–

Ezekben a hetekben a hat és hétéves gyereket nevelő családok többségénél tetőfokára hág az izgalom: hova fog járni a gyerek szeptembertől iskolába?

A körzetesbe? Ahova az apja, anyja járt? Ahova a testvére? Amit a barátok ajánlottak? Waldorfba? Montessoriba? Zeneibe? Két tannyelvűbe? Ahova az ovis legjobb barátja megy?

Ezerféle szempont lehet egy családban, miközben az ismerősök, a nagyszülők, az újságok, a közösségi média, meg persze maguk az iskolák is mondják a magukét, és próbálják meggyőzni a szülőket egyik vagy másik iskola, intézménytípus, pedagógiai program vagy nevelési elv mellett.

Ha nagy a választék, vagy ha egyszerűen csak létezik választási lehetőség, akkor dönteni kell, az meg felelősséggel jár. Egyetlen szülőt sem irigylek, aki ebben a cipőben jár mostanság, és jól emlékszem még a szorongásra, amikor én voltam ebben a helyzetben.

Ezért ez a cikk nem akar semmiről sem meggyőzni (se pro, se kontra), inkább csak egyfajta szempontrendszert próbál adni, hogy ha még nem döntöttél, akkor mit érdemes végiggondolni.

1. A gyereknek választod az iskolát

Ez nagyon egyszerű, de végtelenül fontos alapelv.

Nem magadnak, nem a jövőbeni gyerekednek, nem a rokonoknak, nem az internet népének választod az iskolát, hanem a saját gyerekednek. Tehát senki másnak nem is kell megfelelned, és senkinek nem is tartozol elszámolással, csak neki.

Az egyetlen – valódi – fokmérője a döntésednek az lesz, hogy a gyereked hogyan érzi majd magát. És még ennek is lehet rengeteg része (hogy érzi magát az osztályban, milyenek az osztálytársai, szereti-e a tanítókat?). Gyakorlatilag lehetetlen minden faktort előre átlátni, mérlegelni, és jól dönteni benne (például azért, mert fogalmad sincs az elején, hogy kik lesznek az osztálytársak).

De azért van néhány dolog, amire oda tudsz figyelni:

  • Ki lesz az elsősök tanítója? Mennyire elkötelezett? Hogyan beszél a gyerekekről? Milyen érzéseid vannak vele kapcsolatban? (Az emberi kapcsolat a gyereked és a tanára között mindennek az alapja lesz.)
  • Hány gyerek fog járni az osztályba? Hogyan látja az iskola a szülőket? Mibe és hogyan vonja be az iskola a családokat? Az iskola közösséget is jelent, vagy csak egy helyet, ahol sok időt töltenek a gyerekek? (Az első időszakban a gyereked számára a közösség lesz az elsődleges fontosságú, nem a tanulás.)
  • Mennyire fontos a teljesítmény? Mire helyezi a hangsúlyt az iskola? Vannak-e könyvek, jut-e idő olvasásra? A versenyeket és az eredményeket tekintik a legnagyobb büszkeségnek az iskolában? (Mindenki szereti a sikert, de érdemes azokat az iskolákat nagyobb körültekintéssel megvizsgálni, amelyek az eredményeiket hangsúlyozzák elsődlegesen. Van, hogy a jó eredmények azt mutatják, hogy az iskolában hatékony és jó munka folyik. De olyan is előfordul, hogy az iskolának fontosabbak a számok és az eredmények, mint a gyerekek.) 

Az emberi kapcsolatok, a gyerekekre való odafigyelés bármilyen intézményi struktúrában kialakítható.

Ha a fenti kérdésekre megnyugtató választ ad a hozzátok legközelebbi teljesen „normális” körzetes iskola, akkor érdemes nekik bizalmat szavazni. És ha egy „jó nevű” elitiskola, vagy alternatív suli kapcsán nincsenek jó érzéseid a tanítóval kapcsolatban, akkor nem szabad bedőlni a címkéknek meg a névtáblának – onnan menni kell.

2. Tedd fel magadban a kérdést: te szeretnéd itt tölteni az idődet?

A válasz elméleti és elvont szinten is fontos, de itt most elsősorban az iskola kialakítására gondolok. Milyen a folyosó, van-e pihenősarok, az osztályteremben párnák, babzsákok lepihenni? Hogy néz ki az udvar, lehet-e játszani, focizni? Van-e mászóka, lehet-e fára mászni? Legalább minimálisan elkülönülnek-e a nagyobb gyerekek a kicsiktől? (Ez főleg a kortárs bántalmazás esetek megelőzése miatt fontos, meg azért is, hogy mit látnak, tapasztalnak az oviból felkerülők a folyosókon, a közös tereken.)

Az iskolai környezet kialakításában nagy különbségek lehetnek a tankerületi és az alternatív intézmények között. A Waldorfok például már első látásra is nagyon különböznek más iskoláktól (sok a fa bútor, a színes kendő, a falak színezettek). A Montessori-iskolák közösségi terei és a kiscsoportos munkához szabott osztálytermei, vagy a nyitott polcokon lévő, szabadon hozzáférhető eszközök is szembeötlők.

Az iskolai környezet kapcsán a biztonság, a szabad játék lehetősége, az inspiráció és a közösség megélése lesz a gyerekednek igazán fontos. Ha csak lehet, próbáld meg bejárni a gyerek jövőbeni iskolájának tereit.

Sétálj a folyosón, menj ki az udvarra, ülj le egy kicsit az aulában, és figyeld, hogyan zajlik az élet, próbáld meg elképzelni a gyerekedet az iskola falai között.

3. Mennyi időt tudsz az iskolára szánni?

Igen, itt a te idődről van szó.

Ha alternatív iskolatípust választasz, ott általában aktívabb szülői szerepvállalást várnak el. A Waldorf ebből a szempontból a leginkább időigényes, ez a rendszer igényli talán a legaktívabb szülői jelenlétet, de a Montessoriban és a Rogersben, és általában a magániskolákban is tevékenyebbek a szülők.

Az egyházi iskolákra is jellemző, hogy a közösségépítés a szülőkre is kiterjed – legalábbis ennek igénye sokszor tetten érhető. Jobban be tudnak vonódni azok a szülők, akik a szabadidejükben részt vesznek az iskola által szervezett családi, közösségi programokon, vallási ünnepeken. 

Azokban a családokban, ahol ez a fajta közösségi részvétel természetes, az alternatív iskolák által biztosított lehetőségek komoly hozzáadott értéket jelenthetnek az iskolaválasztáskor.

4. Ha még ezek után is több esélyes befutó van (és nem lehet döntést hozni racionális alapon); akkor érdemes ezeket a szempontokat figyelembe venni:

  • Ha a gyerekednek sok egyéni figyelemre van szüksége, akkor huszonöt fő feletti osztálylétszámnál nem lesz könnyű helyzetben sem ő, sem a tanító, ezért érdemes kisebb osztályt, tanulócsoportot választani. Az egyéni szükségletek figyelembevételére az alternatív iskolák általában több lehetőséget biztosítanak.
  • Ha a gyereked önálló, szeret egyéni döntéseket hozni, és önmagától motivált új ismeretek megszerzésére, akkor egy nagy létszámú, átlagos iskolai osztályban ebből feszültségek lehetnek, míg a Montessoriban biztosított szabad tanulási keretek, vagy a Rogers iskolákban biztosított egyéni figyelem ideális lehet.
  • Ha a gyereked a stabil, jól strukturált keretek között érzi magát biztonságban, és igényli az erősebb felnőtt kontrollt, akkor jó eséllyel egy Waldorfban nem fogja magát komfortosan érezni. Számára egy klasszikusabb, „poroszosabb” berendezkedésű iskola otthonosabb lehet.
  • Ha a gyereked kreatív energiái folyamatosan felszínen vannak, és azt jegyzi meg legjobban, amit megtapasztal, akkor a Waldorf pedagógia ismerős lesz számára, és könnyen boldogul benne.
  • A kora gyerekkorban megmutatkozó érdeklődést és tanulási vágyat érdemes megtámogatni az iskolaválasztással. A muzikalitás, más művészetek, vagy éppen a sport, a számok, a betűk iránti érdeklődés fenntartására, fejlesztésére is érdemes odafigyelni az iskolaválasztáskor, azonban

fontos hangsúlyozni: attól még, hogy egy gyerek tehetséget mutat egy-egy területen, ne essünk abba a csapdába, hogy kizárólag arra figyelünk. A gyerek több, mint a tehetsége. 

  • Az idegen nyelv tanulása is fontos szempont, de olyan iskolát, amelyik elsősorban idegen nyelven oktatja a tárgyakat, csak akkor válassz, ha ez a gyerek anyanyelve, vagy a családban, a szűk környezetében van olyan, aki azt a nyelvet beszéli, használja (magas szinten).

Általános jó tanácsként elmondható, hogy olyan iskolát válasszatok, amelyik a gyerek igényeire, szükségleteire szabott.

Minden ellenkező híreszteléssel szemben, az általános iskola nem határozza meg egy életre a gyerek életpályáját, karrierjét, boldogulását, sikerességét. Fontos döntés, de nem élet-halál kérdése, ráadásul később is lehet korrigálni (váltani, változtatni).

Az iskola célja, hogy lehetőséget biztosítson a gyereknek, hogy a lehető legtöbb intelligenciaterülettel megismerkedhessen, és abban fejleszthesse magát.

És ha már itt tartunk, a társas kompetenciák, a közösségi élet, a másokhoz való kapcsolódás, a közös gondolkozás és munka képessége az egyik legfontosabb intelligenciaterület.

Ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy

annak a kis embernek, aki most óvodából iskolába megy, elsősorban nem iskolát és pedagógiai programot kell választanod, hanem egy másik embert – egy tanítót, aki példa és minta lesz számára.

Akivel az ideje nagy részét tölti, és akivel sok-sok közös élménye lesz.

Ezekre az élményekre pedig jobban fog emlékezni, mint arra, hogy milyen technikával tanították neki a betűket.

Dr. Gyurkó Szilvia