Igenis számít az iskolaválasztás a gyerek jövője szempontjából

–

Mi vár a gyerekeinkre, amikor felnőttek lesznek?

Azt hiszem, nem kérdés, hogy a mai gyerekek szülei mind azt szeretnék, hogy a gyerekeikből boldog, elégedett, és – ezzel összefüggésben – valamilyen szakmában sikeres, az egyre dráguló élethez elegendő pénzt kereső felnőtt váljon. Ezt a mi szüleink is pont ugyanígy gondolták, csak akkor még egy egészen másmilyen világ volt: az átlagos állami iskola is egész jól felkészített az „életre”, és nem voltak nagy különbségek az iskolák minőségében. Ma már semmi nem garantálja, hogy a körzetes iskola is megtanítja azt, amire tíz vagy húsz év múlva szükségük lesz a gyerekeinknek. Egy-egy tanár elhivatottságán múlik, hogy az egyéni tempójukhoz igazodva, mindenkit megtanít-e értőn olvasni, ad-e rá teret, hogy párban vagy csapatban dolgozva tanuljanak együttműködni a gyerekek, vagy használ-e olyan fejlesztő játékokat, amelyek élménnyé (és nem kerülendő kudarcsorozattá) teszik a tanulást.

A jövőnk szempontjából fontos az első néhány év, amit tanulással töltünk

Scharle Ágota munkagazdászként elég jól látja, hogy a jelenlegi (nem is a jövőbeli) munkaerőpiacon milyen készségekkel lehetünk sikeresek: „Ma már más munkákat végzünk, mint, mondjuk, ötven éve, ezért más típusú készségek is kellenek ahhoz, hogy sikeresek legyünk a munkaerőpiacon. Ezek közül

a legkevésbé mérhetők az úgynevezett »soft skillek«: a jó kommunikáció, az együttműködési képesség, a kreatív problémamegoldás

– vagyis olyan dolgok, amelyek általában nincsenek leírva a tankönyvekben, mégis általános iskolában kellene elsajátítani őket.

Emellett ma már folyamatosan változik a legtöbb szakma, így egyre fontosabb a tanulásra való képesség. Ennek alapja az értő olvasás, amit szintén alsó tagozatban tanulunk meg, ahogy magát a tanulás folyamatát is ott sajátítjuk el. Ahhoz pedig szükséges a megfelelő információszerzésen túl az információ rendszerezése és a motiváció is.

A legtöbb kutatásból az derül ki, hogy az alap matematikai-logikai készségek is alapvető szerepet játszanak a munkaerőpiacon elért sikerekben, ebben szerepe van annak is, hogy ma már a legtöbb szakma megkíván valamilyen informatikai alaptudást. Egy tavaly előtti kutatás is igazolja, hogy

aki az iskolában jobb matematikából, az később jobban fog keresni – ráadásul elégedettebb lesz az életével.

És ehhez a csomaghoz tartozik még a nyelvismeret, aminek talán egyértelmű a fontossága. E képességek alapjait nagyrészt az általános iskolai oktatás adja. Meg lehet tanulni őket később is, csak akkor egyrészt nehezebb, másrészt aki felnőttként próbálkozik vele, az hátránnyal indul azokkal szemben, akik hétéves korukban kezdték el, ráadásul bizonyos dolgok esetében az egymásra épülő tudással is számolniuk kell, amihez szükségesek a biztos alapok.”

Ezeknek egy részét persze ki lehet pótolni szülőként, ha úgy érezzük, hogy az iskola nem teszi lehetővé a megfelelő fejlesztést, akár különórákkal, akár azzal, hogy mi magunk nekiállunk otthon, de a szociális képességeket például nehéz, hiszen azokhoz a legtöbb esetben közösség kell. Ráadásul

hiába örülünk annak otthon, ha a gyerekünk szokatlan úton jutott el egy probléma megoldásához, amikor a tanár később rossz jegyet ad rá – ez a visszajelzés ugyanis éppen hogy rombolja a később elvárt kreatív gondolkodást.

Scharle Ágota és szerzőtársa, Munkácsy Balázs cikke (Felkészült-e a magyar közoktatás a következő évtized gazdasági és társadalmi kihívásaira?) a címében felvetett kérdésre válaszol bővebben, de röviden összefoglalva: nem, nincs felkészülve.

Hogyan válasszunk ennek szellemében iskolát? (És hogyan ne őrüljünk meg közben?)

Scharle Ágota amellett, hogy szakemberként vizsgálja a jelenséget, néhány éve szülőként is érintett volt a kérdésben, és akkor gyűjtötte össze a tapasztalatait arról, mégis milyen lehetőségeik vannak az érintett (nagyvárosban élő, középosztálybeli) családoknak. Akkor kidolgozott egy szülőktől szülőknek szánt kérdőívet, amely a környéken elérhető iskolákról gyűjtött konkrét és hasznos információkat – ami szerintem szuper kiindulási alap egy olyan oktatási rendszerben, amelyben kevés az elérhető információ, mert az iskolák honlapja sokszor nem eléggé informatív. 

Emellett a szakember meglátása szerint vannak bizonyos dolgok, amelyeket érdemes figyelni a bemutató órán vagy megkérdezni az oda járó gyerekek szüleitől – és amelyek túlmutatnak azon, hogy kedves-e a tanító.

Ezek a sarokpontok a frontális oktatás (ami nem ideális), az önálló munka megtanítására, akár a saját munkájuk ellenőrzésére való törekvés (ami nagyon fontos lenne), a pedagógusi reakció az alternatív, nem szokványos megoldásokra (ideális esetben nagyon is pozitív, hiszen később szinte mindenhol elvárás az innovatív gondolkozás, és úgy nehéz, ha éveken át szidás jár érte), a differenciálás, strukturált csoportok kialakítása (ami nagyon fontos lenne, de nem úgy, hogy teljesítményalapon homogenizálásra használják ezt a lehetőséget), és persze nagyon fontos a gyerekközpontú szemlélet és az élményalapú oktatás.

Ezek egy része – főleg az utóbbi kettő – valószínűleg sok szülő számára vonzó hívószó, de el kell mélyedni az oktatásmódszertanban, hogy a többit alaposan meg tudjuk figyelni. Szintén

nagyon fontos szempont – és a különböző nyílt napokon általában nem derül ki –, hogy a gyerekek közötti konfliktusokat, bullyingot hogyan kezeli az iskola.

Mindezeken túl pedig ott van még a kérdés, hogy ha nagy nehezen döntésre jutottunk a vágyott iskolát illetően, akkor vajon bekerül-e a gyerekünk.

A magyar oktatás jelenlegi nehéz helyzetet mutatja, hogy a különböző „körzetestől kicsit eltérő”, vagyis művészeti, zenei, egyházi, kéttannyelvű intézményeknél általában óriási az érdeklődés, és az iskolák ilyen-olyan módon szelektálnak. Dr. Gyurkó Szilvia három éve összeszedte, hogy szerinte melyek az iskolaválasztás legfontosabb szempontjai, ezek között az első helyen állt, hogy a gyereknek választunk iskolát, nem magunknak. Én még annyit hozzátennék, a most ezen stresszelő szülők tehermentesítését segítendő, hogy lehet (sőt, néha talán mondhatjuk, hogy kell) iskolát váltani, ha az elsőként kiválasztott (vagy választás nélkül „kapott”) intézmény nem vált be.

Ott vannak még az egyre inkább teret hódító magániskolák, amelyeknek vannak hátrányaik is

Sokan, akik megtehetik, hogy havonta nagyobb összeget szánnak a gyerekük oktatására, úgy próbálják feloldani ezt a helyzetet, hogy magánintézményekbe (is) jelentkeznek. Ez már csak azért is bátor próbálkozás, mert jelenleg a legtöbb magániskola szintén felvételiztet, akkora a túljelentkezés – így még a pénz sem jelent garanciát arra, hogy összejöjjön a kiválasztott intézmény.

A magániskolák emellett teremtenek egyfajta buborékot, ami járhat akár a tandíjon felüli anyagi elvárásokkal, és összességében növeli az oktatás szegregációját. Részben azért, mert sok magánintézmény esetében valóban jobban teljesül a korábban említett képességek fejlesztése. Ez jó az oda járó gyerekeknek, de rossz az oktatási rendszernek, különös tekintettel a hátrányos helyzetű diákokra, hiszen csak növeli a különbséget a bárki számára elérhető oktatás minősége és a kiváltságosok lehetőségei között.

Amellett, hogy instant megoldásunk nincs sem a rendszerszintű problémákra, sem a jelenleg éppen iskolakereséssel küszködő családok nehézségeire, igyekeztünk rámutatni néhány szerintünk fontos szempontra. Bár már a véghajrában vagyunk, arra még pont van idő, hogy aki dilemmázik, felvegye a kapcsolatot a kérdéses iskolá(k)ba járó gyerekek szüleivel, és feltegye nekik a kérdéseit.

***

Itt találtok tanulmányokat, amelyek igazolják, hogy a strukturált csoportokban való munka és a projektszemlélet mérhetően pozitív befolyással van a tanulás hatékonyságára, ez a cikk pedig a soft skillek munkaerőpiaci hasznáról szól.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Klaus Vedfelt

Tóth Flóra