Balatoni József: És ezt tűrjük. Tűrjük?

–

A tervek szerint augusztusban kezdődő értékelés egyéves időintervallumot néz,

tehát legkorábban 2024 augusztusában adhat lehetőséget, keríthet sort (igen, „-hat, -het”, azaz feltételes mód) béreltérítésre.

Milyen szép szó, nem? Béreltérítés.

Mondjuk, én bérügyileg is eltérítve érzem magam már egy ideje. Összesen száz pontot lehet gyűjteni, amit végül az intézményvezető határoz meg, és a tankerületi vezető hagy jóvá, előre meghatározott szempontok, személyes célok kitűzése alapján.

A legjobb huszonöt százalék kaphat emelést, vagy elterelést, akarom mondani, eltérítést, de csak akkor, ha eléri a pontok legalább hetven százalékát.

Lassan mindez kezd egy matematikai szöveges feladattá válni, nem?

A teljesség igénye nélkül sorra veszek pár elemet, kategóriánként, amit a gimnáziumi leírás tartalmaz, bár mindegyik pontja megérne egy külön cikket. Felvetem azokat a kérdéseket, amelyek felmerültek bennem közben.

Eredményesség, hatékonyság

„A pedagógus által tanított tanulók érdemjegyeinek alakulása az előző évhez és az intézményi átlaghoz viszonyítva (a tanulók szociális és családi hátterének, esetleges fejlesztési sajátosságainak figyelembevételével).”

Ezek objektív tények, számok, adatok. Milyen jegyei vannak, ezek hogyan alakulnak? Viszont egy gyerek esetében nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy a tanulás rapszodikus, amit nem csak a családi és szociális háttér befolyásol. És amúgy is, azokat hogyan lehet objektíven figyelembe venni?

Írjuk be, hogy közepes érdemjegy, de szerelmi bánata volt? Jeles, de elváltak a szülei? Vagy mégis hogyan?

És a gimnázium elején az általános iskolai jegyeket kell nézni, amelyekhez képest sok esetben természetes a visszaesés? Ha az előző évben más tanította, akkor is engem értékelnek a javítás-rontás esetén? Ha ő lágyszívű volt, akkor rosszul járok, ha szigorú, akkor jól? Így lesz az objektív számadatból is összehasonlíthatatlan dolog; mindig hangsúlyozzuk, hogy hiába az érdemjegy, ezt nem értelmezhető egzaktul.

Munkaterhelés, terhelhetőség

Az alapfeladatokon túl figyelembe veszik például a helyettesítések számát, de az „intézményen kívüli iskolai, intézményi programok szervezése” és a „vezető által az értékelt számára adott feladatok mennyisége” is szerepel a jó pontok kritériumai között.

Lefordítom: az lesz a jó, aki számos feladatot vállal, és hajt végre – önként és ingyen. Minél buzgóbb valaki, annál jobb helyzetbe kerül az értékelésben.

Ezzel alapvetően nem lenne baj, ha nem azt célozná, hogy innentől esély sincs arra, hogy a helyettesítésért járó túlórát kifizessék, hanem majd beleszámítják az esetleges béreltérítésbe.

Ingyenmunka, aminek még tapsolnunk is kellene, mert egy évig gürizhetsz azért, hogy utána… esetleg… talán.

A programok is nagyon szuperek, és sokan csináljuk is, csak egy baj van vele: pénzbe kerülnek. És hopp, máris ugrott az objektivitás, hiszen azzal az osztállyal, ahol tehetősebbek a szülők, több helyre lehet menni. Szóval a tehetősebb gyerekeket tanítók helyzeti előnybe kerülnek. Nesze neked, esélyegyenlőség!

Pedagógiai és szakmai minőség

Ez alap. De tényleg. Ahogy az „újszerű, innovatív tanórai munkaszervezési formák alkalmazása” és a „digitális pedagógiai megoldások, digitális eszközök, a tanulók tanítását szolgáló eredményes tanórai alkalmazása” is. Feltéve, ha. Mert bár ez is objektívnek van beállítva, valójában nem az.

Hiszen az újszerű szakmai módszerekhez képzés kell. A képzések pedig időbe, de még inkább pénzbe kerülnek, amit a pedagógusnak magának kell finanszíroznia, a hétvégéjét kell feláldoznia. Arról nem is beszélve, hogy a képzések hétköznapi idejére helyettesítést kell intézni, ez pedig elég nehéz a jelenlegi tanárhiány mellett.

Mondjuk, legalább az előző ponthoz lehet gyűjtögetni óraszámokat. A digitális eszközök használata nagyon szuper dolog. Már persze ott, ahol ezek rendelkezésre állnak. Mert ugye, sokan krétával írunk kopott táblára 2023-ban is. Se digitális tábla, se táblagépek, pláne programok nem állnak rendelkezésre. Szóval ilyen körülmények között hogyan is felelek ennek meg? Vagy ha már használunk telefont, az annak számít? Netalán hirtelen augusztustól minden iskolában ugyanazok az eszközök állnak majd rendelkezésre? Ha így lesz, vidáman alkalmazom őket, ígérem. 

Tanulók, munkatársak értékelésének rendszeressége, megfelelősége

Adunk jegyeket, azokat meg is mondjuk, sőt a szülő számára is elérhetővé tesszük. Igen, a Krétában minden ott van, feketén-fehéren. Már ha a szülőt érdekli, és megnézi. De ennél érdekesebb szerintem ennél a pontnál „az intézmény belső szabályzatában foglalt, nem érdemjegy jellegű szöveges visszajelzések (pl. dicséretek, figyelmeztetések) alkalmazása”. Igen, jól látjátok, mennyi dicséret és figyelmeztetés van.

Mondjuk, nem tiszta, hogy ez írásban vagy szóban? Sőt, az sem egyértelmű, hogy az jó, ha sok ilyen van, vagy rossz? Mert ha mindennap beírok valamiért egy dicséretet, akkor jobb vagyok, míg ha minden fegyelmi kihágást figyelmeztetéssel honorálok, akkor meg rossz?

Tudom, kezdek értetlennek tűnni, de ezek igenis fontos kérdések, amelyeket tisztázni kellene, mert ez a láthatóan nagyon egyszerű dolog sem egyértelmű. Nagyon nem.

Kommunikáció, szakmai együttműködés

„Stílus, viselkedés.”

Igen, ezeket is pontozzák. Objektíven? Aha. Oké. Azt hiszem, ehhez nem kell hozzáfűznöm semmit, mindenki érti, mi ezzel a baj. Aki nem, annak hiába is írnék bármit.

Tehetséggondozás, felzárkóztatás

Na, itt aztán végképp vannak nagyon fincsi dolgok. Nem, nem azok, inkább nagyon is dühítők.

Mint például a „gyengén teljesítő, lemaradó tanulók számára szervezett korrepetálások, felzárkóztató foglalkozások száma” vagy a „részvétel a kiemelten tehetséges tanulók azonosításában, támogatásában, versenyeztetésében”.

Mert azt tudni kell ehhez, hogy ezt nem én döntöm el, hanem a tankerület által meghatározott óratömeg.

Magyarul: ha a tankerület ad erre órát, akkor van, ha nem, akkor nincs. És egyértelmű, hogy az esetek többségében nem ad. Szóval, ha pontot akarok, akkor a munkámon felül, a tanórákon kívül, ingyen teszem mindezt, hogy előrébb jussak ebben a pontgyűjtögetős borzalomban.

Igen, előrébb jutsz, ha önként, ingyen végzel pluszmunkát, hogy majd talán egy év múlva esetleg kaphass több pénzt. A hülyének is megéri.

De nem ez a legjobb. Az én legnagyobb kedvencem a „tanulói hiányzások, késések mennyiségének alakulása”.

Jól olvasod: ha kevesebb a hiányzás, akkor több pontot kapok. Egy évre előre meg kell mondanom, hogy az óráimon, az osztályomban (ez sem tiszta, kinek melyik) mennyivel fog csökkenni ezeknek a száma. Igen, rajtam múlik, hogy a gyerek mennyit beteg, mennyit nincs a suliban, vagy éppen mennyit késik a busza, esetleg hányszor alszik el. Igen, ez rajtam múlik. Ugye? 

Kapcsolat a szülőkkel, elkötelezettség, etikus magatartás

Szerintem ez a legijesztőbb, legsötétebb időket idéző pont. „Kulturált, a közszolgálati feladatellátásnak megfelelő viselkedés.” Értem, hogy vannak normák, amit egy egészséges, épeszű ember betart, de ezen felül ide mi tartozik? Le lesz írva a pedagógusok etikai kódexében, hogyan kell kinéznem, milyen lehet a ruhám, milyen szavakat használhatok?

Mondjuk, itt a tetoválásaimmal, a szőkére festett hajammal, a színes ruháimmal szerintem én még pontlevonásra is számíthatok.

Emellett pedig „az intézmény jó hírének erősítése a személyes, írásos, online kommunikációban, viselkedésben”.

Azaz ne kommentelj semmi negatívat, mert irgum-burgum, nem kapsz pontot. Mondjuk, pontot nem, de szóbeli fegyelmit már most is osztogatnak, ha a vezetőknek nem tetszik egy-egy, amúgy az igazságot tartalmazó komment. Igen, több ilyenről tudok. Most már még jobban kell figyelni erre, vagyis annak, aki önmagát feladva, meghasonulva, szeretne nagyon jó pontokat kapni.

Ezeken felül lesz a személyes célok meghatározása

Mint például „A következő tanítási évben legalább X fő tanulóját indítsa el országos szervezésű tanulmányi versenyben, és legalább Y fő tanuló érje el a regionális fordulót. Fordítson legalább Z db tanórát a tanévben a versenyzők felkészítésére.”

Igen, ezt így, előre meg kell mondani, aztán ha nem így lesz, akkor sajnos nem jár a cukorka. Akarom mondani a pont. Ezt ízlelgessük.

Mondjam meg előre, hány diákot viszek versenyre (amikor azt sem tudom, mennyi és milyen verseny lesz), ebből mennyien jutnak tovább, és erre mennyi órát fordítok (természetesen ingyen, a szabadidőmben, a gyerekre plusz terhet rakva). Mondjuk, ezek után pedagógus helyett inkább orákulumnak kellene nevezni minket.

Nem baj, majd „a csoportjában szervezzen a nevelési év folyamán legalább X db, a kulturális hagyományokhoz kapcsolódó eseményt (betlehemezés, májusfa-állítás, stb.) a tanulók aktív részvételével” pont megvalósításakor jól érezzük magunkat.

Látom magam előtt, hogy együtt, autentikusan éjjel felállítjuk a májusfát, majd később együtt kitáncoljuk. Legalább egyből két program pipa. Ahogy a „szervezzen a nevelési-tanítási év során legalább X db külső programot az osztályának/csoportjának, amelyek között egyaránt legyen szellemi, testi fejlődést szolgáló program. A programokon az általa tanított tanulók közül átlagosan a tanulók legalább XX százaléka vegyen részt” pont megvalósításakor futva megyünk a múzeumba, amiről természetesen senki sem fog hiányozni, előre lehet tudni, ki melyik programon fog részt venni.

Csak egy kérdésem van: ezt amúgy ki finanszírozza?

Ilyen, és ehhez hasonló „csodás pontok” vannak végig ebben a tervben. Végig.

Összesítve tehát: dolgozz sokkal többet, önként, dalolva, ingyen, miközben csendben tűrsz, nem alkotsz véleményt, mindennel egyetértesz, és mindent elfogadsz, amit a rendszer tesz, és akkor majd, talán, esetleg kaphatsz kicsit több pénzt. Csodás, nem? De. És ezt tűrjük. Tűrjük?

Minősítés nulla forintért

Emellé már csak hab a tortán, hogy mindenkit, aki legalább kilenc éve a pályán van (tehát engem is), köteleznek a Pedagógus II. minősítésre való jelentkezésre. Megnéztem, több hónap pluszmunka, irdatlan mennyiségű, felesleges dokumentumgyártás, majd minősítés, bemutatóóra, védés stb. után, no persze, csak ha ez sikeres, kereken nulla, azaz NULLA FORINTTAL emelkedik a fizetésem.

Eddig is azt mondtam, hogy már csak elvből sem csinálom, de ezek után?!

Láttatok már olyat, amikor egy előmeneteli rendszerben, sikeres minősülés, szintlépés után valaki ugyanannyit keres mint előtte? Mert mifelénk, vidéken csak annyit mondanának, hogy ilyet én meg nem ba… Akarom mondani, ilyen még az orosz népmesében sincs. De tényleg.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Peter Dazeley

Balatoni József