–

Hat év múlva nyugdíjas leszek. (Magam sem hiszem el amúgy, hogy leírtam ezt a mondatot, de akkor is tény.) Fogalmam sincs, hogy akkor milyen lesz a világ, és milyen körülmények között élek majd, mert mostanság azért eléggé keszekusza képet mutat magáról. Annyi biztos, hogy semmiképp nem szeretnék időskoromban nyugdíjasotthonban élni. Azt hiszem, lassacskán el kell kezdenem kitalálni, hogyan is képzelem el az időskoromat. Texas kicsit messze van, de én bízom benne, hogy addigra itthon is lesznek hasonló kezdeményezések, mint a Bird's Nest. Igencsak nagy szükség lenne arra, hogy egy átdolgozott élet után a nyugdíjas életszakasz valóban a nyugalom díja legyen, ne pedig a nyomor szélén kelljen megkapaszkodni, vagy egészségi okok miatt szociálisan intézményesülni.

A „láthatatlan” női elszegényedés időskorban

Sajnos tapasztalatból is tudjuk, hogy a nők sokkal kevesebbet keresnek, ráadásul több évre kiesnek a munkaerőpiacról a szülés vagy az idős szülők gondozása miatt. (A szendvicsgeneráció nehézségeiről Stoiber Vivien írt nekünk korábban, érdemes elolvasni, ha akkor kimaradt.) 

Mivel a nők átlagéletkora magasabb, mint a férfiaké, ezért nagyon sok idős nő lakik egyedül.

Hosszabb ideig élünk, de egyre kevesebb a megtakarításunk, és többnyire azt is a gyerekeinknek adjuk, hogy felépíthessék a saját fészküket, feltéve, ha nem akarunk életünk végéig a „mamahotelben” dolgozni.

A lakhatási válság világszerte egyre súlyosabb: az ingatlanárak brutálisan elszakadtak a bérektől, a bérleti piac pedig totálisan kiszámíthatatlan, az egyedül élők (különösen az idősebb nők) aránytalanul sokat fizetnek azért, hogy az egykori családi otthont fenntarthassák.

Az atomizált öregedés nem pálya

Én sem akarok egyedül megöregedni abban a nagyobb méretű lakásban, ahol a három gyerekemmel élek, és amit már most is elég nehéz finanszírozni. A klasszikus modellek sem vonzók számomra: ha kirepülnek a gyerekeim, és nyugdíjas leszek, biztosan meglegyint majd az elszigetelődés szele, az intézményes ellátás pedig olyan kontrollvesztéssel járna, amit nem hiszem, hogy el tudnék viselni. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

The Bird’s Nest (@thebirdsnesttexas) által megosztott bejegyzés

Az állam amúgy is egyre több országban kivonul az idősellátásból, ahogy nálunk is inkább a családokra terheli a gondoskodást. (Sándor Anna írt erről nemrégiben.) A fiatal felnőtt gyerekeim maguk is keresik az útjukat, fogalmuk sincs még, hogyan építenek majd egzisztenciát. Tehát nincs más hátra: bíznom kell abban, hogy nálunk is lesz majd valami jó kis közösség, ami cseppet sem hasonlít a szociális otthonok réges-rég elavult rendszerére.

Szükségből erény – A Bird's Nest születése

Robyn Yerian kétgyerekes elvált anyaként radiológiai asszisztens volt korábban, ám miután nyugdíjba ment, egyre nehezebben tudta fenntartani magát. Ezért aztán hetvenévesen döntött úgy, hogy a nyugdíj-megtakarítását befekteti, és létrehozza a The Bird's Nest nevű vállalkozását a hasonló helyzetben élő nőtársai, na és persze saját maga számára.

A Dallastól egyórányira lévő Cumby nevű településen 2022-ben vásárolt egy ötholdas területet 35 ezer dollárért, majd további 150 ezer dollárból kiépíttette a szükséges infrastruktúrát is.