Már tizedszerre hallgatom Michael Kiwanuka Cold Little Heart című számát, és a tizedik zsepit bőgöm tele. Nagyszerű, ide jutottam egy hónap Tinder-hullámvasutazás után. Ötven felett a Tinderen – milyen klasszul hangzott először. Milyen könnyűnek. Tetszett az egyszerűség, egyet balra, egyet jobbra, csak az írhat, aki nekem tetszik. Bármikor törölhetem a beszélgetést, eltűnhetek örökre.

Az csak a tapasztalatlanságomnak tudható be és tényleg senki nem mondta nekem és nem is olvastam róla, hogy a Tinder egyfajta szűrő: a gyengék hamar elhullanak, az erősek pedig kitartanak, és talán megtalálják, akit keresnek.

Mert kit keresünk? Örök szerelmet, flörtöt, szexet, kalandot, igaz érzelmeket?

Én felejteni jöttem a Tinderre. Elterelni a gondolataimat a férfiról, akiről végül számomra is kiderült, hogy hiába várok, soha nem fog vállalni. (Barátaim persze ezt már jóval előbb tudták.) Elolvastam a szakítás szakirodalmát, ikszelgettem a napokat a naptárban, amikor nem írtam neki vagy nem hívtam fel. Aztán a bűvös harmincadik nap után megkönnyebbültem, túl vagyok a nehezén, most már csak ki kell valamit találnom, hogy ne képzeljem magam mellé az ágyba minden este és reggel. Hol lehet elterelni ezeket a gondolatokat és gyorsan ismerkedni? Hát a Tinderen!

Kezdjük a fiatalabbakkal! Milyen menő lesz majd eldicsekedni egy negyvenes pasival, pláne megjelenni valahol vele. Összejött a match. Mégsem vagyok olyan öreg, hurrá! De jól néz ki, végre egy igazi férfi. Tetoválás mindenhol, mert persze félmeztelen képeket tett fel. Mi mást? A randin kiderült, hogy csak szexet akar. Nem baj, így is irigykednek majd rám a barátnők. Az csak a tapasztalatlanságomnak tudható be, hogy nem tudtam, akinek túl nagy a szája, az általában nem jó az ágyban. De legalább tanultam valamit. Lazán legyintettem, és töröltem őt az oldalamról. 

Akkor inkább legyenek ötven felett. Addigra csak gyűjtöttek egy kis tapasztalatot, és többre is vágynak. Újabb match. Helyes, jóképű, vonzó. Az első este belementem egy kis szexcsetbe. Úgy éreztem, nagyon menő vagyok, és izgalmas volt eddig nem járt utakra tévedni. Az csak a tapasztalatlanságomnak tudható be, hogy nem sejtettem: egy ilyen kezdésből biztos nem lesz értelmes beszélgetés.

Amikor másnap próbáltam rávenni, hogy legalább néhány alapvető dolgot tudjunk meg egymásról, mielőtt találkozunk, ő büszke őszinteséggel írta: őt egyáltalán nem érdekli, hogy ki is vagyok én valójában. Egy kicsit csalódottan, de őt is töröltem az oldalamról.

És akkor megjelent ő. Aki jóképű, vonzó, értelmes, intelligens. Beszélgettünk és még találkozni is akart. Az első randin megmondta, hogy egyszerre több barátnője van, és csak akkor folytassuk, ha ezt elfogadom. Ó, hiszen én nem is akarok komoly kapcsolatot, néhány találkozás még belefér, aztán úgyis rájön majd, hogy én vagyok neki az igazi – gondoltam nagy bátran. Két hét múlva szakított rám időt, és elmentünk egy művészmoziba. Végre egy értelmes férfi, akivel lehet értelmes filmekről beszélgetni, és még jól is csókol. Az csak a tapasztalatlanságomnak tudható be, hogy nem sejtettem, többet nem fog ráérni. Írogatott néha nagyon kedvesen, érdeklődőn, de végül nekem kellett kimondanom, hogy itt a vége. Minek is? Már nem olyan lazán, de legyintettem, és töröltem őt az oldalamról.

Hát jó. Legyen akkor csak szex. Végül is ráérek. Van még előttem néhány jó év, nem kell sietnem a nagy ő megtalálásával. Ekkor meg is találtam Mr. Sportembert. Aki az én korosztályom, de mindennap edz. A randira is kerékpárral jött, fagyizás, bókok, végre egy kedves férfi. A következő alkalommal kiderült, hogy az ágyban is gyengéd szerető. Annyira jó volt, hogy másnap is, harmadnap is megismétlődött, amire már régóta vártam. Az igaz, hogy kevéske beszélgetésünk alatt kiderült, hogy a saját formás testén kívül nem igazán érdekli semmi, de ezzel mit sem törődve a járda fölött lebegve közlekedtem, és végre megint igazi nőnek éreztem magam.

Az csak a tapasztalatlanságomnak tudható be, hogy egyáltalán nem számítottam rá, hogy a negyedik napon már nem lesz olyan kedves, és amikor este rácsörgök telefonon, azt mondja: ne nyaggassál, most meccset nézek! Törlés!

Jó, akkor legyen valaki ötven felett, és ne nézzen ki olyan jól. Végül is nem a külső számít, fontosabbak a belső értékek. Arra koncentráltam csak, hogy ki mit ír magáról. Abból a kevésből válogattam, akik írtak is néhány értelmes mondatot magukról. Ekkor jött a rendes, komoly kapcsolatra vágyó, nem sportos, de nem is elhízott, megbízható, tanult férfi Csepelről. Tíz mondatot is váltottunk, és még szóba se került a szex. Nincs túl közel, de megéri – gondoltam. Randi a Kopaszi-gáton. Nem tetszik annyira, nincs kémia, nem vonzó – mondja az egyik felem. De családcentrikus, jóindulatú, megbízható – mondja a másik. Az csak a tapasztalatlanságomnak tudható be, hogy az este végére jöttem rá: milyen alaposan kikérdezett a körülményeimről. Akkor döbbentem meg, amikor már lelkesen tervezgette, milyen jó lesz, ha majd már nálam lakik, és mennyi pénzt tudunk ezzel megspórolni havonta. Hát, igen. Takarékos is volt. Megkönnyebbülten töröltem őt az oldalról.

Már tizedszerre hallgatom Michael Kiwanuka Cold Little Heart című számát, és a tizedik zsepit bőgöm tele. Akkor most elhullok, vagy kitartok? Erős, önálló, független nő vagyok. Hiába olvasom mindenhol, hogy milyen jót tesz nekem és milyen jó egyedül utazni, egyedül moziba menni, egyedül kirándulni, én akkor is utálom.

Nekem kell egy társ. Komoly vagy komolytalan? Rövid távra vagy hosszúra? Nem tudom előre.

Adok magamnak még egy hónapot, sikerülni fog. És remélem, hogy ezt nem csak a tapasztalatlanságom mondatja velem…

F. Virág

Kiemelt képünk illusztráció! Forrás: Getty Images