„A legkisebb és legnagyobb nyugdíjak közötti különbség százszorosára nőtt az elmúlt 15 évben”

–

Miből él ma egy nyugdíjas?

„Egy ország nyugdíjrendszere nem lehet sokkal jobb, mint amilyen helyzetben a gazdasága van” – mondta egy bő évvel ezelőtt az ATV-nek Farkas András nyugdíjszakértő. A nyugdíjasok tehát sokkal kitettebbnek érezhetik magukat, mint a sokszor másod- és harmadállást is vállaló aktív dolgozók, hiszen jóval szűkebbek a lehetőségeik, az inflációkövetőnek nevezett nyugdíjemelés pedig köszönőviszonyban sincs a valódi inflációval. „4,1 százalék a hivatalos infláció mértéke, és azt látja a nyugdíjas, hogy 40 százalékkal drágább a cukor meg a liszt” – elemezte a helyzetet Farkas András a fenti videóban, és azt is hozzátette, hogy a gyógyszer- és energiaárak is jóval magasabbak lettek az elmúlt néhány évben.

Persze fontosak a statisztikák, de azért megkérdeztem előbb egy környékbeli, újlipótvárosi nyugdíjast is arról, hogyan hatott rá a nyugdíjak vásárlóerejének csökkenése. Nyilvánvalóan e téren is óriásiak az országos különbségek, Újlipótváros pedig még Budapesten belül is jobb (és drágább) környéknek számít – a realitás viszont így is kijózanító.

„Csak »etetnek bennünket« a nyugdíjas utalvánnyal is”

János 73 éves, egyedül él, tizenegy éve nyugdíjas, 144.470 forint a nyugdíja, azt mondja, neki elég. Megél belőle, de ehhez az is hozzátartozik, hogy szoros szövetségben él a lányával, akit 14 éves korától kezdve egyedül nevelt a válása után: „Szerencsém van, mert a közelemben él a nagyon boldog családom. Itt a kilencéves unokám, aki annyi endorfint ad nekem, hogy én jól érzem magam így is. Nem panaszkodom” – kezdi a jó karban lévő férfi, aki korábban a vendéglátásban dolgozott.

János főz a családra a hétköznapokon, az alapanyagokat természetesen a lánya finanszírozza.

„Óriási drágaság van, szerintem minimum 40 százalékkal drágultak az élelmiszerek az utóbb egy-két évben. Látom, mennyire szenvednek a nyugdíjastársaim a közértben, hogy most mit vegyenek meg, mit hagyjanak ott… Beszélgetek is egy-két normálisabb emberrel, és hát nem dicsérik ezt az egész rendszert úgy, ahogy van. Aki az M1-et, a TV2-őt meg a Kossuth Rádiót követi, azok egészen másként gondolkodnak” – mondja.

De ők nem érzik a bőrükön? – kérdezem.

„Nem tudom, talán nincsenek nagy igényeik, és nem is hiszik, hogy tudnának bármit is tenni annak érdekében, hogy változzanak a dolgok.

Most »beetetik« a nyugdíjasokat a 13. és 14. havi nyugdíjjal. Ez van mindig választások előtt. Folyamatosan hazudnak. Ki az, aki ezt még beveszi?

Nem hiszem, hogy lenne fedezetük a 14. havi nyugdíjra. »Etetnek« bennünket a nyugdíjas utalvánnyal is. Nagyon sokan beveszik sajnos. Pedig az a pénz, ami még tavaly a nyugdíjasoknál volt, ma már nem ér annyit” – feleli.

János évente egy pár cipőt vesz, de amúgy mindene megvan, amire csak szüksége lehet: „Ruhákat kapok a vejemtől, ami pedig túl nagy rám, azt továbbadom a szomszédomban lakó, szerény jövedelmű fiatal fiúnak, aki nagyon örül neki.”

Búcsúzóul azt mondja: „Én nem vagyok szegény, mert minden örömöm megvan. Biciklizek mindennap, miért ne? Télen is, kivéve persze, ha esik a hó. Normálisan élek, sportolok, nem járok orvoshoz, de a barátomnak például most fája nyaka, és három hónap múlva kapott időpontot röntgenre. Ez megengedhetetlen. A lányom fizet nekem magán-gyógyellátást, de nem nagyon járok, mert nincs miért.”

Persze ha Jánosnak nem lenne ennyire szerető családja, és nem támogatnák, akkor azért neki is nehezek lennének a hétköznapok egy keményen átdolgozott élet után ekkora jövedelemből. 

Mi a helyzet a 14. havi nyugdíjjal?

Juhász László szakértő, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) nyugdíjas tagozatának elnöke, aki a Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsának (NYUSZET) alapító elnöke is elmondta: „A 14. havi nyugdíj (és ugyanígy a 13. havi nyugdíj is), tartalmát tekintve nem nyugellátás, hanem nyugdíjtól független juttatás, így elméletileg az is lehetséges lenne, hogy az egyénileg járó összegeket ne az egyéni nyugdíjösszegtől függően, hanem teljesen más elven határozzák meg, elősegítve ezzel az alacsony nyugellátások felzárkóztatását.” 

Amikor azt kérdeztem, hogyan lehetne ezt a rendszert igazságossá tenni, így válaszolt: „Az általam támogatható megoldás a 14. havi juttatás összegét alsó és felső korlátok közé szorítaná. Az alsó korlát az összevont ellátások esetére lehetne például 180 000 Ft, a felső korlát pedig ennek háromszorosa, azaz 540 000 Ft. Ez a nyugdíjrendszert alapjaiban nem borítaná fel, de jelentős segítséget adna az alacsony ellátásban részesülőknek.”

A magyar nyugdíjrendszer elmúlt 15 évben bekövetkezett változtatásairól is elég határozott véleménye van Juhász Lászlónak: „Elsősorban a nyugdíjindexálás, vagyis az év eleji rendszeres nyugdíjemelés inflációkövetővé tétele, a 13. havi nyugdíj felfüggesztése és évtizedes szüneteltetése, a járulékplafon eltörlése, a munkáltatói járulék megfelezése, és az értékvesztett nyugdíjak korrekciójáról szóló törvény eltörlése következtében a nyugdíjasok jelentős hátrányt szenvedtek el. Ez különböző szakértői számítások szerint 15–25 % közé tehető.

A nyugdíjak polarizációja jelentősen megnőtt: a legkisebb és legnagyobb nyugdíjak közötti különbség százszorosára nőtt!”

Juhász Lászlótól azt is megtudtam, hogy különösen hátrányosan érintette ez a sokféle intézkedés az alacsony ellátásban részesülőket: „Közel 200 ezren kapnak 100 ezer forint alatti nyugdíjat, 440 ezren 140 ezer forintot, másfélmillió nyugdíjas ellátása pedig nem éri el az átlagnyugdíj értékét, ami 249 ezer forint.”

A szakértő szerint a nyugdíjemelés fent említett, megváltozott rendszere a felelős azért, hogy a nyugdíjak folyamatosan elértéktelenednek: „A kétszámjegyű béremelés mellett megvalósuló néhány százalékos nyugdíjemelés miatt, a nyugdíjasok relatív elszegényedése folyamatos. Ennek következtében az időskori szegénység aránya gyorsan nőtt az elmúlt öt–tíz évben: a 65 év felettiek korosztályában ötről huszonöt százalékra!”

Az egyedülálló idős nők helyzetéről is megkérdeztem Juhász Lászlót, aki évek óta járja az országot a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos előadásaival, ezért a statisztikákkal is tökéletesen tisztában van.

Nos, egészen lesújtó a helyzetük az egyedülálló nyugdíjas nőknek:

„Egy tavaly év elején készült kutatás szerint a nők 13–17 százalékkal keresnek kevesebbet az azonos beosztásban dolgozó férfiaknál. Ez pedig meglátszik a nyugdíjkülönbségekben is. A nők hosszabb ideig élnek, így egyre szegényebbek. Rajtuk a 14. havi nyugdíj valamikori bevezetésétől függetlenül, külön is segíteni kellene” – emelte ki Juhász László.

Megkérdeztem hát egy nyugdíjas nőt is a környezetemben, aki bár egyedül él, a családja szerencsére mindenben mellette áll. 

Egy értelmiségi nyugdíjasnő az Újlipótvárosból

Juli 75 éves, 2010 nyarán vonult hivatalosan nyugdíjba elismert kulturális újságíróként. Ma is dolgozik óraadóként az ELTE Média tanszékén, heti két órában. Önkéntes műsorkészítő a Tilos Rádióban, és az Uccu Alapítvány kuratóriumi elnöke. Utóbbi kettőért nem kap pénzt, inkább ő fizet érte.

Ha nem dolgozna, igencsak szűkösen tudna megélni a nyugdíjából, aminek összege alig-alig fedezi a napi kiadásokat. Az óriási infláció persze őt is megfontoltabb vásárlásra kényszerítette. Ami teljesen kimarad a korábbi életéből, az az utazás. Ezt már egyáltalán nem engedheti meg magának.

Szerencsére minden tekintetben számíthat a családjára, kölcsönösen segítik egymást attól függően, hogy kinek mikor és mire van szüksége.

Arra a kérdésemre, hogy mi okozza számára a legnagyobb problémát, így válaszolt: „Az utóbbi egy évben sajnos egyre inkább korlátoz engem a mozgásszervi betegségem, azóta bottal járok. Amit eddig lehetett, meg tudtam oldani államiban, de egy ideje nagyon megnőtt várakozás idő, ez pedig nem könnyíti meg az amúgy sem egyszerű hétköznapokat” – mondja.

A munkájából adódóan egyáltalán nem jelent számára kihívást a digitális világ, fontosnak tartja a tájékozódást, és nyugdíjasklub helyett inkább a barátaival jár össze, ahol a politika nem megosztó téma, mert mindannyian ugyanazon a platformon állnak. 

Nos, szerencsére Juli és János is pozitív példa. Ha vidéken laknék egy leszakadt térségben, azt hiszem, egészen mást hallottam volna a nyugdíjas ismerőseimtől. A szakértői véleményből viszont elég pontosan kiderült, hogy bőven van okom a nyugtalanságra a közelgő nyugdíjas éveim miatt.

Úgy tűnik, a nyugdíjasoknak épp a nyugalom hiányzik legjobban az életükből Magyarországon.

(* Ez az adat folyamatosan változik, pár napja még 9 618 745 volt)

Both Gabi