„Az oktatás összeomlik, és maga alá temet mindenkit: tanárt, szülőt, diákot!” – Ilyen volt a hídfoglalás, és a koncertek a pedagógusokért
Idén október 5-én, a pedagógusok világnapján tényleg az egész ország a tanárokra figyelt. A reggeli órákban ezrek demonstráltak élőlánccal, az ország szinte minden pontján sztrájkoltak tanárok, volt flashmob, hídfoglalás, és jótékonysági koncert is. Mintha megtaláltunk volna a közös nevezőt, a kérdést, amiben mind egyetértünk, ami mindannyiunk számára fontos, úgy fogott össze sok ezer tanár, diák és szülő. És bár szokatlannak tűnhet az összhang, annál kevésbé meglepő – az oktatás ugyanis mindannyiunk közös ügye. Mózes Zsófi beszámolója a tegnapi nap eseményeiről.
–
Egy ideje már egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy szeretnék még gyereket. A legnagyobb ellenérvem sokáig a klímaválság volt, a bolygó pusztul, mi pedig legjobb esetben is ölbe tett kézzel nézzük, ahogy körülöttünk darabjaira hullik a világ – a szó szoros értelmében. De a világvége (és az elméleti síkon mozgó, jövőbeni gyerekvállalásom) még annyira távolinak tűnt, hogy nem aggódtam miatta.
Újabban viszont a már nagyon is meglévő gyerekem jövőjét féltem. Görcsbe rándul a gyomrom, ha a hírfolyamom görgetése közben megakad a szemem a pedagógus szón.
A tanár ismerőseimről újra és újra előkerülnek a kockás inges képek, alatta pedig a névsor: sztrájkolóké, polgári engedetlenségben részt vevőké, és azoké, akik bár egyiket sem teszik, egyetértenek a kollégáikkal.
Nincsenek jó hírek, csak figyelmeztetések és elbocsátások – kinek mit intézett a kormánya, ugye.
Szeretném hinni, hogy ez már a gödör alja
Hogy ott koppanunk akkorát, ami segít, hogy észbe kapjunk és végre tényleg összefogjunk. Tegnap este diákok szerveztek demonstrációt: a cél a Margit híd elfoglalása volt, és bár az eseményt 17 órára hirdették, háromnegyed ötkor már akkora tömeg volt, hogy lépni alig lehetett.
„Úgy érzem, hogy az elmúlt néhány évben szisztematikusan egymás ellen hangoltak szülőt és pedagógust, a kormányparti megszólalók ráerősítettek a legósdibb előítéletekre (hogy a tanárok egész nyáron lazítanak és csak húsz órát dolgoznak), a Covid alatt pedig kiéleződtek a »miért nekem kell tanítani a gyereket« típusú ellentétek – emiatt gondolom nagyon szimbolikusnak a mai tüntetést” – osztotta meg érzéseit az eseményen részt vevő szülők egyike.
Nem voltak beszédek, meghívott vendégek, megkomponált jelenetek vagy teátrális mozzanatok
– kivéve, amikor egy idősebb férfi a körúti lakásának ablakából egy hatalmas, kockás plédet lógatott ki, erre szabályosan megőrült a tömeg –, a Grund szervezőcsapatának kérésére viszont voltak, akik krétával írt üzeneteket hagytak a járdán. A résztvevők kisebb-nagyobb csoportokban beszélgettek, zenét hallgattak és énekeltek, időnként volt csak hangos a híd a jól ismert rigmusok skandálásától.
Lehet ezt így is csinálni, fogalmazódott meg bennem, fröcsögés, utálkozás és egymásra mutogatás nélkül
„Mintha most megértettük volna, hogy az iskola jövője közös ügye iskolának, tanárnak, diáknak, szülőnek, de mindenki másnak is” – mondta egy diák, miközben a Margit hídról a Kossuth tér felé vettük az irányt. Annak ellenére ugyanis, hogy a hídfoglalást este hétig hirdették, akkora volt a tömeg, hogy a szervezők nem sokkal hat óra után elkezdték átterelni az embereket a Parlament elé.
Az itt felállított színpadon először Molnár Áron, a noÁr Mozgalom alapítója köszöntötte a demonstráció résztvevőit, majd Törley Katalin, a Kölcsey Ferenc Gimnázium napokban elbocsátott pedagógusa elmondta, hogy évek óta küzdenek az oktatási rendszer megjavításáért és megújításáért. „Mostanra a tanárhiány olyan méreteket öltött, hogy szembe kell néznünk azzal, hogy az oktatási rendszerünk összeomlik. Sőt, összeomlott, és maga alá temet mindenkit: tanárt, szülőt, diákot!” – kezdte Törley a beszédét, majd a Tanítanék Mozgalom két alapvető követelésével folytatta, „melyek nélkül nem fordulhatunk rá az oktatási rendszer további, mély megoldandó problémáira”.
A két követelés a pedagógusok sztrájkjogának helyreállítása és azonnali intézkedések a tanárok munkakörülményeinek és bérhelyzetének javítása érdekében.
Törley szavait hatalmas taps fogadta, nem véletlenül: egy részt vevő pedagógus szerint ugyanis a tanórákat megelőző felkészülést a legtöbben kénytelenek összeegyeztetni a másodállásukkal, ez pedig hatalmas terhet jelent számukra. „Én még viszonylag szerencsés helyzetben vagyok, különórákat tartok, szóval munka után is tanítok. De ha tízzel több korrepetálást vállalnék, bőven meglenne a mostani fizetésem” – mondta.
A nyitóbeszédet koncertek és felszólalások felváltva követték, a tömeg lelkesedése kitartott, az esemény hangulata pedig inkább hasonlított egy nyugodtabb fesztiváléhoz, mintsem tüntetéséhez. Az este végére még a kezdeti szorongásomat is felváltotta a remény, hogy lassan belátjuk: az oktatás tényleg mindannyiunk ügye.
További fotókért kattints a képre, és lapozd végig galériánkat!
Képek: Dián Ákos
