–

A 80 éves Anna és 84 éves nővére, Erika egy budapesti lakás konyhaasztalánál ülnek. Előttük egy füzet: aprólékosan vezetett kiadások, forintokra lebontva. Rezsi, gyógyszerek, élelmiszer – minden tételnek helye van. „Az akciós újság lett a Bibliánk” – mondja Anna.

Hiába dolgoztak egész életükben pedagógusként és edzőként, ma már a leárazások határozzák meg, mit esznek egy héten. A Human Rights Watch friss jelentése szerint az ő történetük korántsem egyedi. A jogvédő szervezet arra figyelmeztet: a magyar állam nem biztosítja az idősek szociális biztonsághoz és a tisztességes megélhetéshez fűződő jogát.

Egyre több nyugdíjas kényszerül választani élelem, gyógyszer és fűtés között.

A hivatalos adatok szerint 2024 végén közel 2 millió ember részesült öregségi nyugdíjban Magyarországon:

  • több mint kétharmaduk nyugdíja nem érte el a bruttó minimálbért (2024-ben ez 266.800 forint volt),
  • és mintegy 471 ezer ember – az összes nyugdíjas közel egynegyede – a szegénységi küszöb alatt élt.
  • A leginkább érintettek a nők: arányaiban és számszerűen is többen kapnak alacsony nyugdíjat, mint a férfiak. (Az idős nők lakhatási helyzetéről ebben a cikkben írt részletesebben Both Gabi.)

Rengeteg lemondás

A helyzet a 2022–2023-as inflációs sokk idején vált igazán drámaivá. Magyarországon az élelmiszerárak az uniós átlag fölött emelkedtek, miközben a nyugdíjak értéke nem követte a bérek növekedését. Sok idős ember beszélt arról a Human Rights Watch kutatóinak, hogy kevesebbet eszik, nem fűti megfelelően az otthonát, vagy lemond olyan alapvető dolgokról, mint a friss gyümölcs.

A 78 éves Anita egy Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei faluban havi 150 ezer forintból él. Dolgozott mezőgazdaságban, gyárban, majd 1983-tól a postán egészen nyugdíjazásáig. Egy sérülés után éveken át rokkantsági ellátásból élt.

„Gyógyszerre mindig költök, azon nem spórolok, de minden máson igen – az ételen és a fűtésen is. Csak azt veszem meg, ami feltétlenül szükséges. Szeretem a gyümölcsöt, de már nem vásárolom: a kertből van szilvám, almát az unokatestvéremtől kapok. Nyáron csirkéket nevelek, lefagyasztom őket egészben, és abból főzök” – fogalmazott Anita, aki napi egy étkezésről is lemondott.

„Ha főzök, olyan ételt készítek, ami négy-öt napig kitart, ebédet pedig már nem eszem, hogy tovább legyen elég az étel. Halat szívesen ennék, de az csak álom. A tűzifa ára is nagyon megemelkedett, ráadásul fizetnem kell azért is, hogy felaprítsák. Amikor egyedül vagyok, csak a főszobában fűtök fával. A gázt nem engedhetem meg magamnak, de működnie kell, amikor jönnek az unokák”

– tette hozzá.

A kormány az elmúlt években több egyszeri vagy részleges intézkedéssel próbálta enyhíteni a terheket: visszavezette a 13. havi nyugdíjat, felvetette a 14. havi juttatás lehetőségét, 2025-ben pedig 30 ezer forintos élelmiszer-utalványt adott a nyugdíjasoknak. Az érintettek egy része azonban politikai gesztusnak tartja ezeket.

A Human Rights Watch szerint a probléma gyökere strukturális: az inflációhoz kötött nyugdíjemelés jobban kedvez a magasabb nyugdíjban részesülőknek, miközben az alacsony nyugdíjak egyre jobban leszakadnak. A szervezet arra szólítja fel a magyar kormányt, hogy emelje meg célzottan a legalacsonyabb nyugdíjakat, és biztosítsa, hogy minden idős ember hozzáférjen elegendő élelemhez, fűtéshez és egészségügyi ellátáshoz.

Ráadásul egyre kevesebb a gondozó is az idősellátásban, miközben a magyar is elöregedő társadalom, a gyerekszám pedig csökken.

Nagy Andi

A kiemelt kép illusztráció, Forrás: Pexels/ Alexas Fotos, Milo textures