– 

„Van egy újságunk a 100 legjobb magyar iskoláról. Itt lehet olvasni róluk, le van írva az átlag külföldre felvételizők száma, milyen nyelveket oktatnak, van-e ösztöndíj, társiskola, szoktak-e cserediákprogramban részt venni a diákok, milyen szakkörök, délutáni foglalkozások vannak. Ezt átnéztük, és ami tetszett, azt felírtuk, és utánanéztem én is, anya is” meséli Zea arról, hogyan kezdtek tájékozódni az iskolákról.

A középiskolai ranglista sokak számára kiindulópont az iskolaválasztásban, hiszen szándéka szerint objektív információkat nyújt az iskolákról. Bár sokat lehetne írni arról, miért lehet félrevezető egy abszolút lista a „legjobb” iskolákról, vagy mire alkalmasak azok a statisztikák, amelyek a diákok teljesítményének egységes értékelésére alapoznak, a rangsorok kétségtelenül referenciapontok a döntésben. Legalábbis egy rétegnek. A szakgimnáziumokról, szakiskolákról érdekes módon nem is készül ilyen lista, és más a listák jelentősége vidéken is, ahol sokkal kevesebb a választási lehetőség vagy a mobilitás. Akármennyire is vesszük komolyan őket, a pozíció mellett a lista szempontjai is orientálnak. Kérdés, hogy valóban arról informálnak-e, ami a gyerekeket érdekli.

Mi számít a gyerekeknek?

„Az első a közösség. Szeretnék egy jó osztályba kerülni. Hogy bárkihez odamehess, tudjál beszélgetni, és ne csak az osztályteremben legyetek együtt. Mindenki egyenrangú legyen, ne bántsák egymást a gyerekek, ne legyen bullying, jól érezd magad, és ne csak azért járj be, mert muszáj. A másik, hogy külföldre szeretnék járni egyetemre, ezért kerestünk olyat, ahol erős a nyelv” – meséli Zea.

Informális úton, ismerősökön keresztül lehet a közösségről tájékozódni, de sajnos ritka, hogy egy iskola a gyerekek szemüvegén keresztül mutatná be magát, az átfogó rangsorokból pedig teljesen hiányoznak a gyerekek szempontjai.

Egy 2019-es kutatásban több mint 5000 gyerek válaszát elemeztük arról, hogy mi alapján jellemzik az iskolájukat. Az első három helyen az szerepelt, hogy mennyire hasznos a tananyag (93 százalék), mennyi örömöt ad vagy mennyire megterhelő a tanulás (73 százalék), és hogy milyen az iskolai környezet (67 százalék).

Halljuk még, hogy nemcsak bekerülni fontos egy iskolába, hanem az is, hogyan érzik ott magukat a gyerekek. Hiába érhető el egyre több felület és adat az iskolák összehasonlításához, ezek lényegében hasonló megközelítéssel dolgoznak, melyből hiányzik a gyermeki nézőpont.

Izgalmas lenne látni, hogy a mostani többletinformációk végül milyen befolyással vannak az iskolaválasztásra, és mi újat hozna egy olyan paradigmaváltás, ami elismerné és figyelembe venné a gyerekek véleményét már a rangsorok kialakításában is.

„Nagyon furcsa helyzet, hogy persze ez egy nagyon jó iskola, van cserediákprogram, ki tudsz jutni ösztöndíjjal külföldi egyetemre, de ha olyan gyerekekkel kerülsz egy osztályba, akik igazából csak tanulni járnak össze, ahol bántják vagy nem igazán érdeklik egymást, az annyira nem jó. A jó osztályközösség nagyon fontos. De ezt nem lehet előre tudni. Csak nyár végén fogom megismerni az osztálytársaimat. A tanárok a szóbeliken látják, hogy kik lesznek osztálytársak. De a gyerekeken múlik, hogy milyen lesz egy közösség” – mondta el Zea.

Egy iskola nem olyan, mint egy robotgép, ami a teljesítménye, külseje, ára alapján többé kevésbé megítélhető. Az iskola egy élő közösség, amelynek a beiratkozó gyerekek, sőt a szüleik is részei lesznek, és alakíthatják azt.  

 

Mi alapján dönthetnek a gyerekek?

A szülők kedvükre böngészhetnek az iskolák statisztikai kimutatásai között, tippeket kaphatnak, hogyan válasszanak iskolát, hogyan segítsék a gyerekük felkészülését, de elvétve találni olyan összesítéseket, amelyek nem a szülőkön keresztül, hanem közvetlenül a diákoknak segítene a tájékozódásban vagy döntéshozatalban. Az Oktatási Hivatal felvételizőknek szóló tájékoztatója is a felnőtteknek szól.

Hogyan várhatjuk el, hogy a gyerekek hiteles forrásból tájékozódjanak, ha a hivatalos felületeken nincsenek megszólítva?

A szülőknek kiemelt szerepe van ebben a folyamatban, segíteniük kell a gyereket a tájékozódásban és a választásban. De ha figyelembe vesszük, hogy egy 2020-as reprezentatív kutatás szerint a gyerekek elsősorban már weboldalakról tájékozódnak, vagy hogy tizenhárom éves kortól a gyerekek már legálisan használhatják önállóan is a legtöbb közösségi média felületét, akkor adódik a kérdés, hogy miért annyira kevés az a tájékoztató, ami közvetlenül szól hozzájuk.

Idén a járvány miatt is megnőtt a gyerekeknek szóló online tájékoztatás jelentősége. „Most nincsenek nyílt napok, nem lehet bemenni vagy beülni órákra. De megnézem a képét az iskolának, és hogy kábé hogyan néz ki belülről. A fotók alapján megpróbálom magamat elképzelni ott, és ha ez sikerül, vagy tetszik, ahogy ott állok, és például pakolok a szekrényemben, akkor azt előbbre írom. Vannak iskolák, ahol csinálnak videót is direkt a felvételizőknek. Ebben bemutatkoznak vagy megmutatják, hogy zajlik egy óra. Olyannal még nem találkoztam, hogy egy diák meséljen, milyen oda járni, de jó lenne az is” – meséli Zea.

Intézményi szinten vannak példamutató gyakorlatok. Az iskolaválasztás jó esetben kétirányú folyamat, ahol nemcsak az iskola tud tájékozódni arról, hogy kit enged be a közösségébe, hanem a felvételizők is kapcsolatba kerülhetnek velük, és választ kaphatnak a nekik fontos kérdésekre.

Egy egyoldalú rendszer, ami átnyúl a gyerekeken, levizsgáztatja őket, de nem ösztönzi a részvételüket és a kölcsönösséget, arra használja őket, ami gyerekjogi megközelítésből aggályos.

A felvételinek a gyerek döntését is segítenie kellene. Zea szerint„Valamivel több információval rendelkezel a felvételi után – kicsit látod a tanárokat, hogy milyenek a szóbelin, látod a gyerekeket, akik ugyanúgy mennek szóbelizni – de igazából nem sokkal.”

Nem véletlenül érezhetjük úgy, hogy a jelenlegi rendszer inkább a felnőttek tájékoztatásáról és a gyerek vizsgáztatásáról szól. Pedig egy kiegyensúlyozottabb rendszer mindenkit jobban szolgálna.

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Hogyan segíthetjük jól a gyereket ebben a folyamatban?

 1. 
„A gyerek döntése is, hogy kiválassza az iskolát. Mégis az ő élete.” Ezt már nemcsak Zea mondja, hanem a jogszabályok is. A gyerekeknek joguk van ahhoz, hogy részt vegyenek az őket érintő döntésekben, így az iskolaválasztásban is. Lehet, hogy meg akarjuk védeni őket, gondoskodni akarunk a fejlődésükről, de úgy tudjuk jól támogatni őket, ha a részvételüket is elősegítjük. Információval, odafigyeléssel, méghozzá a folyamat minden pontján.

 2. 
A felvételi vizsga és annak eredménye gyakran nagyobb hangsúlyt kap, mint az iskolaválasztás.

A felvételi eredménye azonban nemcsak az, hogy hova kerül be a gyerek, hanem az is, hogy mit tanul meg önmagáról, a döntéshozatalról, a véleménye, kérdései fontosságáról, saját hatékonyságáról.

Ha nem csupán a teljesítmény van a fókuszban, akkor láthatóvá válik, hogy a felvételi nem csak „mizéria” vagy „bomba” lehet.

3.
Támogassuk a gyerekek önismeretét, hogy felismerjék, mi a fontos nekik egy iskolában, miért vonzó nekik egy választás, vagy mi miatt aggódnak a felvételi során. Segítsük, hogy az az ő döntésük legyen, ne a barátaiké, ne a miénk, ne az iskoláké. Adjunk eszközöket a kezükbe, milyen szempontokat vegyenek figyelembe, és hogyan mérlegeljenek (ezt segíthetik például a Hintalovon Alapítvány gyerekeknek írt ajánlásai is). Beszélgessünk arról is, milyen számukra egy jó középiskola, és segítsük árnyalni a ranglisták valódi jelentőségét.

4.
Bátorítsuk a gyerekeket, hogy kihasználják a szóbeli felvételiket arra, hogy információt kapjanak vagy benyomást gyűjtsenek az iskoláról.

A felvételi során nemcsak a gyerekek vizsgáznak, hanem az iskola is.

5.
Higgyünk a gyerekekben, és az önbizalmukat erősítsük, ne a nyomást. Zea szavaival:

„Azt szeretném, hogy a szüleim biztassanak. Hogy azt mondják, ha nem vesznek fel az első helyre, akkor sem baj, majd felvesznek a másodikra vagy a harmadikra.

Senkinek se mondjanak olyat, »kár, hogy beírtad ezt a nagyon erős sulit, mert nem hiszem, hogy bekerülsz«.”

6.
Az iskolák szerepe nem merül ki a vizsgára való felkészítésben és annak lebonyolításában. „Az iskolám fontosnak találja, hogy bekerülj arra a helyre, ahova szeretnél. A tanáraim nagyon toleránsak, később fognak csak dolgozatot íratni, segítenek felkészülni” – mondja Zea, de az általános iskolák felelősek abban is, hogy milyen kép alakul ki az egyes középiskolákról, vagy hogyan hoznak döntéseket a családok. Kellő figyelmet kell szentelni a gyerekek közvetlen tájékoztatásának, és lehetőséget kell adni arra, hogy a felvételizők is kérdezzenek, bemutatkozzanak. Érdemes megfontolni a csoportos felvételi lehetőségeket, és saját diákok bevonását az iskola bemutatásába.

Németh Barbara

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/skynesher