatokra, a terápiás foglalkozásokra. Gábor úgy gondolja, ennek pusztán technikai okai vannak, hiszen Tamásnak három testvére van, így természetes volt, hogy a két szülő közül ő a mozgékonyabb, ő kíséri mindenhová. Azonban Tamás, mint a legidősebb gyerek, nemcsak a terápiás kezeléseket hálálta meg, de az apa-fiú kapcsolat is megerősödött.

- Nagyon fontos volt a terápia, rengeteget segített nekünk, és nem álltunk meg itt. Folytatjuk a fejlesztést, mert szüksége van rá Tamásnak.

Azonban az egyik legfontosabb dolognak tartom, hogy a szülők ne hagyják, hogy a szerepek felcserélődjenek, ők álljanak a gyerekek felett. Nem fenyegetőleg, hanem példaképként.

Hogy a gyereknek legyen kire felnéznie.

Kárpáti Judit

Ha még többet szeretnél tudni a művészetterápia működéséről, nézd meg ezt a videót:

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Brian A Jackson

 

Kárpáti Judit