Egy füzettel három évig? – Iskolakezdés gimnáziumban, egyetemen
A mai napig rángatózik a szemem és instant idegzsábát kapok, amikor augusztus elején kirakják a színes-szagos, vidám feliratot a plázákban és szupermarketekben: Kezdődik az iskola! Pedig immár negyedik éve nincs szerencsém részesülni a „klasszikus” ünnepélyes-fehér blúzos-napon elájulós tanévkezdésben. Egyetemen ez – ahogy sok minden – kicsit másképp megy. Mondom is, hogyan! Az iskolakezdés különbségei gimiben és egyetemen. Gyakorló egyetemistánk: Dián Dóri írása.
–
A nagy körút
Nem az Erzsébet, és nem is a Ferenc, hanem az a körút, amit valaki alig vár, valaki a háta közepére sem kíván, valakinek még mindig az anyukája intézi, és van, aki el sem indul, hiszen majd úgyis lesz valahogy. Igen, az írószerek, füzetek, post it-ek, szövegkiemelők, hibajavítók, mappák, különböző méretű és állagú kiskutyafülék beszerzésére indított laza félnapos túráról van szó, ami az iskola kezdete előtti hetekben szinte elkerülhetetlen. Akarom mondani, a gimi és az általános iskola kezdete előtt. Egyetemen ugyanis ezekre pont nem lesz szükséged. Vagy nem ilyen mennyiségben.
Mit sem sejtve erről, első egyetemi félévem előtt én is elvégeztem a szokásos vadászatot – nos, azóta ezekből élek. Nemhogy nem kellett minden órára külön füzet, de egy vastagabb spirálossal jegyzetelési hajlandóságtól függően többé-kevésbé ki lehet húzni a három évet. Természetesen a különböző szakfelszerelések begyűjtése más tészta, de arra a kismilliárdnyi írószerre biztosan nem lesz szükség. Egy hordozható méretű és súlyú laptopra, valamint egy örökkévalóságra szóló könyvtári belépőre viszont mindenképp!
No blúz, no ájulás
És máris elérkeztünk a kedvenc részemhez. Mindenki, akinek borsózik a háta a fekete-fehér dresszkódtól, a végeláthatatlan beszédektől, a Mariska huszonharmadik versétől és az énekkar nyekergésétől, annak jó hírem van: ennek egyszer s mindenkorra vége. Ugyan minden egyetemen van ünnepélyes tanévnyitó, de erre a legkevésbé sem kötelező elmenni.
Ja, és a június közepi hivatali vershallgatás is felejtős, hiszen tanévzáró ünnepség pedig egyáltalán nincs. Halleluja!
Szeptember 1. nincs kőbe vésve
Bizony, némely egyetem csak szeptember második hetében indul, mert megelőzi az úgynevezett regisztrációs hét. De mielőtt felcsillanna az egyszeri hallgató szeme, hogy plusz egy hetet kap a nyárból, el kell keserítsem azzal, hogy ennek a plusz hét napnak nagy ára van. Mert amíg a gimi június közepén biztosan véget ér, addig a vizsgaidőszak eltarthat akár július elejéig is. És ha nem vagy elég gyors/alapos, vagy nem úgy jön ki a lépés, a nyár első hónapját masszív tanulással töltheted. Ez viszont rajtad is múlik, mert ha a vizsgáidat sikerül hamar letudnod, tiéd mind a három hónap.
Ugyanez vonatkozik amúgy a téli vizsgaidőszakra is. Ha a karácsony ünnepléséből feláldozol pár napot, akkor akár egy hónapig is tarthat a téli szüneted. Ez rajtad áll (meg a vizsgák időpontjain).
Bele a közepébe
Amíg a gimis tanévkezdés első pár napja lébecolással, a viszontlátás örömével és osztályfőnöki órákkal telik, addig az egyetemen nem alibiznek, hanem belecsapnak a lecsóba. Ezt úgy értem, hogy nincs ismerkedés a tanárokkal, beszámoló a nyári programokról, hanem elkezdődik a tanítás. Engem ez a felismerés elég váratlanul ért anno, főleg, hogy életem első egyetemi óráján már elhangzott az a varázsszó: szakdolgozat (amitől nem kicsit rosáltam be újonc egyetemi polgárként). Tehát kecmec nincs, előadás és gyakorlat van, amit aztán zh-k és beadandók követnek, mit sem törődve azzal, hogy te még gondolatban félig-meddig a vízparton heverészel.
A mumus, közismertebb nevén órarend
Gondolom, senkinek nem kell bemutatni azt a kaotikus állapotot, ami az ideiglenes órarend miatt alakul ki a gimnáziumi sulikezdés első heteiben. Ideges tanárok és értetlen nebulók csapnak össze ilyenkor, mert senki nem tudja pontosan, hogy hova kell mennie, és azt sem, hogy miért. Emlékszel még arra a vastag és lüktető érre, ami a matektanár homlokán duzzadt ki, amikor rájött, hogy véletlenül két osztályt raktak egy terembe? Ha jól figyelsz, ugyanezt az idegtől rángatózó erecskét fogod a laptopod képernyőjén tükröződve viszontlátni, immár a saját homlokodon. Ugyanis – néhány üdítő kivételtől eltekintve –, neked kell összepakolnod a saját órarendedet. Ki kell igazodnod a tanegységlistán, a kódokon, azon, hogy mit és mikor kell felvenni, nem is beszélve arról, hogy vannak tárgyak, amik egymásra épülnek, tehát nem veheted fel ×2-őt, amíg nem teljesítetted ×1-et.
Ha nem is hangzana így bonyolultnak, itt vagyok, hogy megnyugtassalak: az lesz.
De ne aggódj, nincs is jobb a Neptun-buliknál. Azaz, hogy egy zacskó csipsz és üdítő társaságában este tizenegykor, görcsbe rándult kézzel nyomogasd a frissítés gombot csak azért, hogy száznegyvenegyedszer is kidobjon a rendszer. Csodás!
És melyik a jobb? Jó valamelyik egyáltalán?
Nos, sosem kellemes a nyári szabadságból visszavánszorogni az iskolapadba. Odakint jó idő van, és két hete te még valamelyik fesztiválon csapattad… De hé! Egyrészt újra együtt vészelhetitek át az iskola minden viszontagságát a barátaiddal, másrészt csak akkor esik igazán jól a következő nyári pihenés, ha előtte megdolgoztál érte. Most ez a rész jön. Így hát, jó iskolakezdést mindenkinek!
Dián Dóri