Az ausztráliai Queensland University kutatói kilenc éven keresztül vizsgálták 15 ezer ember bevonásával, hogy van-e összefüggés a hízás és a párkapcsolatban élés között. Arra jutottak, hogy a szinglik tényleg soványabbak, összesítésben 5,8 kilóval könnyebbek, a párok pedig együtt évente átlagosan 1,8 kilogrammot szednek fel.

Nem meglepő módon, nem a mézeshetek alatt kúsznak fel a zsírpárnák, hanem a harmadik évet követően, amikor a libidó már nem jár csúcsra.

A kutatóknak persze magyarázata is van a közös hízásra.

1. Eszegetünk, tehát vagyunk

Ha a facér végre emberére akadt, elveszti érdeklődését egy sor kültéri, illetve kimozdulós program iránt, amelyet korábban azért (is) favorizált, mert ez esélyt jelentett a nagy találkozásra. Ellenben, ha az isten lábát megfoghatjuk a kanapén is, minek lődörögnénk, nem igaz? És ha veszünk egy csomó kaját pénteken, ki sem kell mozdulnunk a lakásból egész hétvégén, ugyebár?

(A szex állítólag fogyaszt, de ez szerintem csak félrelépés esetén igaz, mert akkor nem ejti senki útba kettesben hazafelé a Tescót, kivéve, ha szükség van egy pokrócra, mert nincs kégli.)

2. Mindig buli van

A párok előszeretettel vetik be monotónia és önfegyelem ellen a jeles napokat. A megismerkedés évfordulóját például ünnepelni kell (első években a hónap fordulóét is). Aztán a házasságkötését. Születésnapok, névnapok, kinevezések, Valentin-nap és nőnap, később anyák napja, apák napja, anyós-após neve napja, rokongyerek ballagása, keresztelő… mindig van alkalom a nagy zabálásra. Étterem, vagy otthoni trakta, még a saláta is majonézes, basszus, a nagyik meg nem bírnak magukkal, és sütnek.     

3. Csak te kellesz!

„Mivel más már nem érdekel, téged meg már megszereztelek, minek koplaljak úgy, mint szinglikoromban?!” Állítólag így vélekednek a párok, aztán persze kurva gyorsan lefogynak bánatukban, ha lecserélik őket egy vékonyabbra. Pedig az esetek többségében nem a hízás miatt hagynak el valakit, a túlsúlynak ugyanis vajmi kevés köze van a boldogtalansághoz, inkább a boldogtalanságnak lehet köze a (nagyobb) túlsúlyhoz.

4. Esszük, amit a kölykök hagytak

Ételt kidobni galádság! Sokan gondolják így, ezért aztán feláldozzák magukat a család oltárán, és eltakarítják, ami a tányérokon maradt.

Ha egyszer összekaparná az ember – célszerűen egy kondérba – mindazt, amit több gyerek esetén egy egész napon át összenyammogott (volna), akkor azért sokkot kapna. Megoldás: kutya.     

5. Együtt punnyadunk

Vannak, akik örömüket lelik a közös sportolásban, és egyre több párban futó, kondizó hőslényt látni a városban, de azért sokan vagyunk, akik kevesebbet mozgunk, mint megboldogult lánykorunkban, amíg Hufnágel Pisti volt a vágy tárgya. A már citált kutatás szerint a párok 30 százaléka bevallottan többet marad otthon tévézni a szabadidejében, mint korábban, és, ugye, a hódítási láz is csökken idővel (a konstans partnerre vonatkozóan legalábbis), de az is igaz, hogy a heti öt fitneszóra már nem fér bele a családos létbe. Mondjuk, ismerek olyan nőket, akik ötkor kelnek, hogy még a gyerekek ébredése előtt letudják a napi edzéspenzumot, vagy este fekszenek le egy órával később a bagolynál, és még a párkapcsolatuk is oké, csodálom is őket – a paplan alól.

6. Szombat délután: pizza, kóla, popcorn

Randi evés nélkül? Mozi kukorica nélkül? Szexmaraton kétórás reggeli nélkül? Vacsora desszert nélkül? Kerti sütögetés sörözés nélkül?

Minden röffenés alkalmával lecsúszik pár száz (ezer) kalória mintegy mellékesen, és kinek van kedve számolgatni, amikor épp szeret, etet. Bizonyított tény, hogy ha együtt eszünk valakivel, sokkal jobb az étvágyunk. Ráadásul, ha a párunk mellé nyerünk egy nagycsaládot is, akkor nem árt, ha óvatosak vagyunk. Egy terített asztal az anyóséknál azt jelentheti, hogy vasárnaponként jó ebédhez szól a nóta, és kétszer annyit eszünk, mint rendesen.

7. Egy férfinak rendes étel kell!

Főzelék? Saláta? Zöldségköret? Legfeljebb krumpli vagy kukorica! A férfiak jelentős része egészen más koszton él, mint mi, nők, akik nagyjából ugyanazt ennénk szívünk szerint, mint ők. Bár van köztük, aki idővel rászoktatható pár lazább fogásra, pörkölt, a rántott hús, a sült krumpli és a gulyásleves örök favorit marad.

És egy csomó nő ezt nem is bánja különösebben, mert decens salátakorszakukban ők is csülökkel álmodtak, és most, hogy elkeltek, és hogy mégse kelljen kétfélét főzniük – imigyen hivatkoznak – eszik azt, amit a többiek (értsd férj, gyerekek) hajlandók.

Csak az a bibi, hogy valami érthetetlen okból – tapasztalatom szerint – az energia bennünk, nőkben duplán hasznosul. (Ez sem igaz egészen, csak én nyavalygok, a párok kétharmada közösen hízik a statisztikák szerint, szóval demokratikus a szívás – akarom mondani, a hízás.)

8. Boldogság, gyere haza!           

A nyugodt, kiegyensúlyozott létezés – amely minden rémes válási statisztika és prognózis dacára mégiscsak sok párkapcsolatban élőt jellemez – hizlal. Vagy legalábbis nem fogyaszt, mint egy jó kis szerelmi dráma vagy szakítás, amely olvasztja le rólunk a kilókat, köszönhetően az idegbajnak, a stresszhormonoknak és az étvágytalanságnak. Ráadásul a házasság – bárhogy is gondoljunk rá rosszabb napokon – valójában komoly védőfaktor bizonyos halálos betegségek, illetve depresszió ellen.

Úgyhogy, ha sovány vigasz (sic!) is, mégis csak jobb lenni boldog kövérnek, nem igaz?  

+ egy jó hír a végére

Bocs, nem azt akartam kihozni a végére, hogy a szép közös öregség mellé szükségszerűen társul a szép közös kövérség is, szóval közlöm (elsősorban magammal), hogy az ausztrál kutatásból az is kiderül, hogy a párok nemcsak együtt híznak általában, de fogyni is közösen szoktak, és ha végre rászánják magukat, akkor eredményesebbek, mint a facér diétázók, ugyanis motiválják egymást – „nehogy már csak apu legyen sudár” alapon. Úgyhogy vágjatok bele, ha szükségét érzitek, vagy kerekedjetek, ha úgy tetszik – a lényeg, hogy közben ne feledjétek: enni és szeretni csuda jó!   

 Kurucz Adrienn