Egyéves a „pedofiltörvény” – Öncenzúra, szorongás, bizonytalanság, tiltások és kiskapuk az iskolákban

–

Kezdjük a legfontosabbal: mit mond ki a törvény?

A törvény egyik része arról szól, hogy a foglalkozások nem irányulhatnak a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérésre, a nem megváltoztatására és a homoszexualitás népszerűsítésére. Ez volt az a téma, amiről népszavazáson is elmondhattuk a véleményünket (bár már akkor is törvénybe volt foglalva).

Hogy a jogalkotó szerint mit jelent a „népszerűsítés”, illetve az, hogy a foglalkozások valamire „irányulnak”, nem derült ki.

Nem tudni, hogy pusztán az LMBTQ-emberek létének elismeréséről, a különböző identitásokról való egyszerű beszélgetés is „népszerűsítésnek” számít-e – és éppen ez az elmosódottság az egyik oka annak, hogy olyan nehéz egyértelműen értelmezni és pontosan betartani a törvényt.

Szakemberek arra hívják fel a figyelmet, hogy egy bűncselekmény (pedofília) összemosása a szexuális felvilágosítással, valamint a homoszexualitással és transzneműséggel szembemegy a WHO szexuális nevelésre vonatkozó ajánlásával, ami részletesen kitér arra, hogy a homofóbia és a transzfóbia súlyos károkat okoz a más szexuális irányultságú emberekben (és korosztályokra bontva fogalmaz meg konkrét ajánlást, hogyan érdemes ezekről a témákról beszélgetni a gyerekekkel).

A törvény másik része szól arról, hogy milyen szakemberek tarthatnak előadást: 

„9/A. § (1) A nevelési-oktatási intézmény saját pedagógus-munkakörben foglalkoztatott alkalmazottján és az intézményben iskola-egészségügyi szolgálatot ellátó szakemberen és az intézménnyel kötött együttműködési megállapodással rendelkező állami szerven kívül más személy vagy szervezet tanórai vagy egyéb, tanulók részére tartott foglalkozás keretében 

szexuális kultúrával, nemi élettel, nemi irányultsággal, szexuális fejlődéssel, a kábítószer fogyasztás káros hatásaival, az internet veszélyeivel és egyéb testi és szellemi egészségfejlesztéssel kapcsolatos foglalkozást (e § alkalmazásában a továbbiakban: program) csak akkor tarthat, ha jogszabályban kijelölt szerv nyilvántartásba vette.”

A nyilvántartással kapcsolatban ezt mondja még ki a törvény:

„(Felhatalmazást kap az oktatásért felelős miniszter, hogy)

a 9/A. § (1) bekezdése szerinti nyilvántartás vezetésére jogosult szervet rendeletben jelölje ki, valamint a nyilvántartásba vétel részletes feltételeit, a nyilvántartás vezetésére és közzétételére vonatkozó részletes szabályokat,

(rendeletben állapítsa meg.)”

Tehát ezt a nyilvántartást kezelő szervezetet az elmúlt évben az emberi erőforrások miniszterének kellett volna, az új kormányban pedig a belügyminiszternek kellene kijelölnie.

Az általunk megkeresett civil előadók és szervezetek egyöntetűen azt mondták kérdésünkre, hogy ilyen nyilvántartás nincs – és az illetékes Belügyminisztérium is megerősítette ezt az információt.

A Belügyminisztériumtól a következő információkat kaptuk a kérdéssel kapcsolatban:

„Az Ön által kérdezett nyilvántartás nem érhető el, az oktatásért felelős miniszter a nyilvántartás vezetésére jogosult szervet válaszadásunkig nem jelölte ki, a nyilvántartásba vétel részletes feltételeit, a nyilvántartás vezetésére és közzétételére vonatkozó részletes szabályokat tartalmazó rendeletet nem alkotta meg. Az oktatásért felelős miniszter ismereteink szerint a közeljövőben foglalkozik ezzel a kérdéssel.”

Hat érintett szervezet tapasztalatai és állásfoglalása

A Gyermekjogi Civil Koalíció a Hintalovon Alapítvány koordinálásával hatástanulmányt készített arról, hogy az elmúlt év történései (gyermekvédelmitörvény-módosítás, gyermekvédelmi népszavazás) milyen hatással vannak az érintett civil szervezetek munkájára. A hatástanulmány elkészítésében közreműködött a Hintalovon Alapítvány, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány, a Magyar LMBT Szövetség, a Háttér Társaság, a Társaság a Szabadságjogokért és Toma Andrea szakértő.

A dokumentumban azt írják:

„A 2021-ben elfogadott jogszabály-módosítások korlátozták, hogy ki és mit mondhat a gyerekeknek a szexualitásról, és ekkor erősödött fel az LMBTQI-embereket megbélyegző politikai kampány is. A jogszabályok összemosták a szexuális felvilágosítást a homoszexualitással és a pedofíliával, és eltérő értelmezésekre adtak teret a »népszerűsítés« és a »megjelenítés« fogalmait illetően.

Néhány hónap leforgása alatt lényegében kitiltották a civileket az iskolákból, megakadályozva a szexualitásról, a drogprevencióról, az online biztonságról és a gyerekek testi-lelki fejlődéséről szóló foglalkozások megtartását. […] 

A Gyermekjogi Civil Koalíció számos állásfoglalásában hangsúlyozza, a tabusítás nem védi, hanem súlyosan sérti a gyerekek jogait.” (ITT elérhető a teljes hatástanulmány.)

Összefoglalójukból az is kiderül, az engedélyezéshez szükséges nyilvántartásba vételre vonatkozó jogszabályt a minisztériumi tisztségviselők az országgyűlési választás utánra ígérik. Arról is beszámoltak, hogy jelenleg nincs hivatalos információ arról sem, hogyan lehetne kérvényezni a nyilvántartásba vételt.

Az iskolai szexuális nevelésről, drogprevencióról és felelős internethasználatról szóló előadásokkal, programokkal kapcsolatban eltérő tapasztalatokról számoltak be. 

Van olyan iskola, ahol nem tarthatott az a szakember, szervezet érzékenyítést, aki, illetve amely korábban, mivel nem szerepel a nem is létező nyilvántartásban. 

Van, ahol egy pedagógusokat érintő együttműködés szűnt meg a bizonytalan helyzet miatt.

És az iskolák saját szakemberei is nehéz helyzetbe kerültek; van, ahol minden témába vágó előadást az iskolapszichológusnak kell megtartania, máshol a tanárok bizonytalanok, hogy a HPV-oltás, a HIV-fertőzés vagy az osztályban a diákok által felhozott LMBTQ-kérdések kapcsán miről beszélhetnek és miről nem. Ezért akár olyan fontos információk sem jutnak el a diákokhoz, mint például a HPV-fertőzés fiúkat, férfiakat érintő kockázatai. 

De vannak olyan iskolák is, ahová a törvényi tiltás ellenére is hívtak civil szervezetet beszélgetni a szexuális zaklatásról, mert az adott osztályfőnök megítélése szerint nagy problémát okozott a téma az úszásoktatás során. Az mindenesetre az általunk megkérdezettek tapasztalatai alapján kijelenthető, hogy 

a legtöbb helyen jellemző a pedagógusok bizonytalansága, szorongása, sőt, akár a törvény teremtette helyzet miatti öncenzúra. 

Egy katolikus pap tapasztalatai, akit továbbra is hívnak előadni

A gyermekvédelmi törvény érintheti az egyházi álláspontot képviselő (például a házasság előtti szex ellen érvelő) előadók munkáját is. Egy általunk megkeresett pap, aki több mint tíz éve tevékenykedik iskolákban – és szintén kérte, hogy név nélkül szerepeljen cikkünkben –, arról számolt be, hogy ő a törvénymódosítás elfogadása óta is bemehet előadást tartani, igaz, nem hivatalosan. Beszélgetéseinek témájáról ezt mondja: 

„Sosem beszélek praktikus kérdésekről, például arról, hogyan kell együtt lenni egymással, mert azt nem tudom. De a szexualitásnak a teológiai és morális vonatkozásairól beszélgetünk. 

Az egyháznak ugyanis van egy tanítása a szexualitással kapcsolatban, ami teológiai és morális tanítás, és én ezt képviselem és magyarázom el a fiatalok nyelvén a fiataloknak. 

Tapasztalatom szerint nagyon sok információ elérhető számukra ebben a témában, és ez a legnagyobb kihívás ebben, mert a zsebében lévő okostelefonnal olyan tartalmak is elérhetők, amik bizonyos korosztálynak még egyáltalán nem megfelelők, de megnézik, mert kíváncsiak rá, hogy hogyan működnek a dolgok. Abból az alternatívából, amit én képviselek, kevesebb van. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy elmondjam nekik, hogy esetleg, amit a kijelzőn látnak, az nem valóságos dolog.”

Ez a megközelítés elvben megfelel a törvény által előírtaknak, de mivel nem létezik nyilvántartás, ezért mégsem egyértelmű a helyzet.

„Bennem is felmerült, hogy a törvény megszavazása után nem lesz lehetőségem előadni, de nem így történt. Van bennem szorongás, 

de közben azt gondolom, hogy van a törvény, és van annak az értelmezése, ami lehet az is, hogy a nyilvántartás létrejötte nélkül nem számonkérhető, ha az iskolák nem a nyilvántartásban szereplő előadókat hívják. Szerintem a katolikus körökben egyfajta naivitás uralkodik ebben a kérdésben, fel sem merül az intézményvezetőkben, hogy ebből baj lehet” – mondta. 

Ki beszélhet akkor hivatalosan a gyerekekkel?

Hivatalosan az iskolák alkalmazottai, a védőnők és az állami szervek (például rendőrség) képviselői mehetnek be az iskolákba az efféle témákban előadást tartani. 

Joós Andrea élménybiológia-tanár korábbi cikkünkben azt mondta, hogy nagyon fontos (lenne) a gyerekek számára elérhető, hiteles információ a szexszel kapcsolatban, mert a pornó ömlik rájuk, és egy személyes, hiteles tanári beszélgetés, ahol akár név nélkül tehetik fel a kérdéseiket, képes ellenpontozni ezt. Ilyen beszélgetést tarthat a biológiatanár is, akár tanórai kereteken belül.

 „Minden biológiatanárnál a tananyag része a szaporodás, de ehhez a tanár annyit tesz hozzá, amennyit mer, ez ugyanis nagyon intim téma, és mi, tanárként is zavarba jövünk tőle.

A diákok viszont nagyon talajvesztettek a szexuális témákban, mert elsősorban a pornóból tájékozódnak”

– tette most hozzá megkeresésünkre a biológiatanár. Az elmúlt években tudománykommunikációs szakemberként dolgozik, így nincs tapasztalata arról, hogy az új törvény milyen változásokkal járt a szexuális nevelés intézményi szintjén.

Erre nyújthat(ott) megoldást, hogy egy külsős szakember mondja el a legfontosabb tudnivalókat, aki nem jön zavarba bizonyos kérdésektől – és ezt a lehetőséget szüntette meg az egy évvel ezelőtt elfogadott törvény. 

Mi a helyzet a kábítószer-prevenciós előadásokkal? 

Ez csak „mellékesen” szerepel a törvényben, a megkérdezett civil előadó tapasztalatai szerint csak a finanszírozás változott meg. Az egyebek mellett iskolai kábítószer-prevencióval foglalkozó szakember – előadásai és partnerintézményei védelmében szintén név nélkül – arról számolt be, hogy az előadások, programok zavartalanul működtek az elmúlt évben.

Szerinte annyi változott, hogy 

korábban lehetőség volt pályázati pénzt igényelni drogprevenciós előadásra, és akkor a nyilvántartásba vett szervezetek, szakemberek közül választhattak az iskolák, most viszont ez önköltségen, a szülők, az intézmények finanszírozásában működik. 

Sok intézményben fontosnak tartják ezt a témát annyira, hogy fizetnek is a komplex programért. 

„Egyetlen, 45 perces előadás nem elég arra, hogy olyan kapcsolat alakuljon ki a diákokkal, aminek a keretében felteszik az egyéni kérdéseiket, akár az énitettek is. Ehhez egy hosszabb programra, pedagógusi és szülői beszélgetésre és a diákokkal legalább három-négy találkozásra van szükség. Annyi idő után már mernek hozzám fordulni, akár a szerhasználó diákok is” – mondja a szakember.  

Szülői tapasztalatok

A civil előadók és szervezetek mellett megkérdeztem néhány szülőt, hogy szerintük történt-e változás az elmúlt évben a gyerekek iskolai szexuális nevelési, drogprevenciós és biztonságos internethasználattal kapcsolatos tájékoztatásában.

Tapasztalataik vegyesek. Van, ahol korábban is a védőnő és a rendőrség képviselője tartotta ezeket az előadásokat, a szülőknek és a diákoknak is – nekik jelenleg is ugyanúgy van lehetőségük megtenni ezt, a törvény szerint is, így ugyanúgy történik minden, ahogyan az elmúlt években. 

Van, ahol korábban volt külsős előadó, de az elmúlt iskolaévben már nem mehetett beszélgetni (sem szexedukáció, sem drogprevenció témában). És olyan is van, ahol a törvényi változás ellenére ugyanúgy érkezett szakember (és nem egyházi iskoláról és papi előadásról van szó). 

Tehát nagyon úgy tűnik, hogy egy évvel a nagy vihart kavart törvény megszavazása után sem az ígért nyilvántartás nem született még meg, sem egy egységes rendszer nem épült ki, amelyhez igazodva elérhetővé válnának a diákok informálása, egészsége és fejlődése szempontjából nagyon fontos szexuális, drogprevenciós és felelős internethasználatról szóló információk.

Helyette összevisszaság, jogos és jogtalan öncenzúra, nyilvántartáshiány, az iskolák dolgozói számára pedig egyre nagyobb szorongás lett a következménye a megszavazott, de nem végigvitt, úgynevezett gyermekvédelmi törvénynek.

Tóth Flóra

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / skynesher