–

Emlékeztek még az Amerikába jöttem című Eddie Murphy-filmre? Úgy tűnik, nem is csak egy bájos mese, időnként a valóság is tud ilyet produkálni. Megtörtént legalábbis Nigéria jelenlegi hercegnőjével, Keisha Omilanával, aki az Insider riporterének, Mikhaila Frielnek mondta el, milyen amerikai lányként egy afrikai herceg oldalán kikötni.

„A modellkarrierem csúcsán voltam, amikor találkoztam a férjemmel, Kunle herceggel. A New York-i Divathét közepén történt 2004-ben, amikor minden modell válogatásokra sietett. Én éppen akkor szálltam ki egy kapcsolatból, ami nem működött számomra, és jól éreztem magam újdonsült szingliként, aki inkább a karrierjére koncentrál. Egyáltalán nem kerestem új partnert magamnak.

A Union Square-n fürkésztem épp az épületet, ahová válogatást hirdettek – nem tudván, hogy tévesen adták meg a címet. Szóval ott ácsorogtam, és hívtam az ügynökömet, amikor megéreztem valakinek a jelenlétét. Tudtam, hogy bámul valaki. Aztán megpillantottam Kunlét, és az futott át az agyamon: »Ismerem ezt az embert?« Nem hittem, hogy kivárja, amíg leteszem a telefont, de így tett.

Ekkor hozzám lépett, és azt mondta: »Ön a leggyönyörűbb ember, akivel egész életemben találkoztam. Megtisztelne azzal, hogy megadja a telefonszámát? Szeretném randevúra hívni.«

Őszintén az első gondolatom az volt: »Ki beszél így?«. Gyorsan azt hazudtam neki, hogy van barátom, ezért nem adhatom meg a számom, és elindultam a másik irányba. De aztán megszólalt bennem a női ösztön, és azt suttogta a fülembe: »Tudod, mit? Kedves ember. Nem udvariatlan. Magas, sötét bőrű és jóképű. Add csak meg a számodat neki.«

Úgyhogy visszamentem hozzá, és még mindig ott állt, telefonnal a kezében, mosolyogva, mint aki tudta, hogy így fog történni.

Két évig jártunk úgy, hogy nem tudtam, királyi családból származik. Tudtam, hogy nigériai, és korábban Londonban élt, de a családi hátteréről fogalmam sem volt. (Keisha Omilana hercegnő egy másik interjúban azt mesélte, arról is tudott, hogy a férfi üzletember, és egy televíziós csatorna tulajdonosa – a szerk.) A nigériai kultúrában csak akkor mutatod be a kedvesed a családodnak, ha nagyon komolyan gondolod a kapcsolatot. Emlékszem, Kunle egy esküvőre vitt először magával, ahol az édesanyja tárt karokkal fogadott – úgy éreztem, mintha már ismernénk egymást. Folyamatosan »hercegnőmnek« szólított, de azt hittem, csak kedvességből, hiszen sok édesanya szólítja így a gyermekét. Csakhogy ott derült ki számomra, hogy Kunle királyi sarj. Az édesanyja elkezdett meséli az őseiről, királyok nevét emlegette, és hogy az ő neve mit jelent.

Kunle az Arigbabuwo-dinasztia koronahercege. Nagy-Britanniával ellentétben, ahol egyetlen uralkodócsalád létezik, és annak számos tagja van, Nigériában sok törzsnek van királyi ága, de nem mind rendelkezik koronaherceggel – azzal, aki uralkodásra született. 

Emlékszem, először arra gondoltam: »Két éve vagyunk együtt, és ezt az apró részletet elfelejtette említeni?« 

Sok szülő az ünnepek alatt sem pihent

WMN Life – 2023. január 6. – HE

 

Persze jó érzéssel töltött el a tudat, de az életformánkon ezután sem változtatott. Csak akkor lett volna így, ha királlyá koronázzák – ez az a pont, amikor fel kell adni az addigi életedet. Akkor Nigériában kellene letelepednünk, beosztanák a napirendünket, és nem utazhatnánk oda, ahová szeretnénk, és akkor, amikor akarunk. A férjemet többé nem hívhatnám „kedvesemnek” vagy „drágámnak”, vagy bármi másnak az »Omilana királya« megszólításon kívül. És nem lenne meg az a szabadságunk sem, hogy naponta találkozzunk, vagy úgy legyünk együtt, ahogyan nekünk jól esik.

Kunle világossá tette számomra, hogy bár ez a háttere, a származása, de nem kíván így élni, amíg nem Nigériában vagyunk.

2006. január 28-án házasodtunk össze, és a fiunk, Diran még abban az évben megszületett, akit hat évvel később követett a húga, Dior. Mindketten New Yorkban látták meg a napvilágot, de Diran hetedik születésnapja után Dubajba költöztünk. Nagyjából egy évig maradtunk ott, aztán Ciprusra tettük át a székhelyünket, és egy újabb év után Londonba, ami Kunle számára mindig a második otthont jelentette.

Londonban hét évig maradtunk, amelynek során mindketten elindítottuk a vállalkozásunkat, és neveltük Dirant és Diort. Szerettünk ott gyerekekkel lenni – jó volt családként visszatérni.

Mindketten szeretünk az élet napos oldalára koncentrálni, ugyanakkor fontosnak tartom, hogy felemeljük a szavunkat az igazságtalansággal szemben. És az jóformán mindenkit ér Nagy-Britanniában, aki nem angolnak születik. Persze a kirekesztés nagyon finoman nyilvánul meg, én főleg az üzleti életben és egy korábbi lakóhelyünkön tapasztaltam.   

Véleményem szerint itt nem rasszizmusról volt szó, nem arról, hogy mi feketék vagyunk. Az Angliában töltött hét évem inkább arra engedett következtetni, hogy ez bevándorlási kérdés – mindenkit érint, az ausztrál, nem sötét bőrű barátnőmet ugyanúgy, mint engem. Azt a mentalitást kell elképzelni, hogy »Mi angolok vagyunk, és így csináljuk – te pedig nem vagy közénk való.« Különösen akkor éreztetik veled, ha megjelensz az üzleti életben, és nem ugyanúgy nézel ki, mint ők. Ezzel elég gyakran találkoztunk, és igyekeztük méltósággal, ízléssel és könnyeden kezelni, megmaradtunk a szakmaiság talaján. Sajnos azt kell mondanom, hogy ez nem angol sajátosság – Kunle herceggel négy kontinensen éltünk, és volt, hogy találkoztunk rasszizmussal. Csak Angliában különösen kifinomult módon fejezik ki.

Fontos elmondanom, hogy nem érzem magam áldozatnak, nem ezért nyilatkozom. Csak nem tartom fairnek, hogy az angol elitnél tízszer többet kell tenned azért, hogy elismerjenek – nekem ez nem éri meg. Látjuk, hová vezethet a Sussex-i hercegné példáján. 

Számomra napnál is világosabb, milyen különbözőképpen bánt a brit média Meghan Markle-lel és Kate Middletonnal. Most azt mondják: »Hogy képzeli, hogy kilépett?«, ami mögött valójában az húzódik: »Igen, nem szerettük. De itt kellett volna maradnia, és mindennap elviselnie ezt.« Mégis miért? 

Mindig azt mondom: Meghan Markle és köztem sok a párhuzam. Mindjárt a nyilvánvaló dolgok: mindketten amerikaiak vagyunk, színes bőrűek, Kaliforniából jövünk, egy hercegbe szerettünk bele, és színésznők vagyunk. És mindketten feministának valljuk magunkat, kiállunk a nők jogaiért. 

A depresszió nem az öregedés természetes velejárója – Így tegyél ellene!

WMN Life – 2023. január 6. – MD

 

Én nem olvasok bulvárlapokat, mert árad belőlük a negatív energia, és attól szándékosan távol tartom magam. De mivel a közösségi médiában jelen vagyok, eljutnak hozzám a hírek. És ha valakihez közel érzem magam, vagy valakihez gyakran hasonlítanak, akkor nyitottabbá válok az életére. Azt kívánom, bárcsak az emberek is meghallanák a hangját, és bele tudnának helyezkedni a nézőpontjába.

Ki akar nap mint nap rosszindulatú megjegyzések céltáblája lenni?

Szégyen-gyalázat. Emelem kalapom Harry és Meghan előtt, amiért ki tudtak állni magukért, a saját boldogságukat és lelki egészségüket tudták választani, és arra az útra léptek, ahol a saját életüket élhetik.”     

Kiemelt kép: Getty Images/ Jerritt Clark/WireImage

Gyárfás Dorka