Minden, amit tudnod kell a Covid-tesztekről – 15+1 kérdés és válasz

–

1. Kezdjük rögtön a legelején: mi történik pontosan, amikor tesztelünk?

Noha ez a kérdés egészen triviálisnak tűnik, mégis fontos, mert segít megérteni, milyen elven működnek a jelenleg elérhető tesztek. Így Kozák Eszter biológus kifejtette, hogy

a vírus jelenlétét alapvetően kétféle módszerrel lehet vizsgálni, vagy a vírus örökítőanyagát (az RNS-t), vagy pedig bizonyos fehérjéit keressük olyan helyeken, ahol a vírus előfordulhat a szervezetünkben: legtöbbször a szánkból, torkunkból vagy orrunkból veszünk mintát.

Ezek közül a vírus RNS-ét kimutató vizsgálat alatt leggyakrabban a PCR-tesztként emlegetett eljárást értik. Ez egy olyan módszer, amit csak laboratóriumi körülmények között, képzett személy tud elvégezni, és ami tulajdonképpen a vírus-RNS bizonyos egyedi, jellemző részleteinek sokszorozását és kimutatását jelenti.

A vírusra jellemző fehérjék kimutatása ezzel szemben jóval gyorsabban elvégezhető folyamat, ami nem igényel speciálisan képzett személyzetet vagy drága gépeket – így működnek az antigéngyorstesztek. Vagyis ez az, amit te otthon is meg tudsz csinálni.

2. Mi a különbség a patikában kapható kétféle teszt, az antigén- és az antitestteszt között?

A teszteknek alapvetően két típusa van: a vírust közvetlenül kimutató módszerek (ide sorolható az RT-PCR, és az antigénteszt), illetve az antitesteket kimutató tesztek.

Az első típus azt mondja meg, hogy a mintavétel időpontjában van-e benned vírus, tehát, hogy épp most beteg vagy-e. A második pedig azt mutatja meg, hogy a szervezeted találkozott-e már a vírussal, tehát, hogy korábban beteg voltál-e.

Az antigénteszt során orrból vagy garatból vesznek mintát. A pálca végére ragadt váladékból lehet kimutatni a vírus fehérjéit. A vírusból a megfertőződés után öt–hat nappal van a torkunkban és az orrunkban a legtöbb, utána lassan csökkenni kezd a mennyisége. Ez a teszt tehát arra jó, hogy meghatározza, a mintavétel időpontjában meg vagyunk-e fertőződve: termelődik-e a légutakban vírusra jellemző fehérje.

Az antitestgyorstesztek ezzel szemben néhány cseppnyi vérmintából mérnek, és olyan fehérjéket mutatnak ki, amiket az immunrendszerünk termel a védekezés során a vírus ellen: ezek az ellenanyagok vagy antitestek. Az antitestek egy része a veszély elmúltával még sokáig a vérben marad – ezt a típust IgG-nek hívjuk. Az IgG segít abban, hogy ha megint találkozunk a vírussal, a testünk hamarabb tudjon reagálni a kórokozóra, és ne betegedjünk meg. Az antitestteszt tehát akkor pozitív, ha már egyszer elkaptuk a vírust, és a testünk termelt antitesteket. Ha a vérben már csak az IgG-típusú antitestek vannak ott, az azt jelenti, hogy a fertőzés már régebben lezajlott nálunk, de az immunrendszerünk emlékezik.

3. Melyek a legpontosabbak az elérhető tesztek közül?

A biológusok is megerősítik, hogy ugyan a PCR-teszt a legérzékenyebb módszer, viszont nem túl gyors: a legtöbb labor tizenkét–huszonnégy órás határidővel vállalja az elvégzését. A nagyobb érzékenység a gyakorlatban azt jelenti, hogy a PCR egy-két nappal korábban képes kimutatni a kezdődő fertőzést, mint az antigéngyorstesztek.

Az antigéngyorstesztek érzékenysége valamivel kisebb, de cserébe sokkal gyorsabbak, az egész tesztelési folyamat a mintavétellel együtt is csak 15-20 percet vesz igénybe. Ha a mintánkban csak kisebb mennyiségű vírus van, akkor előfordulhat, hogy negatív eredményt kapunk, és, mondjuk, egy kezdődő, vagy éppen elmúlóban levő fertőzést esetleg nem tudunk kimutatni. Ezért sem mindegy, hogy mikor végezzük el az otthoni gyorstesztet, és mennyire alaposan. 

4. Mikor érdemes otthoni gyorstesztet végezni, ha tüneteink vannak, és mikor, ha kiderül, hogy kontaktszemélyek lettünk?

Tünetek jelentkezése esetén a biológusok szerint mindenképp indokolt azonnal tesztelni. Ha azonban nincsenek tüneteid, de mégis arra gyanakszol, hogy esetleg elkaptad, mert koronavírus-fertőzöttel találkoztál, akkor a kontakttól számítva a harmadik-negyedik napon érdemes tesztelni, legkésőbb pedig a hetedik napon. A tapasztalatok alapján, ha megfertőződtél, utána három-négy nappal már kimutatható antigéngyorsteszttel a vírus jelenléte. Ez előtt nagyobb a fals negatív eredmény valószínűsége, mert a szervezetedben még kevesebb vírus termelődik. Persze az sem mindegy, melyik tesztet választod.

5. Mely teszteket mikor érdemes választani otthoni tesztelésre?

Otthoni tesztelésre az antigéngyorstesztek alkalmasak; ezeknek több típusa van, amelyek orrból, torokból, esetleg nyálból vett mintában vizsgálják a vírus jelenlétét. Konkrétan az omikron variáns esetében egy dél-afrikai vizsgálat arra jutott, hogy a nyálmintákban hatékonyabban tudták kimutatni PCR-teszttel a vírus jelenlétét, mint a torokból. Egy amerikai vizsgálat viszont (szintén omikron fertőzötteknél) arra jutott, hogy antigéngyorstesztnél az orrból vett minták bizonyultak jobbnak a torokból vagy szájból vettekhez képest.

A biológusok szerint ugyanakkor az, hogy a vírusból az orrunkban, torkunkban található-e nagyobb mennyiség, attól is függ, hogy a fertőzés melyik szakaszában tartunk.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a vírust hamarabb megtaláljuk a torokból vett mintákban, de a betegség előrehaladtával, amikor a vírustermelés fokozódik, a betegek orrában nagyobb mennyiség mutatható ki, mint a torkukban.

Kozák Eszter szerint a különbségek ellenére alapvetően mindhárom mintatípus jól alkalmazható a vírus jelenlétének kimutatására.

6. Mi a különbség a nyálteszt és az orron át végezhető gyorsteszt hatékonysága, pontossága között? És aközött, hogy milyen elven működnek?

A biológusok felhívják rá a figyelmet, hogy az egyes antigéngyorstesztek érzékenységében is lehetnek különbségek – ez még akkor is így van, ha a mintavétel módja a két teszt esetében történetesen megegyezik. Arról, hogy az általunk választott teszt érzékenysége milyen, a teszthez mellékelt leírásból tájékozódhatunk. Fontos azonban, hogy az előírt módon, a megfelelő helyről vegyünk mintát, mert a megadott értékek az előírt módon levett mintára vonatkoznak. Ha máshonnan veszünk mintát, mint ahonnan kellene (például a száj nyálkahártyáról a teszt szerint javasolt orr helyett) akkor előfordulhat, hogy emiatt az érzékenység romlik.

7. Igaz az az elterjedt hiedelem, hogy az omikron-vírusváltozat nem mutatható ki minden otthoni teszttel?

Az ECDC összefoglalója szerint az ilyen szempontból bevizsgált antigéngyorstesztek nagy része hasonló hatékonysággal mutatja ki az omikron-vírusváltozatot, mint a korábbiakat. A biológusok felhívják rá a figyelmet, hogy ha szeretnéd megtudni, hogy az általad választott antigéngyorstesztet vizsgálták-e már ilyen szempontból, és milyen eredményt kaptak, azt ITT tudod megnézni. 

8. Hogyan lehet jól, pontosan tesztelni otthon? 

Kozák Eszter szerint ahhoz, hogy a teszttel elérhető legpontosabb eredményt kapd, elég, ha szigorúan betartod a mellékelt utasításokat. Kiemelten figyelj oda arra, hogy a tesztelés előtt mennyi idővel nem szabad enni-inni, hogy az adott teszttípusnál pontosan honnan és hogyan kell mintát venni, illetve hogy hány perc elteltével kell az eredményt leolvasni.

Ha a vírus jelenlétét mutató pozícióban csak halvány csík jelenik meg az előírt idő elteltével, azt is tekintsd pozitívnak. Ha viszont nem tudod eldönteni, hogy látsz-e ott csíkot, vagy ha a mintavétel sikerességét jelző kontrollcsík nem jelenik meg, akkor a tesztet ismételni kell.

9. És a millió dolláros kérdés: miért kaphatunk negatív tesztet, ha valójában már vannak tüneteink? 

A biológusok szerint a leggyakoribb ok ilyen esetben a mintavétellel kapcsolatos probléma. A termelődő vírusok mennyisége a fertőzés során változó, és az orrban, torokban vagy nyálban sem egyforma. Ezért kis eséllyel előfordulhat, hogy betegek vagyunk ugyan, de azon a helyen, ahonnan a mintát vettük, éppen nem volt elegendő vírus ahhoz, hogy kimutatható legyen gyorsteszttel.

A másik lehetőség, hogy azért nem pozitív a teszt, mert a tüneteket tényleg nem a SARS-CoV-2 koronavírus okozza, hanem valamilyen más kórokozó.

10. Mit jelent a fals negatív és fals pozitív eredmény?

A biológusok felhívják rá a figyelmet, hogy a tesztek kétféleképpen tévedhetnek: adhatnak pozitív eredményt úgy, hogy nem vagy fertőzött, ezt hívjuk fals pozitívnak vagy hamis pozitívnak, illetve adhatnak úgy negatívat, hogy fertőzött vagy, ezt hívjuk fals negatívnak vagy hamis negatívnak. A két tévedési lehetőség között pedig csereviszony van: ha az egyiknek lecsökkentjük az esélyét, a másiké megnő.

A betegségeket jelző teszteknél arra optimalizálnak, hogy biztosan észrevegyük, ha valaki beteg, hogy meg lehessen gyógyítani. Az, ha egy nem beteget is betegként azonosít a teszt, kisebb hiba, mert amikor orvoshoz kerül, ki fog derülni, hogy nem beteg. De ha egy beteg a teszt szerint egészséges, akkor nem kerül orvoshoz, és nem kap segítséget, ezért a betegségeket kimutató tesztek inkább a fals negatív eredményt próbálják elkerülni. 

11. Honnan tudhatjuk, hogy melyik kapott eredmény valós?

Előfordulhat, hogy tudni szeretnénk, hogy egy teszt eredménye mennyire megbízható – ezt egy másik teszttel összehasonlítva könnyen ellenőrizhetjük. A gyorstesztek eredményességét a termékek tesztelésekor PCR-teszttel összevetve szokták ellenőrizni: a metódus során sok embert letesztelnek gyorsteszttel és PCR-rel is, megnézik, hogy hány embernél értett egyet a kétféle teszt, és hánynál tért el azok eredménye. Ha a PCR ugyanolyan eredményt ad, mint a gyorsteszt, akkor úgy gondoljuk, hogy a gyorsteszt helyes választ adott. Ha a gyorsteszt nem ugyanazt az eredményt adja, mint a PCR, akkor úgy gondoljuk, hogy a gyorsteszt tévedett.

A gyorstesztek megbízhatóságát egyébként az úgynevezett szenzitivitással és specificitással lehet kifejezni. Ezeket a számokat a gyorsteszt dobozán vagy az ismertetőben is feltüntetik. A szenzitivitás azt mutatja meg, hogy a teszt a ténylegesen fertőzött emberek hány százalékát tudja megtalálni. A biológusok kifejtették: amikor egy járvány terjedését próbáljuk kordában tartani, a fals negatívak (kicsi szenzitivitás) elég nagy gondot jelentenek. Ehhez képest a specifitás pedig annak az aránya, hogy az egészséges, ténylegesen nem fertőzött teszteltek közül hányan kapnak negatív teszteredményt.

12. Mikor érdemes az otthoni gyorstesztet megerősíteni PCR-rel?

A biológusok egybehangzó válasza szerint a pozitív teszteredményt nem szükséges PCR-rel megerősíteni. Ha viszont negatív a teszt, de mi mégis koronavírus-fertőzésre gyanakszunk, akkor a érdemes lehet PCR-tesztet csináltatni, mert ennek nagyobb az érzékenysége.

Az NNK jelenlegi ajánlása szintén ezt tükrözi:

PCR-tesztre akkor van szükség, ha az antigénteszt eredménye nem egyértelmű, vagy ha negatív lesz, de mégis fennáll a fertőzés gyanúja.

13. Miért van az, ha hetekkel a tünetek megszűnése után is pozitívat mutat a tesztünk? 

Kozák Eszter és Mokos Judit ezzel kapcsolatban arra a tapasztalatra hívták fel a figyelmet, hogy a fertőzésből felgyógyultak egy kisebb részénél a PCR-teszt eredménye hetekig pozitív maradhat. Illetve az is előfordult már, hogy valaki felgyógyult, amit negatív teszt is igazolt, de a következő PCR-teszten ismételten pozitív lett. A biológusok szerint azonban ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az illető fertőz is. 

De akkor mégis, mi az oka?

Elmondják, hogy a PCR-teszt akár néhány darab RNS-t képes már kimutatni egy mintából. A vizsgálat célja a vírus jelenlétének megállapítása, nem pedig a fertőzőképességé. Más szóval: lehet valakinek a PCR-tesztje pozitív úgy, hogy valójában már nem fertőz. A PCR- teszt ugyanis a vírus örökítőanyagát, az RNS-t mutatja ki. A PCR-teszt a kórokozó azonosítására való, azaz, hogy tudjuk valóban koronavírusunk van-e, vagy más fertőzéssel küzdünk.

Ha viszont azt szeretnénk megállapítani, hogy valaki fertőzőképes vírusokat ürít-e még, ahhoz más eljárásra lenne szükség. Ilyenkor a vírust működés közben próbáljuk tetten érni: azt vizsgáljuk, hogy a beteg mintájában lévő vírusok képesek-e arra, hogy a laboratóriumban nevelt sejtekben kárt tegyenek. Ha igen, akkor ebből tudjuk, az illető fertőző.

Egy friss brit tanulmány szerint a koronavírussal fertőzött emberek szervezetében átlagosan hat-hét napon át voltak kimutathatók szaporodóképes vírusok.

Ezzel szemben a PCR-tesztjük jóval hosszabb ideig, átlagosan 14-15 napig volt pozitív, az antigéngyorstesztek pedig szintén pozitívat jeleztek a szaporodóképes vírustermelődés megszűnése után néhány napig. Azaz, bár a szervezetünkben akad még néhány kósza vírusdarabka, azok már nem fertőzőképesek, tehát nem jelentünk veszélyt a környezetünkre.

14. Akkor miért PCR-tesztet használunk ahelyett, hogy a vírusok fertőzőképességét néznénk meg minden embernél?

A biológusok tájékoztatása szerint a PCR gyorsabb és olcsóbb, mint a vírus tenyésztéses módszer, és több olyan labor van, ami alkalmas az elvégzésére.

Végül, szerintük fontos hangsúlyozni, hogy a betegség lefolyása és a fertőzőképesség minden emberben más és más, így, ha lehetőséged van rá, akkor maradj karanténban, ha tudod, hogy még mindig pozitív vagy. A jelenlegi eljárásrend szerint a karantén időtartama a gyógyulásig tart: a tüneteid jelentkezése után minimum hét napig otthon kell lenned, és csak akkor hagyhatod el a házi karantént, ha már három napja láztalan vagy. A karantén feloldásához alapesetben nincs szükség negatív tesztre. Ez alól kivételt az képez, ha kiemelt kockázatnak tennél ki másokat abban az esetben, ha véletlenül mégis fertőző vagy (például, ha betegeket látsz el). 

15. Hogyan kell értelmezni a laboratóriumi antitestmérés eredményét? És miért nem derül ki a leletből, hogy épp mekkora a védettségünk?

A laboratóriumi antitest vizsgálati eredménye azt mondja meg, hogy a mérés mennyi antitestet mutatott a mintában, illetve van rajta egy egymondatos leírás arról, hogy a mérés alapján volt, vagy nem volt az illető vérében mérhető mennyiségű antitest.

Olyan eredményt viszont sajnos nem kapunk, ami azt mondaná, hogy a vírussal szembeni védettségünk kicsi, közepes vagy magas szintű. Ez azért van a biológusok elmondása szerint, mert jelenleg sajnos nem ismert, hogy mi az a minimum küszöbérték, amit, ha elér az antitest szintünk, akkor biztosan kijelenthető, hogy védettek vagyunk.

Ennek a kiszámítása egyszerűnek tűnhet, de valójában nagyon bonyolult, mert iszonyú sok mindentől függ. Például lehet, hogy egy adott antitestszint 100-ból 95 ember esetében elég a betegség kivédésére, de marad öt ember, aki így is megbetegszik, őket pedig nem vigasztalja az, hogy ilyen antitestszint mellett ennek igazán kicsi volt az esélye.

A biológusok szerint az antitestek mennyisége alapján tehát nem lehet biztosan megmondani, hogy védettek vagyunk-e.

Ha pedig a vírusnak új variánsai jelennek meg, akár változhat is, hogy mennyi az elégséges védelmet adó antitestszint.

+1

Milyen társadalmi felelőssége van az egyénnek a tesztelésben?

Kozák Eszter és Mokos Judit szerint ez rendkívül nehéz kérdés, és biológusként nem is tudnak etikai kérdésekben szakvéleményt formálni. Amit viszont kutatóként látnak, az az, hogy az egyén viselkedése mennyire befolyásolja egy járvány terjedését.

Ha kicsit taknyosan nekiindulsz a nagyvilágnak, akkor terjeszteni fogod a takonykórodat. Ha viszont van lehetőséged otthon maradni a zsebkendőddel, nem fogsz megfertőzni másokat. Ez természetesen nem csupán a koronavírus esetében van így, és az ideális eset az volna, ha mindenkinek lehetősége lenne otthon maradni, ha úgy gondolja, hogy valamilyen fertőző betegséget terjeszt.

Ebben segíthet a széles körben elérhető teszt, ami alapján eldönthetjük, hogy a tünetek mögött koronavírus-fertőzés, vagy más ok van. A negatív koronavírus-tesztet látva azt sem szabad elfelejteni, hogy nem a koronavírus az egyetlen légúti tünetekkel járó fertőző betegség, és egyiket sem szeretnénk terjeszteni. Az influenza-járványnak sem örülünk.

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol többet tesztelnek, ott kevesebb ember hal meg a járvány miatt. Az olcsó vagy ingyenes teszt tehát komoly fegyver a védekezésben.

Aminek szintén szerepe lehet a vírus elleni küzdelemben, az a nyájimmunitás. Nyájimmunitásnak azt nevezzük, amikor a közösségben annyi ember védett, hogy nem tud járvány kialakulni.

A szakemberek nagy része abban reménykedett, hogy a védőoltásokkal két fronton „támadunk”: egyrészt az oltottaknál kisebb eséllyel alakul ki komoly betegség, másrészt a terjedést is gátoljuk, mert kisebb lesz az esélye annak, hogy egy oltott ember megfertőzzön valaki mást. A tapasztalatok az oltott emberek súlyos betegséggel szemben élvezett védettségét egyértelműen igazolták, de sajnos arra is rávilágítottak – mondják a biológusok –, hogy a vírus terjedésének gátlásában, a fertőzés továbbadásának megakadályozásában a védőoltások kevésbé jól teljesítenek. Vagyis, aki beoltatja magát, az elsősorban önmagát védi ezzel, és nem a környezetét. A minket körülvevő embereket inkább azzal tudjuk megvédeni, ha betegség (vagy pozitív teszteredmény) esetén mindent megteszünk azért, hogy a lehető legkevesebb embernek adjuk tovább a kórokozót (legyen az koronavírus vagy bármi más).

Filákovity Radojka

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/CandyRetriever