Egy apa elvesztése az új feleség árnyékában – Olvasói írás

–

Ülök a kórházban és azon gondolkodom: miként tudnám édesapám végtelenül fájdalmas történetét szavakba önteni. Mint minden történetben, ezúttal is csak utólag jön rá az ember: a buktatók mindvégig ott voltak. 

Válás

A vér szerinti szüleim gimnazistakoromban váltak el a kilencvenes évek elején. Tették ezt hatalmas intelligenciával, úgy, hogy mindkét gyermekük (a bátyám és én) a lehető legkevesebb sérüléssel ússza meg.

Anyu talált valakit, aki ellenkező előjellel működött (akkoriban) érzelmi téren, és ezzel hatalmas fájdalomban hagyta aput. 

Új remény

Édesapám - mindezek után - súlyos depresszióból felállva, pár évet követően boldogságot talált egy orvosnő oldalán. A feleség bántalmazó diagnózisa akkoriban felismerhetetlen volt. A hölgy lazán, kisujjból cserkészte be áldozatát. Orvosként kivívta a mérnök apám elragadtatását.

Csodálatos mézeshetek kezdődtek és tartottak egészen az esküvő előtti napig, ahol a vőlegény a menyasszony elé tette az addigi tekintélyes vagyonának a házasságba 'be nem viteléről' szóló beleegyező nyilatkozatát.

Órákig tartó, és az őrületig fokozódó őrjöngés és fenyegetés vette kezdetét. 

Az első repedés

Az asszonynak az előző házasságából három, eléggé laza életmódot folytató gyereke volt, akikre az akkori öröklési jogszabályok értelmében semmi esetre sem tervezte Apu hosszú távon ráhagyni az előző életében megszerzett pénzét. 

Az esküvőn szinte forrtak az indulatok, a manipulátor már mindjárt az elején 'elbukott'. 

Kezdődhetett a bosszú. 

Ebből azonban annak idején mi, a bátyámmal, huszonéves gyerekekként az égvilágon semmit nem érzékeltünk. 

Elszigetelve

A következő jel egy förmedvényes, mocskos levél volt, melyet az újdonsült feleség írt nekem és a bátyámnak címezve, melyben már körvonalazódott az új asszony mélyen bántalmazó személyisége. Mi, gyerekek mindenek voltunk benne, csak jófejek nem. A bántás és szemétkedés minden formája megjelent ebben az írásban. 

A féltékenység édesapám vér szerinti gyerekei iránt alaptalan gyűlöletté, fájdalmasan bántóvá vált. 

Apukám a házassága esztendői során kezdett tőlünk és a barátoktól elszigetelődni. Mi, akik legalább önbizalommal tölthettük volna fel őt, ebből a manipulált kapcsolatból az ég egy adta világon semmit sem érzékeltünk.

Zsákutca

Az esküvőt követő években édesapám – zseniális építész és ingatlanszakértő lévén – egy gyönyörű villát építtetett a Balaton partján, melyhez mindenkinek kulcsot adott, többek között a kibővült családja minden egyes tagjának is, illetve autót biztosított az akkor kezdődő/kibontakozó távházassághoz... 

Az asszony hatalmas pénzek eltapsolásával éreztette apám iránti elköteleződését, mindeközben természetesen igyekezett a lehető legtöbb fórumon porig alázni a férjét. 

Édesapám csendben, mélyen vallásos és tisztességes lelkülettel hitt az elhangzó szavaknak.

Közben a szomorúság az elmúlt években lassan és sunyi módon kúszott be az életébe.

Betegség

Édesapám orvos felesége mellett egyre betegebb lett. Minden tünet az áttétes agy- és tüdődaganat felé mutatott.

A betegség első egyértelmű jeleit követően (kettőslátás, szédülés, óriás fáradtság) a 'szakember társ' az égvilágon semmit, de semmit nem tett, hogy megszülethessen a diagnózis, vagy hogy édesapám megkapja a megfelelő kezelést. 

A tüneteket csak enyhíteni próbálta a tanácsaival – telefonon keresztül. 

Azonban a mindennapos hívások közé másnaponta, harmadnaponta belecsempésződött egy-egy megalázó, szemét, gúnyos és bántó gondolat is, melyekhez az édesapám addigra már réges-régen hozzászokott. 

A mai napig képtelen vagyok megszokni, hogy apám felesége súlyosan bántalmazza a beteg édesapámat.

Rengeteg zokogás és fájdalom lett a társam, mivel apu minden ilyen alkalommal a csendet és a nyugalmat kérte tőlem a kialakult helyzettel kapcsolatban. 

Elhagyatva

Az első súlyos diagnózis a tüdődaganat volt, sebészeti beavatkozás következett.

Ekkor az asszony megírta sokadik búcsúlevelét, majd mindenféle vélt és valós kifogással együtt kilépett édesapám életéből. 

Egy porszemet sem rakott arrébb... 

A gondozás és felépülés rám, az ehhez egyáltalán nem értő leánygyermekre és bátyámra – aki a kórház szagát sem tudja elviselni – hárult. 

Sebészet, onkológia, kemoterápia, sugárterápia, tüdőbeteggondozó intézet, neurológia, újabb onkológia, újabb sugárterápia... Mindenek ellenére apám napról napra gyengült.

Az ápolás, a felelősség azóta is a mi vállunkat terheli, mindezt úgy, hogy a mélyen vallásos édesapánknak a lehető legkevesebb lelki fájdalma legyen.

Kérdések sora

Nekem állandósult gyomorgörcsöm, apunak végstádiuma lett.

Sok-sok kérdés merül fel...

Tudom, sejtem rá a válaszokat, de sajnos ez nem hozza vissza édesapám látását, járását, mozgását és egészséges levegővételét. 

Mindennap ezzel fekszem, éjjelente és hajnalban – mérhetetlen fáradtsággal – ezzel kelek. 

Csodát már nem várok. Csak végtelen fájdalmat érzek.

 

WMN szerkesztőség