-

Laci bácsi*: 

„Az öregség természetes dolog. De az erőszak nem az. Én sem gondoltam, hogy valaha azért kell majd segítséget kérnem, mert a saját fiam minden hónapban megver, és elveszi a nyugdíjamat. Ki akar rakni a lakásomból... és elzárja előlem az unokáimat. Soha életemben nem éltem meg olyan nyomorult magányt, kiszolgáltatottságot és tehetetlenséget, mint mióta betöltöttem a hetvenet. Csak azért tartanak életben a fiamék, mert szükségük van a nyugdíjamra. Ha több erőm lenne, véget vetnék az egésznek, mert ez így nem élet.”

Anna néni:

„Anna néni miatt a szomszédok fordultak a rendőrséghez. A néninek nem volt saját gyereke, de sokat járt a testvére gyerekeihez, és azok is hozzá. A néni nyolcvanéves koráig teljesen aktív életet élt, eljárt a helyi nyugdíjasklubba, és gondozta a kertjét. Aztán agyvérzése lett, és már nehezen tudott mozogni, ezért a rokonok egy olyan nőt költöztettek be hozzá, aki éjjel-nappal ott lakott, és az volt a dolga, hogy mindent elvégezzen a ház körül. Először azt tűnt fel, hogy már nem olyan szép a kert, mint régen. Aztán a néni napokig nem jelent meg az utcán. Végül a házvezetőnő a rokonokat, barátokat sem engedte be. Azt mondta, hogy a néni alszik, vagy hogy nem akarja őket látni. Amikor aztán kihívták a rendőrséget, Anna nénit súlyos állapotban találták. Teljesen le volt fogyva, és ütésnyomok látszódtak a karján meg a lábán. Szellemileg is zavart volt. Azonnal kórházba vitték, de soha többé nem lett a régi.”

A szakértő véleménye:

A parlament kötelező szülőtartásra vonatkozó rendelkezést fogadott el, aminek értelmében a már felnőtt gyerekek arra kötelezhetők, hogy kifizessék az idős szülő eltartásával kapcsolatos költségeket.

A jogszabálynak számos olvasata van. Az egyik szerint az állam így jelzi finoman, hogy készüljünk az öngondoskodásra és családi eltartáson alapuló rendszerekre, mert nyugdíjunk már biztosan nem lesz. A másik szerint cinizmus a szülők eltartását jogszabályba foglalni, hiszen az vagy jön zsigerből, vagy sem. Úgysem lehet kikényszeríteni.

A harmadik olvasat szerint a szülőtartással kapcsolatos kérdések valójában a gyerek-szülő kapcsolatának kivetülései.

Ha a gyermekkor nem volt terhelt bántalmazással, abúzussal, rossz bánásmóddal, akkor (ha csak az anyagi lehetőségek engedik), általában nem okoz problémát a szülőkről való gondoskodás.

Más esetben viszont gondok adódhatnak, melyeknek különböző fokozatai lehetnek: a szülőtartás megtagadásától a formális gondoskodáson át a személyes felelősségvállalás hárításáig.

Gyerekjogászként azt szoktam írni, hogy azért olyan fontos a gyerekekkel jól bánni, mert a gyerekkor igazából életünk végéig tart. És most itt nem arra gondolok, hogy jól gondoljuk meg, amikor legközelebb eltiltjuk a gyereket a tévézéstől, mert neki kell majd minket eltartani hetvenévesen.

A gyerekkori történések jelentőségét az adja, hogy javarészt azokból az élményekből, hatásokból, emlékekből táplálkozunk felnőttként, ami nullától tizennyolc éves korunk között megesett velünk.

Kérdés azonban, hogy van-e lehetőségünk ezeket az élményeket felnőttként újraértékelni? Végiggondolni és megérezni, mi is történt velünk gyerekként. Fontos lenne, hogy őszintén tudjuk gondolkodni arról, mi volt jó és rossz a gyerekkorunkban, hogy valódi elfogadással tudjunk minderre tekinteni – elfogadva (és nem szőnyeg alá söpörve) mindazt, amin keresztülmentünk. Ez persze nem csupán egyéni döntéseken múlik, és elképesztően nehezíti, hogy amikor a gyerek felnő, és maga is szülővé válik, az egyik legfontosabb támasza a nagyszülő lesz. A nagyszülők vigyáznak az unokákra – és sokszor sokkal jobban csinálják mindazt az unokáikkal, mint korábban a saját gyerekükkel.

A kötelező szülőtartás kérdése ezeket a személyes megéléseket és dilemmákat is felszínre hozza, de ezeken túlmenően lehetőséget teremt arra is, hogy  két ritkán feldolgozott témáról is szót ejtsünk: az egyik a gyermekkori bántalmazások felnőttkori hatása (erről szólt múltori cikkünk), a másik: az idősek bántalmazásának jelensége.

Bár nagyon nagy a rejtve maradás, a kutatások azt erősítik meg, hogy minden tizedik idős ember válik bántalmazás áldozatává.

Az esetek több mint hatvan százalékában a saját családtagjuk alkalmaz fizikai erőszakot, érzelmi, lelki bántalmazást az idős hozzátartozóval szemben, esetleg elhanyagolja őket, ami az öngondoskodásra már nem képes idősek esetében akár halálos is lehet. A családtagokon kívül az idősekkel bizalmi viszonyban lévő, róluk gondoskodó felnőttek az elkövetői az időskori bántalmazások másik nagy halmazának: gondozók, ápolók, szomszédok, kórházi személyzet vagy idősek otthonában dolgozók.

Ha a szülőtartás a kérdés, erre is gondolnunk kell: az időskorból eredő kiszolgáltatottságra, a sokszor önhibán kívüli nehéz anyagi helyzetre, az érzelmi és fizikai izolációra, a társas kapcsolatok hiányára és a magányra.

A kötelező szülőtartás kapcsán érdemes lenne arról is beszélni, hogy milyen szociális és egészségügyi védőhálót vonunk az idősek köré. És nem utolsó sorban: hogyan tervezik a döntéshozók ennek kiegyensúlyozását az egyén, a család és az állam között.

Dr. Gyurkó Szilvia

*A neveket megváltoztattuk.

Kép: flickr