Mit jelentenek az egyetemi és középiskolai rangsorok valójában? Mik vihetik félre az értékeket? Miért nem kell elkeserednünk, ha azt látjuk, a magyar egyetemek globális szinten csupán a nyolcszázadik helyen vannak? Milyen egy jó iskola? A CEU Határtalan tudás sorozatában oktatásügyi szakemberek és középiskolai igazgatók próbáltak választ adni a kérdésekre, azzal az üzenettel: nem kell versenyezni, és nem csak a rangsorban betöltött hely számít. Fiala Borcsa írása.
–
Lehet javítani félezernyi helyet pár év alatt? (Spoiler: nem)
2023-ban négy magyar egyetem is bekerült a legjobb háromezer közé a nemzetközi egyetemi ranglistán, ám fényévekre járunk attól, hogy felkússzunk az első száz közé. Kérdés, hogy emiatt érdemes-e a kardunkba dőlnünk. Egyáltalán: mit árulnak el valójában az egyetemekről ezek a rangsorok? Ezekre a kérdésekre próbált meg választ adni dr. Fábri György egyetemi docens a CEU Határtalan tudás szakmai rendezvényének nyitóelőadásában. Elsőként sietett leszögezni, a rangsor láttán semmiképpen nem szabad elkeseredni. Ám egyúttal azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a mindenkori vezetés által kitűzött cél mennyire reális valójában, illetve valóban van-e értelme megméretni magunkat globális szinten egy olyan rangsorban, amelynek az indikátorszámait egyébként is érdemes „némi távolságtartással szemlélni”.
Az tehát nem egy jó cél (ami volt például bő tíz éve), hogy a legjobb 200 között legyen magyar egyetem, hiszen jelenleg csupán a 600–800-as sorszám a miénk.
Forrás: CEU
A listák listájának listája
Fábri György elmondta, hogy amikor megszülettek ezek a globális rangsorok, bizony jó pár európai ország összeomlott lelkileg, ugyanis jóval hátrébb voltak a listán, mint ahová magukat pozicionálták. A legszórakoztatóbb megoldással a franciák éltek: fogták magukat, és egy huszárvágással csináltak saját rangsort (majd rájöttek, ez túl macerás, és hagyták az egész rangsorosdit a fenébe). A malajziai eset azonban ennél sokkal szomorúbb, még ha hasonló is az alapja: ott az egyik évben roppant boldogan megünnepelték az egyik egyetemük kitűnő helyezését. Igen ám, de következő évben változás történt az indikátorszámítással, aminek következtében a sztáregyetem jóval lejjebb sorolódott. A felháborodott tüntetések következtében aztán az oktatásért felelős miniszter lemondott, végül elkeseredésében öngyilkos lett.
Egy szó mint száz: nagyon sok múlik azon, hogyan állapítjuk meg az indikátorokat. Ezekbe olyan tényezők számolódnak bele, mint hogy mekkora az adott intézmény publikációs teljesítménye, nemzetközi ismertsége, illetve az oktatóinak a teljesítménye (Karikó Katalin Nobel-díja például biztosan jó pont… kérdés, hogy melyik egyetem javára számolódik).
Forrás: CEU
Almát a körtéhez
Fábri György fontosnak tartja hangsúlyozni: a rangsorok nem közvetlenül az egyetemi teljesítményt mérik. Ezek a globális rangsorok valójában médiatermékek, amiket az egyetemek jól tudnak használni a saját kommunikációjukban. Egyébként is értelmetlen Oxfordhoz mérni magunkat, inkább azt a versenyteret érdemes megvizsgálni, amiben mozgunk.
„Nekünk a posztkommunista régiót kell elemeznünk, hiszen ezek az egyetemek lehetnek a valódi versenytársaink, amellett az anyagi lehetőségeik is nagyjából hasonlóak a mieinkhez, akárcsak a kulturális hátterük.”
A rangsorokat tehát érdemes némi kritikával szemlélni, hiszen bőven vannak benne tudományterületi torzulások. Amellett ha egy intézmény túlságosan a listán való előremozdulására koncentrál, azzal óhatatlanul felborítja az egyetemi funkciók egyensúlyát, amellett hogy a méricskélés indokolatlan kisebbrendűségi érzést okozhat az oktatóknak, hallgatóknak egyaránt.
Hazai egyetemek rangsora
Tavaly novemberben jelent meg a HVG Diploma 2024-es kiadványában a teljes hazai összesített egyetemi rangsor. A dobogó legfelső fokán továbbra is az ELTE áll, őt a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem követi, a harmadik helyre a Debreceni Egyetem, a negyedikre pedig holtversenyben a Semmelweis Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem került. Erre a listára 25 hazai felsőoktatási intézmény került fel, lemaradtak viszont róla az alapvetően művészeti képzést nyújtó egyetemek, a hitéleti képzést nyújtó intézmények, és azok, amelyekben a hallgatói létszám nem éri el az 500, az oktatói létszám pedig a 25 főt.
Forrás: CEU
Középiskolák hazai rangsora
A HVG középiskolai rangsorról szóló különszámát Balázs Éva szociológus közgazdász, szenior oktatáskutató segített értelmezni. Ez az éves rangsor mindig nagy vitákat kavar, mindenki szereti hosszan cincálni, mi van benne és mi hiányzik, illetve milyen vélt vagy valós hibákat tartalmaz.
De hogyan érdemes olvasni ezt a rangsort?
Például úgy, hogy szem előtt tartjuk, a HVG a kommunikáció, a marketing, a szakma, az előfizetői és a társadalom számára készíti ezeket a listákat. A célcsoportjai közé tehát ugyanúgy tartoznak szülők, mint intézményvezetők, a HVG olvasói, iskolafejlesztők és kutatók. Amellett ennek a mérésnek a módszertana is számos gyenge pontot tartalmaz. A jegyek átlagértékének használata például nagyon torzító lehet (egy örökösen hármast hazahozó gyerek átlaga ugyanolyan lesz, mint aki ötösöket és ketteseket szerez be váltakozva), de a szülők társadalmi státuszának hatása sem szerepel a mutatók között, csak hogy pár Achilles-sarkat említsünk.
Mire használják a rangsorokat az iskolák?
Az iskolák leginkább marketingeszköznek használják, azaz büszkén lobogtatják a nyílt napon a hozzájuk érkező szülőknek, jövendő diákoknak a nívós eredményeiket.
Ám a toplistás helyezés hajkurászása és a jobb pozíciónak a közösségi oldalakon való büszke hirdetése helyett sokkal jobb lenne, ha inkább arra koncentrálna mindenki, hogy a rangsor alapján mik azok a területek, amelyeken még bőven lenne kibontakozási lehetőség a fejlesztésre.
Szülőként hogyan válasszunk középiskolát?
Balázs Éva szerint érdemes átgondolni az anyagi lehetőségeket (ez tandíj esetében fontos), a világnézeti szempontokat, hogy mennyit kell utaznia, hánykor kell felkelnie a diáknak ahhoz, hogy odaérjen akár a nulladik órára is, lesznek-e ott régi ismerősök, barátok, de mérlegelni kell azt is, hogy versenyző típusú-e a gyerek, vagy inkább kudarckerülő, illetve a nebuló számára fontos szempontokat is vegyük figyelembe, például hogy van-e kosárlabdapálya vagy színjátszókör az intézményben, ha az érdeklődés ebbe az irányba mutat.
Forrás: CEU
A lényeges információkat a szülők az Oktatási Hivatal honlapjáról, illetve az iskola honlapjáról tudják begyűjteni, de érdemes személyes referenciákat is kérni ismerősöktől a tanárokat, a stabilitást, és az iskola klímáját illetően. „Ne azt nézzük, hányadik helyen, hanem hogy melyik tízes csoportban van az adott intézmény, illetve az elmúlt évekkel összehasonlítva romlott-e a pozíciója, vagy javult” – tanácsolja Balázs Éva.
Erős-Honti Zsolt, a budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium igazgatója szerint lényeges az, hogy olyan értékeket tudjon adni a gyerekeknek, amik a szülők számára is fontosak, illetve hogy mind a gyerek, mind a pedagógus jól érezze benne magát, és meg tudják őrizni a motiváltságukat hosszú távon is.
Szél Dávid pszichológus szerint az lenne az ideális, ha szülők és gyerekek, illetve szülők és intézmények között sokkal intenzívebb lenne a kommunikáció ezen a téren.
Érdemes több iskolát megjelölni, elmenni a nyílt napokra, a felvételi során pedig nyugodtan hallgassanak a szülők, gyerekek az első benyomásaikra. Ne a presztízsszempontok vigyék el az iskolaválasztást, hanem a gyerek igényei és szempontjai.
A diplomaosztó sok mindent jelent: egy korszak végét, embert próbáló teljesítményt, barátságokat és érzelmek széles skáláját. De mi van azokkal a fiatalokkal, akiknek a Covid nem tette lehetővé ezt az ünnepélyt? És azokkal, akiknek igen, mégis ürességet éreznek?
A rivalizálás az emberi természet szerves része már az ősidők óta. De vajon miért jó nekünk? És meddig mehetünk el benne? Pichler Zsófi, akinek az egyetemi közegből nagyon is ismerős ez a fajta versengés, egyebek mellett ezeknek a kérdéseknek járt utána:
Életünk legszebb évei, szabadság, barátok, buli – egyetem. Azt mondják, így kell látni. Aztán jönnek a kérvények, a Neptun, a tárgyfelvétel, és máris bajban van a felkészületlen hallgató. De ne aggódjatok, a felkészült is. Csak ő még nem tudja!
Az egyetemi diákszervezetekről a legtöbben amerikai filmekből hallottak csupán, pedig a hazai a felsőoktatási intézményekben is megtalálhatók ezek a hallgatói szerveződések. Pillants be az életükbe:
A társadalmunkban a nagyszülőség képe is erős vonalakkal van körberajzolva. Az elképzelt jövőkép sokak számára ebben csúcsosodik ki, így az unoka nélküli élet nem csupán szerep- és identitásvesztéssel járhat, hanem az élethez való kapcsolódást is átszínezheti.
„Olyan, mint egy szélvédő, amit téglával próbálnak betörni, de meg sem reped” – mondta egyszer egy pszichológus a párkapcsolatunkra, mi meg, így négy év után jól összenevettünk. Ilyen az, amikor egy kapcsolatban mindkét fél mentális zavarral küzd, és egyikük még neurodivergens is. Triggerek, maladaptív sémák, rossz illesztések netovábbja az egyik oldalon, feltétel nélküli szeretet, hajnalig tartó beszélgetések, bajtársiasság a másikon.
Óriási várakozás előzte meg Gabriel García Márquez leghíresebb regényének filmadaptációját, már csak azért is, mert még az amúgy moziőrült író sem hitt benne, hogy megfilmesíthető a Buendíák szövevényes családtörténete. Nem is engedte, hogy kísérletezzenek vele – majd csak a halála után nyúljanak hozzá, így rendelkezett.
