Tényleg kreatívabbak a balkezesek?

–

Úgy tartják, az emberek 10%-a balkezes, de valójában ez egy elég bizonytalan szám. Én például balkezesnek tartom magam, mert bal kézzel (és csak azzal) írok és kanalazok, majdnem minden mást azonban jobb kézzel csinálok: jobb kézzel fogom az ollót, a tűt, a pingpongütőt, sőt, jobb lábbal rúgom a labdát is. (Ez a szüleimnek is csak akkor tűnt fel, amikor a nyolcvanas évek elején boldogok voltak, mert sikerült szerezniük egy ritkaságszámba menő balkezes ollót – majd szomorúan látták, hogy jobb kézzel bénázom vele...)

„Hivatalosan” valószínűleg kevert kézhasználatú vagyok – legalábbis ezt mondaná az Edinburgh-i kézhasználati kérdőív, amit 1971-ben fejlesztettek ki, hogy objektíven mérhető legyen, melyik a domináns keze valakinek. (Ez nem ugyanaz, mint az ambidextria, amikor valaki mindkét kezét egyformán jól használja, és meglepően ritka: az emberek mindössze 0,1–0,3%-a ilyen.)

A kérdőív egy sor hétköznapi tevékenységet vizsgál: melyik kézzel írsz, vágsz, mosol fogat, dobsz labdát, osztasz kártyát, csavarsz kupakot. A válaszokat pontozással súlyozni is lehet, és a végén – egy kis matek, azaz egy képlet alapján – kijön az LQ, vagyis a Laterality Quotient, a kézhasználati index.

Nem öröklődik (vagy csak alig)

„Tőlem örökölte a gyerek a balkezességet” – hallani gyakran, a valóság azonban az, hogy a balkezességnek nemcsak a genetikához van köze. Egy, több mint 30 ezer embert vizsgáló kutatás szerint a balkezesség mindössze negyedrészben magyarázható genetikai tényezőkkel.

Érdekes adat, hogy a koraszülöttek kétszer nagyobb eséllyel lesznek bal- vagy kevert kezesek, mint a többiek, amire az (általában az átlagnál kisebb súllyal születő) ikreknek is nagyobb az esélyük.

 „A szép kezeddel írj!”

Emlékszem, gyerekkoromban, amikor többen is azt tanácsolták a szüleimnek, hogy szoktassanak át a jobbkezes írásra – ez a végtelenül káros gyakorlat éppen akkortájt kezdett kikopni –, és az óvónéni is rám szólt, miért nem a „szép kezemmel” írok, a jobb fej ismerősök azzal vigasztaltak, hogy a balkezesek kreatívabbak, mint a jobbosok. (A balkezes gyerekek nehézségeiről Tóth Flóra írt korábban.) Ez jól hangzott – főleg, hogy valóban kreatív gyerek voltam –, csak azóta sajnos kiderült: ez a széles körben elterjedt hiedelem tudományosan teljesen megalapozatlan. Semmi nem igazolja, hogy a balkezesek kreatívabbak lennének.

Az erőszakos átszoktatás jobb kézre – akár testi fenyítéssel vagy a bal kéz lekötözésével – egyébként még néhány évtizeddel ezelőtt is bevett gyakorlat volt. Sokszor az olyan beszédzavarok, mint a dadogás megelőzésével vagy „kezelésével” indokolták, az erőszakos módszer azonban, megborítva az agyféltekék közötti egyensúlyt, gyakran éppen az okozója volt a hasonló problémáknak: az átszoktatott balkezeseknél gyakoribbak voltak például a tanulási nehézségek, valamint a koncentráció- és memóriazavarok.

Fordítva a gitáron

Persze balkezes művészek szép számmal vannak: Leonardo da Vinci például dokumentáltan az volt, és több forrás szerint Michelangelo is, bár utóbbinak a kor elvárásai miatt jobb kézzel kellett dolgoznia. Escher holland grafikus bal kézzel alkotta meg precíz, matematikai jellegű rajzait, és Pablo Picasso is balkezesként kezdte, bár őt részben átszoktatták. Állítólag mindkét kezét remekül használta – művészetének formabontó jellege összefügghet ezzel a rugalmassággal.  

Jimi Hendrix is bal kézzel játszott – gyakran jobbos gitáron fordítva –, és Bob Dylan is alapvetően balkezes; igaz, sokszor jobb kézzel gitározik, de a dalszövegeit ballal írja. Phil Collins balkezes dobosként úgy rendezte be dobkészletét, hogy kényelmes legyen bal kézzel vezetni a ritmust, ami külön stílust ad játékának, Ringo Starr pedig, bár jobbkezes dobfelszerelésen játszik, sok mozdulatát sajátosan hajtja végre, egyedi hangzást eredményezve. 

A balkezes kreativitás mítosza

Az amerikai Cornell Egyetem kutatói több mint egy évszázadnyi, a kezesség és a kreativitás közötti összefüggéseket vizsgáló tanulmányt összegezve arra jutottak, hogy semmilyen adat nem támasztja alá, hogy a balkezesek bármilyen előnyt élveznének a kreatív gondolkodás terén.

És bár valóban felülreprezentáltak a művészek és zenészek között, számos, eredetiséget és induktív gondolkodást követelő hivatásban, mint amilyen például a matematikusoké, ez már nem igaz. Sőt, a 12 ezer személyt és 770 szakmát vizsgáló amerikai felmérés egyenesen arra jutott, hogy a balkezesek alulreprezentáltak a legtöbb kreativitást igénylő szakmában. A kutatók teóriája az, hogy a balkezesség alacsony aránya tartotta fenn a balkezesek különleges kreativitásában való hitet, a ritkaságot ugyanis hajlamosak vagyunk összekötni az eredetiséggel.

Taktikai előny lehet a balkezesség

Az viszont tény, hogy a balkezeseknek komoly előnyük van számos sportágban, főleg azokban, ahol a másik játékos szokásaihoz kell alkalmazkodni – mint a tenisz, a boksz vagy a vívás –, és az ellenfél által uralt területen lévő célpontra kell célozni, a játékosok ugyanis hozzászoktak a jobbkezes többséghez. Ilyenkor a balkezesség igazi taktikai fegyver, amely kiszámíthatatlanságot, ezáltal stratégiai előnyt jelent.

A vívók körülbelül fele (köztük Szilágyi Áron olimpikonunk) és a kiemelkedő teniszjátékosok közel 40%-a is „balos”. Rafael Nadal például alapvetően jobbkezes, de ballal tanult játszani a stratégiai előny miatt: balkezes fonákjával, adogatásaival és pörgetéseivel a legtöbb játékost kizökkentette a megszokott ritmusból. Martina Navratilovának is a balkezesek kiszámíthatatlansága volt az egyik titkos fegyvere: balos szerváival és röptejátékával tarolt. Minden idők egyik legismertebb baseballjátékosának, Babe Ruthnak a balkezessége ütőként és dobóként is előnyt jelentett, a focipályán pedig Lionel Messi profitált a „ballábasságából”, bravúros irányváltásokkal és cselekkel.

Az egykor üldözött balkezesség tehát ma már nem hátrány – különösen, amióta háztartási és egyéb eszközök garmadája kapható kifejezetten balkezesekre igazítva –, bár a töltőtollról sajnos le kell mondanunk, és a puha grafitceruza sem a barátunk. Nem is szuperképesség, mindössze egy neurológiai különlegesség (igaz, én azért hiszem, hogy a balkezesek boldogulásához óhatatlanul szükséges találékonyság mégiscsak számít valamit...). Valójában az 1976 óta ünnepelt nemzetközi világnapra sincs szükségünk, hiszen az eredetileg a balkezesek elnyomottságára szerette volna felhívni a figyelmet. De miért ne ünnepelhetnénk meg – ha mást nem, akkor azt, hogy nemcsak egyféleképpen lehet jól csinálni a dolgokat?!

Pomaranski Luca