Markol, nyög, ráng – A halál után hogyan és miért mozoghat az emberi test?
Mennyezeti kamera veszi, hogy a kórboncnok jegyzetel az asztalánál, mögötte letakart holttest. Egyszer csak a halott lába megmozdul: felemeli és kicsit behajlítja. Kezdődhetne így az aktuális zombihorror egyik jelenete is, de ez egy Insta-poszt, nem tudom megállapítani, hogy maga a felvétel kamu-e (túl nagy a mozdulat) – mindenesetre azt eléri, hogy végigfusson a szemem a kísérő szövegen: a posztmortem reflexről vagy görcsökről szól, azaz olyan mozgásokról, amiket a halott emberi test „végez”. Innentől nincs megállás, fejest ugrok a nyúlüregbe: hogyhogy mozoghat a halott test? Milyen bomlási folyamatok idézik ezt elő? Mikor nem számít, hogy az agy már halott? Hogy jön ide az elektromosság, és hogy kerül elektromos áram az emberi testbe? Egyáltalán, mi történik, amikor és miután meghalunk? Élet és halál mezsgyéjén – meg azon túl – a kalauzom dr. Becze Ádám háziorvos, A családorvoslás elmélete és gyakorlata (Semmelweis Kiadó, 2026) társszerkesztője. Sándor Anna írása.
–
A Lázár-jel (ne keverd össze a Lázár-szindrómával/jelenséggel) például a posztmortem reflexnél is látványosabb: itt az agyműködés már leállt, viszont bizonyos hatásokra (például amikor egy ápoló vagy orvos valamiért megmozdítja a fejet) válaszul az agyhalott személy könyökből felemeli és behajlítja a két karját, akár keresztezheti is a mellkasa előtt. Sőt, teszi hozzá dr. Becze Ádám, attól függően, hogy milyen testfelépítésű az illető, milyen hosszúak a karjai, a törzse, akár az arcához is emelheti a kezeit. Ez pedig megrázó lehet a laikusoknak, hiszen ők csak annyit látnak, hogy az illető megmozdult. „Ez egy gerincvelői reflex, tehát egyáltalán nincs hozzá szükség az agyra. Az érzőideg beviszi a jelet a gerincvelőbe, és ott átcsatolódik egy motoros, tehát működtető-mozgató idegsejtre, ami végrehajtatja az izmokkal a mozdulatot” – magyarázza dr. Becze.
A Lázár-jel különlegessége az is, hogy viszonylag frissen ismerjük, mert
csak olyan esetben történhet meg, amikor az agy már halott, és mesterségesen lélegeztetik a testet – ehhez pedig kellett az a technológia és tudás, hogy képesek legyünk így életben tartani szerveket/az emberi testet.
Más jelenségekről viszont réges rég tudunk, hiszen az is egy izgalmas orvoslástörténeti folyamat, hogyan állapították meg a múltban és ma a halál beálltát. Az eszméletvesztés, vagy a szinte észlelhetetlenül gyenge légzés és pulzus becsapós lehet: talán még rémlik a suliból, mennyire rettegett Edgar Allen Poe, hogy véletlenül élve eltemetik (a motívum több novellájában is megjelent), a 19. században pedig divatossá vált a csengős koporsó rendelése arra az esetre, ha valaki így járna, hogy jelezni tudja a temetőgondnoknak, hogy életben van odalent.
A bizonytalanságot sokáig az is okozta, hogy bár a filmekben és irodalmi művekben annyit szerepeltetett utolsó sóhaj nagyon is létező dolog, a halál inkább egy folyamat, mint pillanat.
„Képzeljük el az élő embert, hogy lélegzünk, dobog a szívünk, ami körbehajtja a vért az erekben, és az így eljut a szövetekhez. A halál is ezeken a szinteken kezdődik: a sejtek nem kapnak elég tápanyagot és oxigént, mert nem jut el hozzájuk a vér, vagy az oxigén nem jut be a szervezetbe. Van egy pár perces időablak, amíg a sejtek felhasználják a rendelkezésükre álló maradék oxigént meg a tápanyagot a raktáraikból – ezekben a percekben történhet meg bizonyos esetekben az újraélesztés. Utána viszont oxigén és tápanyag híján a sejtek elkezdenek meghalni. Ezzel felbomlik a sejtszerveződés, fokozatosan elhalnak a szövetek, majd a szervek.”
Elindulnak tehát a bomlási folyamatok, és itt válik érdekessé a dolog.
Hogyan állapítják meg, hogy mikor állt be a halál?
Csatlakozz a WMN-Tagsághoz!
Ezt a tartalmat csak a WMN-tagok olvashatják tovább.
Legyél te is a közösségünk része, támogasd munkánkat!
Szükségünk van a támogatásodra.
Megnézem a tagsági csomagokatvagy bejelentkezem
Kiemelt kép: Getty Images/clu, Unsplash/Matheus Barreto
Glow
Glow