Így „javult meg" az osztály legrosszabb gyereke
Amikor iskolás lesz a gyerek, szinte minden családban tudják pár héten belül annak a kisfiúnak a nevét, aki mindig rosszalkodik, akivel nem lehet bírni. Boldogan szörnyülködik mindenki, titkon örülve, hogy ez mind valaki mással történik. A valaki más mögött azonban egy másik család, egy másik kisgyerek áll, akik számára mindez ijesztő valóság. Gáborék kisfiukkal, Tamással élték át, milyen az osztály legrosszabb gyerekének lenni. Nekik rengeteget segített végül, hogy megismerkedtek a művészeti pedagógián alapuló Kokas-módszerrel. Kárpáti Judit írása.
Intő elsőben
Tamásnak az édesapja elmondása szerint nagyon komoly dühkitörései voltak. Rosszul bírta a kudarcot, és nem feltétlenül azt, ha nem tudott megoldani valamit. Jobban zavarta az egyébként nagyon eszes kisfiút, hogy nem a megszabott idő alatt tudott teljesíteni. A kezdeti nehézségek akkor tetőztek, amikor egy nézeteltérés tettlegességig fajult egy osztálytárs kritikája kapcsán. Tamás ugyan azonnal bocsánatot kért, de a másik kisfiú nem bocsátott meg, és a verekedés tovább folytatódott. Intő lett a vége, ami egy elsősnek több mint riasztó és elrettentő.
- Elküldtek minket egy nevelési tanácsadóba, ami egy nagyon lassan őrlő malom. Több hónap telt el, mire elkezdtek velünk foglalkozni. A pszichológus úgy gondolta, hogy Tamás ADHD-s (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar), de ezt nem merte bizton kijelenteni, ezért továbbküldött minket a Vadaskert Alapítványhoz, ahova általában azokat a gyerekeket irányítják, akik hasonló problémákkal küzdenek - meséli Gábor.
Zeneterápia
Közben a nyári szünet alatt részt vettek családilag egy nyári táborban, ahol találkoztak Borival, akit már korábbról ismertek. Ő az ún. Kokas-módszerrel dolgozott, mesélt erről a szülőknek, és ki is próbálták Tamással még ott a táborban. Bori azt javasolta, a tanév kezdetétől kezdjenek el járni a Gézengúz Alapítvány foglalkozásaira.
A Kodály-tanítvány, Kokas Klára zenéből indított módszere egy komplex művészeti pedagógiai módszer. Lényege, hogy a komolyzene, az énekes játék, a tánc és a vizuális ábrázolás változatos eszközein keresztül a gyerekek teljes személyisége, társas kapcsolataik és önkifejezésük is indirekt módon fejlődik. A zene egyes rezdüléseinek belső átélése segíti a gyerekeket abban, hogy kibontakozhasson a képzeletük, ezáltal áhított, feldolgozott vagy feldolgozatlan történéseket megjelenítve oldódik a feszültség, vagyis a gyerekek „kijátsszák" magukból a belső feszültséget okozó eseményeket.
A szétszórt figyelmű gyerekek összpontosításra lehetnek képesek, a kevésbé empatikusak nyitottak lehetnek társaikra. Az agresszív megnyilatkozások az elfogadás érzésével enyhülhetnek, a gyerekek általában bátrabban és szélesebb körben merik használni a fantáziájukat.
Magatartás: négyes
Tamással is ez történt, mintha csak a fentieket akarná a saját példájával alátámasztani. A művészetek irányában kifejezetten nyitott kisfiú az iskolai rajzórákon sosem tudott igazán jól teljesíteni, mert ott nagyon kötött keretek között lehetett csak alkotni. Kiraktak egy almát, és azt kellett lerajzolni.
- A gézengúzos Kokas-foglalkozásokon azt láttuk, hogy nagyon jól érzi magát, és pozitív hatással van rá. Kiegyensúlyozottabb lett, ahogy „kioldhatta magát” a zenével, a művészettel. Azt rajzolhatta le, ami foglalkoztatja, amit a zene kiváltott belőle. Egy olyan gyerek számára, aki egy kicsit is nyitottabb a művészetekre, és nem tudja szavakkal jól kifejezni azt, amitől szorong, annak ez a fajta rendszeres foglalkozás nagyon sokat segíthet, mert meg tud nyílni, meg tud nyilvánulni. Tamásék agyagoztak, festettek, mindig variálták az eszközöket – mondja az édesapa.
Az iskolában hamar észrevették a változásokat, olyannyira, hogy Tamás idén négyes magatartással zárta az évet.
Ha már a magatartást az iskolában egyáltalán valamilyen skálán értékelni szükséges, akkor a négyes a korábban intőket kapó gyereknek igazán pozitív megerősítés volt. Az egyébként minden tárgyból jeles kisfiú erre a legbüszkébb.
Apa a frontvonalban
Tamás történetében, akiről közben hivatalosan is megállapították, hogy ADHD-s, az is egyedi, hogy mindvégig az édesapa járt a kisfiúval a vizsgálatokra, a terápiás foglalkozásokra. Gábor úgy gondolja, ennek pusztán technikai okai vannak, hiszen Tamásnak három testvére van, így természetes volt, hogy a két szülő közül ő a mozgékonyabb, ő kíséri mindenhová. Azonban Tamás, mint a legidősebb gyerek, nemcsak a terápiás kezeléseket hálálta meg, de az apa-fiú kapcsolat is megerősödött.
- Nagyon fontos volt a terápia, rengeteget segített nekünk, és nem álltunk meg itt. Folytatjuk a fejlesztést, mert szüksége van rá Tamásnak.
Azonban az egyik legfontosabb dolognak tartom, hogy a szülők ne hagyják, hogy a szerepek felcserélődjenek, ők álljanak a gyerekek felett. Nem fenyegetőleg, hanem példaképként.
Hogy a gyereknek legyen kire felnéznie.
Kárpáti Judit
Ha még többet szeretnél tudni a művészetterápia működéséről, nézd meg ezt a videót:
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Brian A Jackson
