Dr. Gyurkó Szilvia: „Celebszülő” nem létezik; valaki vagy szülő, vagy celeb

–

„Odafigyelő, gondos, felelős szülőknek kell lennünk a digitális térben is” – így szól az a bizonyos régi nóta. Már egy ideje. Kicsit én is unom már. Mert oké, így kellene csinálni, de hát annyi mindent kellene csinálni, aztán mégsem. Többet kellene mozogni, kevesebb édességet enni, időben lefeküdni aludni, könyveket olvasni – persze. Aztán ha mindez nem jön össze, még lelkiismeret-furdalásom is legyen, és érezzem magam rossznak? 

Ne, nyilván ne. Az én nótám a felelősségvállalásról szól, nem a bűntudatkeltésről. De tudom, hogy nagy az átjárás ezek között az érzések között, és néha a felhorgadó lelkiismeret motiválta fejlődés (felelősségvállalás) helyett a múlton rágódó, totálisan öncélú és aljas bűntudat kapcsol be. 

Talán ezért is olyan nagy a csábítás arra, hogy a valóságot a kényelmünkhöz igazítsuk, és úgy alakítsuk a világot, ami körülvesz minket (amit nézünk), hogy az ne feszegesse a komfortzónánkat, ne kelljen rossznak érezni magunkat. Hogy letekerjem a rádiót, ha azt a nótát játssza, amit nem akarok hallani, és felhangosítsam, ha az szól, amit szeretek. Ha olyan szülő vagyok, aki rendszerint elcsábul, és nyilvános posztokban osztja meg a gyereke pillanatait, akkor jó eséllyel olyanokat fogok követni a közösségi médiában, akik ugyanígy tesznek, és le fogom tekerni azokat, akik ezt kritizálják. 

Na, ez az a pillanat, amikor szeretném a régi nótához írt új strófámat eldalolni: 

tévedés azt gondolni, hogy az ember celebszülőket/szülőcelebeket követ a neten, őket olvassa a bulvárlapokban. Celebszülő ugyanis nem létezik. 

Provokatív állítás, tudom, hiszen akkor kiket nézegetnek a fiatal szülők az Instagramon, kinek a családi képeire kattantunk a Facebookon, és ki reklámozza nekünk influenszerként a tanévkezdéshez szükséges mindenféléket? 

A celebszülő szóösszetétel szerintem mégsem létezik. Valaki vagy szülő, vagy celeb. 

A szülőséggel együtt jár a felelősségvállalás a gyerekért, a gyerek legfőbb érdekéért akkor is, ha az adott esetben nem könnyű, mert lemondással jár, kompromisszummal, nehézséggel, vagy egyszerűen csak ellentétes azzal a fantáziával, amit még gyerek nélkül kigondolunk, hogy milyen is lesz majd nekünk szülőként.  

Például vágyhatok arra, hogy vidáman énekelve, nagy boldogságban, és tökéletes harmóniában induljunk nyaralni, de azért esélyes, hogy szembejön majd a valóság, és benne az „Ott vagyunk már?”, a „Mikor érünk már oda?" meg a „Pisilnem kell! Igen. Megint.”  És ilyenkor van nagy szükség a szülői felelősségvállalásra, a vágyképek elengedésére, a valóságba való megérkezésre, és hogy ott és arra reagáljunk, amire kell, amire a gyereknek igénye van. 

A szülőség egy folyamat, ami tele van változással, alkalmazkodással, és nagyon sokszor a kudarc élményével, vagy legalábbis azzal a félelemmel, hogy nem vagyunk elegendők. Vagy legalábbis elég jók.

A szülőség természetes része az időnkénti elbizonytalanodás, a fejlődés, és hogy ma mást gondolunk valamiről, mint amit egy éve gondoltunk, és lehet, hogy öt év múlva megint mást fogunk gondolni. 

A szülőségben kevés állandó dolog van, és ami állandó, az nagyon intim, bensőséges, leginkább nem a szavakban, hanem érzésekben és tettekben nyilvánul meg: az odafigyelésben, az elfogadásban, a szeretetben. Ami a kívülállók számára nehezen átélhető a maga mélységében és valójában. 

A szülő elsődleges felelőssége önmagáért – és azzal egyidejűleg a gyerekéért és a családjáért van. 

Ehhez képest a celeb – meglátásom szerint – egy konstrukció. Valami olyasmi, amit a közösség hoz létre, teremt meg. Egy adott társadalom, adott közösség viszonyulása, érdeklődése egy ember felé. 

Vannak celebek, akiket „legyártanak”, és vannak, akik kivívják maguknak ezt a státuszt, mert a szakmájuk, a mondanivalójuk, az általuk képviselt értékek miatt érdekesek az emberek egy csoportja számára.  

Ma már a cégek számára nem kérdés, hogy a nyilvánosságban jelen lévő közszereplők közül igen sokak életének minden szelete kapitalizálható (értékesíthető, eladható) – ideértve a családi életet is. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy az igazán hatékony reklám az, amit észrevétlenül fogyasztunk (egy hírfolyam görgetése közben), és a legjobb reklámfelület maga az ember, akkor magától értetődik, hogy a családos közszereplők masszívan kiveszik a szerepüket a piacgazdaságból. 

A celeb önmagában nem érdekes. Senki nem tud otthon, a négy fal között celeb lenni. Szüksége van ehhez egy közösségre. Rá van utalva, és kölcsönhatásban áll vele. A celebek nagyon gyakran megfogalmazzák, hogy ők „felelősek a közösségükért”. És ezt meg is értem. A celebek ugyanis „szolgálják” a közösségüket: hírekkel, információkkal, mesterségesen legyártott pillanatokkal, és időnként őszinte/őszintének beállított érzésekkel. 

Ezért gondolom azt, hogy celebszülő nem létezik.

Mert a szülő felelőssége a saját szülősége és a gyereke felé van, míg a celeb a közösségét akarja kiszolgálni, abban elkötelezett. 

Tehát, amikor egy híres ember a szülőségét is beleviszi a nyilvánosságba, akkor óhatatlanul valami törést szenved. Kisebb-nagyobb részét fel kell áldozni a szülőségnek, időnként olyan döntéseket kell hozni, amelyek nem a saját gyerek érdekét szolgálják, hanem másokét. Ha pedig teljesen alárendelődik a gyerek a szülő celebségének, akkor számomra komoly kérdés, hogy egyáltalán beszélhetünk-e egyáltalán szülőségről. 

Vannak fokozatok és végletek. Vannak nyilvános közszereplők, akikről annyi mindent tudunk, mint a legközelebbi barátunkról: ismerjük az otthonát, tudjuk, mit eszik, hova megy nyaralni, mit csinál napközben, hogy néz ki a kutyája, és persze jó sokat tudunk a gyerekéről is. 

Vannak celebek, akik csak időnként prezentálják magukat szülőként. Mindenkinek máshol van az a határ, amit hajlandó és képes átlépni ebben a folyamatos döntési helyzetben, egyensúlyozásban. És fontos azt is leszögezni, hogy nem alapvetően a celebséggel, az ismertséggel, magával a jelenséggel van baj. Hanem azzal, amikor határátlépés történik, amikor a gyerek érdeke sérül, mert feláldozzák valami olyasminek az oltárán, ami nem érte van, nem róla szól, hanem egy rajta teljességgel kívül álló társadalmi konstrukcióról. 

Szerintem érdemes erről beszélnünk, kell erről vitatkoznunk, hiszen a nyilvánosság folyamatosan változik.

Jó, ha vissza-visszatérünk a régi nótához, és új versszakokat írunk hozzá. Most például azt, amelyben kritikával szemlélünk minden celebszülőt/ szülőcelebet. És tudatosítjuk, hogy tulajdonképpen mi, a közönség, csak egy műsort látunk. Egy nagyon drágán legyártott műsort, amihez a legnagyobb árat nem a szponzoráló cégek meg közösségi médiát használó emberek, hanem a közszereplő gyereke fizette meg.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/jacoblund

Gyurkó Szilvia