–

Két nagytestű kutya rohan az úton, egy őzmamát üldöznek. Pár percre eltűnnek a kamera látómezejéből, amikor pedig újra feltűnnek, már a halott állatot cibálják az útra. A nőstény két gidája magára marad. A videó közel 10 ezres megtekintésnél jár, alatta felháborodott kommentek követelik az igazságtételt, az ebek gazdájáról semmi hír. Az Érdi Civil Állatmentők Alapítvány 50 ezer forintot ígér a nyomravezetőnek és keresni kezdik a kutyákat – ám azok csak három nappal később, már Piliscsaba környékén tűnnek fel. A nyilvánosságra került videó hatására a „gazda” ott rakta ki őket a kocsijából.

Az emberek tanácstalanok: amellett, hogy tartanak a szabadon garázdálkodó, és potenciálisan veszélyes állatoktól, aggódnak a vadállomány sorsa miatt is – azt azonban, hogy a probléma kinek a hatásköre, senki sem tudja. Van, aki a kutyák elaltattatását követeli, más a gazda felelősségre vonását, és olyan is akad, aki szerint a teljes hazai állatvédelmi rendszert kéne megreformálni – megoldás azonban egyelőre nincs. És nemcsak Tárnokon, de Magyarország többi részén sem.

A kutyákat azóta sem sikerült befogni

Az őztámadást július 5-én rögzítette a kamera, és az Érdi Civil Állatmentő Alapítvány szerint azóta sem történt érdemi előrelépés. Mivel a kutyákat elszállították eredeti élőhelyükről, sokkal nagyobb kihívást jelent a befogásuk is – hiszen az útvonaluk követhetetlen, és mivel félnek, folyamatosan menekülnek. Ha mégis sikerülne elkapni őket, két lehetőség áll fenn.

Amennyiben van bennük chip, felkeresik a gazdát, és eljárást indítanak ellene szabálysértés vádjával, amennyiben nincs, akkor a gyepmesteri telepre szállítják az ebeket,

ahol két hét karantén vár rájuk – hiszen nincs érvényes veszettség elleni oltásuk. Ezt követően minimum 45 napig megpróbálják gazdásítani őket, ha pedig ez nem sikerülne, akkor felmerül az altattatás lehetősége.

A gazdát pedig – ha előkerül – felelősségteljes állattartásra kötelezik, amennyiben nem mond le a kutyákról. Az Alapítvány azt is hozzáteszi: a felelősségre vonás alapvetően nem az őz miatt jár, hanem mert a kutyák felügyelete és tartása nem szabályosan zajlott, ugyanis közterületen csak pórázon sétálhattak volna. Az állattartás és állatvédelem kérdésköre egyébként a helyi jegyző hatáskörébe tartozik, ám Tárnokon sajnos nem élvez prioritást a téma – teszi hozzá az alapítvány egyik tagja.

UPDATE: a kutyákat Dorogon sikerült befogni, mivel nem volt bennük chip, a gyepmesteri telepre szállították őket. Most két hétig karanténban vannak.

Az eset megrázó, de teljességgel mindennapi

Hogy az kitett kutyák Piliscsabán kószálva megijesztettek helyieket, sajnos cseppet sem egyedi. Időről időre új poszt kerül ki a világhálóra, amiben gazdátlan és veszélyes kutyákról számolnak be, például a Boráros teret is sokáig rettegésben tartotta egy fekete, nagytestű kutya, ami látszólag gazda nélkül keringett a környéken. A kommentelők és a helyiek pedig javarészt tehetetlenek: amellett, hogy félnek egy potenciális támadástól, fogalmuk sincs róla, mi a helyes eljárás ebben az esetben, mely hatóságot érdemes értesíteni.

Azonban, még mielőtt továbbmennénk, az állatvédők egyöntetűen hangsúlyozzák:

a kutya nem bűnös, hanem áldozat ebben a helyzetben – mégpedig a felelőtlen állattartás és a szocializálás hiányának áldozata.

A felelősség az állattartót terheli, az sajnos csak a probléma velejárója, hogy sokszor az elszökött kutya „bűnhődik” a történtek miatt.

„A probléma az edukációnál kezdődik: ott, hogy egy gazdának biztosítania kell az állattartáshoz szükséges feltételeket – ebben az esetben például a zárható kerítést – , ismernie kell a kutyája viselkedését, habitusát, és be kell tartania az előírt szabályokat – például, hogy köztéren kizárólag pórázon szabad sétáltatni.

Ami Tárnokon történt, az a BTK alapján az állatkínzás kategóriájába tartozik, ugyanis tilos kutyát elhagyni vagy kitenni”

– mondja el Nedoba Judit vadegészségtani szakállatorvos.

Honnan tudhatom, hogy veszélyes-e az állat?
Judit elmondja: míg korábban fajta alapján sorolták be az állatokat veszélyességi kategóriába – így például a pitbullokat és a staffordshire-eket automatikusan veszélyesnek nyilvánították – , mára ez a kérdés egyéni elbírálás alá esik. Az, hogy egy kutya rátámad más állatra, például a fenti esetben az őzre, nem jelenti azt, hogy emberre is fog, az itt említett ebek feltehetőleg inkább félnek a közeledőktől. Más állatokra, illetve kisebb kutyákra viszont veszélyesek lehetnek.

Területtől is függ, kinek a hatásköre a probléma

A kérdésemre, hogy mi tehát a teendő, ha szabadon kószáló, esetleg veszélyesnek tűnő kutyával találkozunk, adott esetben támadás szemtanúi vagyunk, megtudom: ez nagyban függ attól is, hol történik az eset.

Ha ugyanis erdős részen kóborol a kutya – mint a tárnoki történetnél – , akkor a kérdés az erdészet hatáskörébe tartozik. Pláne, ha az veszélyezteti a vadállományt, például megöli az őzet.

„Az erdésznek az adott vadállomány védelmét kell szem előtt tartania, ami papíron azt jelenti, hogy ki kell lőnie a kutyát”

– mondja Vasas Mátyás vadgazdálkodó. Hozzáteszi: a gyakorlatban ez csak az esetek legkisebb százalékában történik meg, a legtöbb erdésznek és vadásznak az az elsődleges célja, hogy a kutyát elijessze a területről és visszajuttassa a gazdájához. „Az erdő területén alapesetben nem javasolt póráz nélkül sétáltatni a kutyát, a tárnoki esetben a gazda jelen sem volt, és egyértelműen őt terheli a felelősség” – teszi hozzá. Ha pedig a gazda nem elérhető, az erdészek is az állatmentő szerveket értesítik, akiknek már megvannak az eszközeik arra, hogy befogják és elszállítsák a kutyát.

Amennyiben a kóbor állat a városban, vagy legalábbis lakott területen jön szembe, a kerületi gyepmester lesz az illetékes – mondja Neboda Judit, hozzátéve: ha káreset – tehát támadás – szemtanúi is vagyunk, a rendőrséget is be kell vonni. Sajnos itthon ez homályos terület, aminek pontos jogszabályaival sokszor sem a rendőrök, sem a gyeptelepek nincsenek tisztában. Az első lépés mindenképp a chipleolvasás (ha van) – ezt egyébként egy átlag járókelő is megteheti a MOL-kutakon, amennyiben barátságos az állat – , majd ennek fényében megpróbálják felkeresni a gazdát. Ugyanitt, Judit megjegyzi:

a hiedelemmel ellentétben a chip valójában nem igazol tulajdonjogot, csak az állat egyedi megjelölésére szolgál. A valódi tulajdonjogot ajándékozási, lemondási, vagy adás-vételi szerződéssel lehet alátámasztani.

Akár a rendőrségen keresztül, akár közvetlen módon, de a városban kóborló kutya is a gyepmesterhez kerül. Alternatíva lehet még az állatmenhely is, ám azok nagy része önkéntes alapon, limitált kapacitással működik – így nagy eséllyel a karantén, a 45 napos gazdásítási idő, és a potenciális altatás a legvalószínűbb kilátás. Legalábbis itt, mert egy ideális világban – például tőlünk nyugatabbra – ilyenkor megkezdődhet az állat rehabilitációja, tréningezése és gazdásítása is. A legjobb megoldás ugyanis egyértelműen az lenne, ha minden befogott kutya szerető és biztonságos családba kerülhetne, ahol figyelmet fordítanak a szocializálására, ezzel is kivédve a felmerülő veszélyes helyzeteket. 

Takács Dalma

A kiemelt kép forrása: Getty Images/Chalabala