Itt a világ legfelszabadítóbb (vegán) szakácskönyve: belekóstoltunk Kristóf és Nimi Így is ehetünk című kötetébe

–

Egészségtelen kompromisszumok

Az a tapasztalatom (de tényleg, akinek nem inge, semmiképp ne vegye magára), hogy aki vegán életmódra adja a fejét, de csak nagyon alapszinten tud főzni, az igencsak meg van lőve. Nagy valószínűséggel rendszeresen arra kényszerül, hogy nagyon rossz kompromisszumokat hozzon meg a táplálkozásával kapcsolatban. 

Úgy látom, hogy a kizárólag növényi alapú étrendet a kevésbé rutinos főzőemberek javarészt a boltok (fél)készételes kínálatából próbálják megoldani (amelyeknek gyakran elég egy pillantást vetni az összetevőlistájára és az árára, hogy az ember lejöjjön az életről). Emellett pár otthon könnyen elkészíthető, majd azt unalomig ismételt fogást fogyasztanak, és kész, passz, slussz. Nem is hibáztatok persze ezért senkit, valóban baromi nehéz vegán módra jól enni annak, aki a magyaros konyhán nevelkedett, azt az ízvilágot szokta meg, és kizárólag azokat az elkészítési módokat ismeri. 

Úgyhogy nekik – és azoknak, akik a vegán barátaiknak főznének – őszinte lelkesedéssel ajánlom Steiner Kristóf és a férje, Nimrod Dagan legújabb szakácskönyvét: ez az Így is ehetünk. 

Csináld, ahogy jólesik

És mindenki másnak is! (Ezt ők is mondják: „nem kell vegánnak vagy tapasztalt szakácsnak lenned” ehhez a könyvhöz.)

Megkockáztatom, még az is talál benne rengeteg inspiráló ötletet, aki számára nem értelmezhető étkezés az, ahol nincs hús az asztalon.

Egyrészt remek, akár köretnek is elkészíthető fogásokat tartalmaz (lásd lentebb). Másrészt a mentalitás miatt. Komolyan mondom, én ennyire felszabadító szakácskönyvet még életemben nem olvastam, pedig elhiheted, megfordult pár a kezem között. 

Az alcím, Abból, ami van – úgy, ahogy jólesik, nem hazudtolja meg a tartalmat. Kristóf és Nimi megvalósítja az igazi laissez-faire pedagógiát a konyhában: csináld, ahogy szeretnéd, ne feszülj rá semmire, minden úgy jó, ahogy van. Ez a hitvallásuk is tulajdonképpen: „Ez van otthon, játsszunk vele!” És így lesz könnyed és élvezetes a főzés. 

Semmi nincs kőbe vésve

Az Így is ehetünk nem is konkrét recepteket kínál a szó klasszikus értelmében. Nincsenek mennyiségek leírva, de még a hozzávalókat illetően is rendkívül rugalmas a hozzáállásuk: végy egy marék kelbimbót, vagy káposztát, netán kelt, és tegyél hozzá paprikát vagy paradicsomot, majd öntsd le ezzel vagy azzal a szósszal, mellé készíthetsz ezt és ezt. 

Nem kőbe vésett receptúrákat kínálnak – főleg, mert saját bevallásuk szerint ők maguk is mindig másképp készítik el még a kedvenc fogásaikat is. Inkább tudást adnak és hogyanokat.

Nem kell vakon követned egy olyan bevásárlólistát, aminek a felét kizárt dolog, hogy megkapod a sarki közértben. Iránymutatásokat kapsz, és a felszabadító érzést: légy kreatív, érezd jól magad a konyhában, és bízz magadban. Hidd el: a végeredmény bombajó lesz. „Minden elem mobil, maga a módszer viszont bombabiztos!” – állítják.

Te is más vagy, te sem vagy más

Tudást kapsz (nem is keveset!), de nem elidegenítő stílusban vagy befogadhatatlan mennyiségben, sőt! Kristóf és Nimi célkitűzése volt, hogy egy-egy receptszöveg ne legyen sokkal hosszabb egy Instagram-posztnál. 

Ami nekem különösen kedves volt: az egész kötetből süt a szeretet. A világ színes konyhaművészete iránt ugyanúgy, mint a hozzávalók vagy a hasonlóképp enni szerető emberek iránt. Ott van rögtön a shakshuka recept, amit közel-keletiként ismerünk, de valójában nem sokban különbözik a magyar tojásos lecsótól, a spanyol „tojás purgatóriumban” nevezetű fogástól, a francia ratatouille-től vagy a görög briamtól.

„A különbségeink helyett inkább ünnepeljük a hasonlóságainkat”

– tanácsolják, és milyen igazuk van. (És ha már tojás: annak sem kell Dunának menni, aki vegán, de imádja a különböző tojásételeket, ugyanis a buggyantott tojástól kezdve a rántottán át a bundás kenyérig mindenhez kínálnak növényi alternatívát.)

Laktató vegán ebédem

A kötetben találhatunk Buddha-tál inspirációkat, tofu variációkat (én a fűszeres tofu nyársat készítettem el belőle), ízbomba sült zöldségeket, „bármivel töltött bármiket”, gluténmentes pizzát, humuszötleteket, különféle hideg és meleg salátákat, leveseket, desszerteket, önteteket, krémeket.

Én a vasárnapi asztal kellős közepére kívánkozó sült zöldséges tálat készítettem el a tofunyársak mellé. Színes volt, laktató, könnyedén összedobható, és nem utolsósorban: isteni finom. Elé pedig cékla carpacciót, ami annyira egyszerű, hogy egy óvodás is meg tudja csinálni, közben egészen új magasságokba emeli a céklát. Aki a gyökérzöldséget eddig kizárólag savanyított formában ette, azonnal dobjon el kaszát-kapát, és fusson neki ennek a verziónak. Nem fogja megbánni.

Fiala Borcsa