–

Az nem elég büntetés, hogy az alkoholista felesége magára marad a küzdelemben, és mindenféle betegségtünetet produkál kínjában. Elsősorban a tipikusat, a magas vérnyomást, az alkoholisták feleségeinek betegségét. Megérdemlik. Miért nem szabadulnak meg a mérgező kapcsolatból? Hiszen minden valamirevaló, most divatos könyv ezt mondja. Az alkoholistafeleségek éppúgy, mint a focistafeleségek nem alkoholisták, -vagyis általában nem. Csupán a férjük az. Mármint alkoholista, vagy focista. Természetesen focistafeleségnek sokkal jobb lenni, még akkor is, ha annak is lehetnek árnyoldalai.

Azonban egy alkoholistafeleség – a focistafeleségtől eltérően – sokáig nem ismeri fel a helyzetét. Fogalma sincs róla, hogy a férje alkoholista. Ebből a szempontból is kedvezőbb helyzetben van a focistafeleség. Egy tanulmány szerint körülbelül kilenc évre van szüksége ehhez. Döbbenetes. A zsákbamacska kifejezés nem is illik ide, hiszen ott jóval hamarabb, már a kibontásnál kiderül a kellemetlenség. Ez alatt a kilenc év alatt  sok minden történhet, de a házasságokban általában gyermekáldás következik be, ennyi idő alatt többször is, ami elég sok energiát vonhat el az alkoholistafeleségtől ahhoz, hogy a felismeréshez szükséges figyelme lankadjon, a pontos diagnózis kimondásától pedig félelme és elkeseredése tartsa vissza. No meg persze a társadalmi konvenciók. Magát is meg kívánja győzni az ellenkezőjéről, saját jól felfogott érdekében, hiszen mennyivel szerencsésebb lenne NEMalkoholistafeleségnek lenni.

Méregeti titkon a férje küllemét: táskás szem, nos, az stimmel, de ugye, az másnak is lehet a jele. Mókuspofa? Nem mondanám tipikusnak. Kézremegés? Egyáltalán nem. Egy minden részletre kiterjedő orvosi vizsgálat? Hátha kiderül valami májkárosodás… Semmi, tökéletes értékek.  A férj persze mókuspofával, táskás szemmel, remegő kézzel, májnagyobbodással, de még májzsugorral vagy májrákkal  is tagadna, és az alkoholistafeleséget irányítaná pszichiátriai kezelésre a tévképzetei és alaptalan rágalmai alapján. Az alkoholista ráadásul persze sármos, dr. Jekyll, de egyúttal Mr. Hyde is, ám ez utóbbit elsősorban az alkoholistafeleségnak tartogatja.  Melynek következtében a család természetesen az alkoholista mellett áll, és furcsán méregeti az alkoholistafeleséget még az alkoholistafeleség rokonsága is. Sőt, felmerül bennük az alkoholistafeleség esetleges alkoholizmusa vagy szerhasználata. Hiszen ilyet normális ember nem mond a férjére, pláne nem mások előtt. Az ilyesmit illik titokban tartani. 

A közhiedelem szerint az alkoholistának remeg a keze, rosszul öltözött, és egész álló nap a kocsmában van. És másnap is, meg harmadnap is. Az alkoholistafeleség férje pedig nem ilyen. Tehát nem, még véletlenül sem alkesz! Talán annyit megengedhetünk, hogy nagyivó. Végtére is... ki kell engedni a gőzt. Még megbetegítené a stressz!  

Azonban van egy rossz hírem. A közhiedelemtől éltérően az alkoholisták jól öltözöttek. Kifejezetten ügyelnek erre, legalábbis a végső stádium előtt, hogy véletlenül se tűnjenek alkoholistának. És az is lehet alkoholista, aki hanyagolja az italt, hónapokra is akár. Mert meg akarják mutatni, hogy urai a helyzetnek. Rossz hírem az is, hogy a közhiedelemtől eltérően az alkohol nem értágító hatású, illetőleg csupán a szívtől távol lévő ereket tágítja, a szívhez közel lévőket összehúzza. Ráadásul az alkoholisták általában dohányosok is, úgyhogy a végzetes szívroham veszélye is nagyobb az esetükben. A stressz betegítő hatása elenyésző ehhez képest, de egy alkesz stressztűrő képessége is rosszabb. A harmadik típusú májkárosodás, amely a kezdeti zsírmájat és májnagyobbodást követő májzsugor, már olyan mértékű visszafordíthatatlan folyamatot idéz elő, hogy még Deepak Chopra –egyébként általam is elfogadott elmélete a sejt és részecskék kicserélődéséről –, sem tudna rajta segíteni.  Még akkor sem, ha esetleg ijedtében gyorsan dobja az égetett szeszeket, és áttér sörre vagy a borra, hiszen azok csodálatosan egészséges dolgok, teli antioxidánssal, meg B-vitaminnal.

Tehát egy bizonyos stádiumban olyan irreverzibilis folyamatok indulnak el az alkeszben, amelyek végzetesek lehetnek.  Persze annak fényében, hogy végül is mindannyian így járunk, a világegyetem működésébe kerülő egyetlen porszem annak végét jelentheti. Igazából nincs is ennek nagy jelentősége.

De az alkeszfeleség, helyzetéből adódóan, ezt is túllihegi. Aggódik mindenen. Főleg, mert előfordulhat, hogy annyi csalódás, bántás, megaláztatás és bizalomvesztés után még mindig van annyi szeretet benne, hogy óvná, féltené az önpusztító seggfejt. Persze az önpusztító szó nem helyénvaló, mert az alkesz mindent  rombol maga körül, pusztítja az alkeszfeleséget, meg az alkeszgyerekeket, meg –ha van- az alkeszunokát. Ezen utóbbiak (no persze az előbbi is, csak egyéb okoból kifolyólag) egyrészről maguk is alkeszek lehetnek, hiszen a genetikai hajlamot hordozzák. De talán mégsem lesznek, csak absztinens erőszakos bűnözők, hatalommániás megszállottak, tömeggyilkosok. Számtalan példát említhetnék, de legcélszerűbb kézbe venni James Graham: Az alkoholizmus titkos története című könyvét, amelyből kiderül például, hogy Hitler apja is alkesz volt, Sztálin pedig személyesen.

Ilyen kilátásai lennének ma  Magyarországon a gyerekek zömének, ha lenne, ugye, alkoholizmus. De nincs szerencsére, csak dohányzás meg kábítószerezés. Azt szabályozzák is. Nemzeti dohányboltokban nem vehet akárki dohányt, de ha hozzájut is valamilyen módon, riogatva van fényképekkel, szövegekkel, megjegyzem, nagyon helyesen. A kábítószerezőket is szigorúan bünteti a törvény. Olykor olyan abszurd szabályok voltak érvényben, hogy csak akkor mentesültél a nagy szigortól, ha fogyasztónak vallottad magad, de ahhoz akkora mennyiséget kellett bevallanod, hogy ismét egy szigorú kategóriába estél, ahol az elterelés sem jöhetett szóba. Félreértés ne essék, nem vagyok a legális drogok szószólója! Sőt. Dr. Zacher Gáborral értek egyet, aki azt írja, nincs könnyű vagy nehéz drog, csak drog van. A drog pedig veszélyes. Viszont jó lenne már tudatosítani, hogy az alkoholos italok fogyasztása is az!

Tekintve, hogy a cikk írója nem szakértő, nem jogszabályalkotó, nincs semmiféle hatása senkire és semmire – igazából teljesen értelmetlen volt papírra vetnie a gondolatait –, nem is tud semmiféle megoldást felajánlani e problémára. Mert a szesztilalom sem oldott meg semmit. Feltehetőleg valamiféle prevenciós, felvilágosító, szociális háló és kiterjedt gyógyító rendszer szükségeltetne, de addig, amíg arra várunk, hogy egy alkesz elismerje az állapotát és önként vesse magát gyógykezelés alá,  igen gyér eredményre számíthatunk.

Ui.: Azért azt a bizonyos bőr alá is ültethető tablettát, amire, ha isznak, bitang rosszul érzik magukat, no, azért azt hozzáférhetőbbé (értsd: főleg olcsóbbá, akár ingyenessé:) tenném.

 JAZ

 

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Andrey Burmakin