De mit adott nekünk Bridget Jones?
Bridget Jones 1996-ban lépett az életünkbe Helen Fielding Bridget Jones naplója című könyvében, és felkavarta az állóvizet. Amikor 2001-ben az első film kijött, akkor még huszonéves fiatal nőként a vicces szingliséget láttam Bridgetben, aki mára a humoron túlmutatva egészen komplex karakterré nőtte ki magá. A mai 40-es nők számára Bridget volt az, akivel együtt tudtunk rezegni a párkeresés vérzivataros éveiben, amikor arra kerestük a választ, hogy létezik-e egyáltalán igazi, és ha igen, akkor hol, és miért nem talált még ránk (igazán várhatott volna a kapuban, fehér lovon ülve, lobogó szőke hajjal). Ehelyett bénáztunk, égettük magunkat, kudarcot kudarcra halmoztunk épp úgy, mint Bridget, aki két szék között bármikor a pad alá esett helyettünk is, ha férfiakról vagy a karrierjéről volt szó. Kun Gabi írása.
–
Nem csak szingliknek!
Hogy mit adott nekünk Bridget? Azon kívül persze, hogy a mai napig azonosulni tudunk az első részben megfogalmazott célkitűzéseivel, mert annyira állandó a nőknél az önmagukkal való elégedetlenség, hogy valószínűleg még 100 év múlva is betalálnak ezek a sorok:
„Fogyókúrázni fogok (most már tényleg), hetente háromszor edzőterembe járok, leszokom a dohányzásról, a fényképeket albumba rakom, nem beszélek ki másokat a hátuk mögött, otthon is rendesen felöltözöm, megtanulom beprogramozni a videót, és végre rendes pasit kerítek magamnak.”
Bridget igazi nagy ereje és üzenete – ami miatt egyáltalán nem csak a szinglik bibliája –, hogy tabukat döntöget az első pillanattól kezdve a női lét nehézségével és szépségével kapcsolatban. Nem kizárólag a szingliségről szólnak a történetei, hanem arról, hogy milyen nőnek lenni, mennyi elvárással és idióta ideállal kell megküzdenie egy nőnek az akkori és a mai társadalomban is.
De erről nem beszélünk, és még kevésbé beszéltünk a 2000-es évek elején. Akkor még nem volt közbeszéd tárgya, hogy molesztál a főnök a munkahelyen, vagy beszólogatnak az utcán arra, hogy milyen szép két dinnyét hordunk a mellkasunkon. A 2000-es évek diétás kultúrájával terhelt, heteronormatív, a másik felünkre vadászó világában, amelyben a nőket a mostaninál is masszívabban tárgyiasították, és a szexuális zaklatást csupán apró kellemetlenségnek tekintették – sőt, örülni kellett, ha valaki megnézett, mert ez igazából bók! –, nagyon hangosan szólalt meg Bridget őszinte hangja.
Bridget akkor toppant az életünkbe, amikor még a szingliség sokkal nagyobb szégyen volt egy bizonyos kor felett, bár már legalább nem ott tartottunk, mint nagyanyáink idejében, hogy 18 évesen gyereket illett szülni, de azért még tartotta magát az a berögződés, hogy a nőnek fő feladata az életben a férj és gyerek, ami mellett nyugodtan dolgozhat persze napi 8 órát, de szexi is maradjon a férjének, miközben húzza maga után a beleit. Ebbe a miliőbe hozta el Bridget azt a szókimondó női karaktert, akivel nők milliói rezonáltak együtt.
A tökéletlenség nem bűn
Mit gondolnak rólunk mások? Milyen a testünk? Hogyan változtassuk meg magunkat, hogy megfeleljünk egy férfinak? Mit fog szólni anyánk, a barátaink, a kollégák, a random pénztáros, hogy 40 évesen még nincs férj és gyerek? Számít ez? Bridget többek között ezekre a szorongató kérdésekre adja meg a választ. Hogy nem fontos, mit gondolnak mások, és a fő cél nem a 10 kiló leadása vagy a beach body elérése, hanem az önszeretet lenne. Hogy nem szégyen, ha az életünk nem egy hollywoodi film, és mondjuk egyedülálló nőként, 43 évesen vállalunk egy véletlenül becsúszott gyereket. Hogy nem a korkülönbség számít a szerelemben. És hogy nem kell annyira ragaszkodni a fejünkben eltervezett tökéletes élet képéhez, mert olykor a valóság sokkal jobb forgatókönyvet ír a végén.
Nemcsak a párkapcsolatok terén, hanem nagyjából mindenben, legyen az munka, barátság vagy a saját testünk elfogadása: Bridget arra tanít, hogy hibázni ér, a tökéletlenség szép, és nem kell folyton ostorozni magunkat, amiért nem megy minden a társadalmi elvárások szerint az életünkben.
Bridget mondanivalója időtálló, hiszen jó eséllyel már az ókorban is az foglalkoztatta a nőket, hogy mekkora fenekük – csak akkor még lehet, hogy nem a minél keskenyebb csípő volt az ideál. Az pedig, hogy megtaláljuk a megfelelő párt, aki a társunk lehet akár egy életen át, az már annyira régi dilemma és vágyálom, hogy valószínűleg egyidős az emberiséggel.
Az első megjelenés óta Bridget Jones több generációra is hatással lehetett azzal, hogy ráirányította a figyelmet olyan témákra, mint az önszeretet, a nemek közti egyenlőség, vagy épp az, hogy úgy vagyunk teljes, egész emberek, ahogy vagyunk, és nem attól leszünk jobbak vagy rosszabbak, hogy van-e férfi mellettünk. Mindezt a hatást természetesen nem kizárólag Bridget érte el, de sokat hozzátett a maga esetlenségével, csetlésbotlásával, hogy megváltozzon a nők kritikus belső hangja, és azt érezzék, hogy nincsenek egyedül, hogy rendben van, sőt, csodálatos a tökéletlenségük, és hogy a legtöbb nő ugyanígy érez.
Bridget Jonestól megtanulhatjuk, hogy nem kell túl komolyan venni az életet, és hogy ne hagyjuk, hogy a testünk-lelkünk felett mások uralkodjanak. És persze ne feledkezzünk el Bridget legfontosabb üzenetéről, amit ki kellene írni minden nőnek a tükörre: az élet túl rövid ahhoz, hogy ne viseljük a kényelmes nadrágunkat.
Kiemelt kép forrása: Miramax
