– 

Abban könnyű egyetérteni, hogy a gyerekek védelme fontos. De az már nehezebb kérdés, hogy mitől és hogyan védjük őket. Szerencsére van hozzá egy térkép a hátizsákunkban (az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye). Csak éppen, ahogy mindenféléért turkáltunk benne, ez a dokumentum szépen lecsúszott a táska mélyére, és nehéz előhalászni onnan. Sőt, néha el is felejtjük, hogy van ilyenünk. Ha pedig előhúzzuk, akkor is kérdés, hogy mire használjuk és vajon tudjuk-e értelmezni. Úgyhogy most túrjuk elő azt a térképet, ismerkedjünk vele kicsit, hátha jobban megértjük, mit jelent a gyerekek védelme, és be tudjuk lőni, hol van rajta a legutóbbi törvénymódosítás. 

Nem lehet önkényesen értelmezni, hogyan védjük a gyerekeket

1991-ben Magyarország törvényben hirdette ki az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét. A dokumentum felsorolja, hogy a gyerekek védelme, egészséges fejlődése érdekében milyen jogokat kell biztosítani. Lefekteti azokat az irányokat és alapelveket, amelyeknek meg kell felelni akkor, amikor a gyerekekről gondolkodunk.

Hiába gondol tehát a mindenkori hatalom ezt vagy azt arról, hogy hogyan kell megvédeni a gyerekeket, valójában már korábban (amikor hazánk is ratifikálta az ENSZ-dokumentumot), tett egy kötelezettségvállalást, hogy azt a nemzetközi egyezmény szellemisége jegyében teszi.

Az egyezmény tehát nemcsak a célokban, hanem az eszközökben is köti a kormányokat; így akkor is, amikor a „gyerekek védelme érdekében” hoznak törvényeket és intézkedéseket.

Aki gyerek, azt védeni, támogatni kell, minden más jellemzője másodlagos

Találkozunk olyan fiatalokkal, akik nekünk tetsző ruhákat hordanak, és akik számunkra szokatlanul öltözködnek. Vannak, akik tudják, mik szeretnének lenni, és vannak, akik még keresik az útjukat. Némelyikükkel könnyebben megtaláljuk a közös hangot, másokat nem szívesen vinnénk el magunkkal a családi nyaralásra. Teljesen mindegy, kiről van szó, és milyen a saját vagy a politikai táborunk viszonya hozzájuk – ha 18 éven aluliak, akkor vonatkoznak rájuk a gyerekjogok. Egyforma jogaik vannak, és egyikük védelme sem fontosabb a másikénál.

Az állam vállalta, hogy minden gyereket támogat abban, hogy választ kapjon a kérdéseire, és felelősen döntsön az életéről.

Hogy azon lesz, hogy akkor is biztonságban sétálhasson az utcán, posztolhasson a neten, ha valamiben más, mint a többség. Ennek kézzelfogható jelentősége van. Pár éve, amikor gyerekeket kérdeztünk arról, hogy mi tenné szerintünk biztonságosabbá az iskolát, a legtöbb gyerek azt emelte ki, ha senkivel sem bánnának csak azért rosszabbul, mert különbözik a többiektől. Az elfogadás és a biztonság kéz a kézben járnak. 

 

Úgy nem lehet megvédeni a gyerekeket, ha azzal, amit teszek, bántom is őket

Úgy nem lehet érvényesíteni a gyerekjogokat, ha meg is sértem őket. Egyrészt, más emberi jogokhoz hasonlóan, a gyerekjogok is összefüggnek, és együttesen kell érvényesülniük. Ahhoz, hogy egy gyerek önmaga lehessen, és szabadon kifejezhesse a véleményét, szükséges az, hogy ne bántsák miatta. Másrészt a gyerekjogok a kölcsönösségről szólnak. Akkor nem lesznek erőszakosak a gyerekek, ha velük sem vagyunk azok, és akkor tudnak odafigyelni másra, ha rájuk is odafigyeltek. A gyerekek azzal tanulják meg tisztelni a másikat, ha ők maguk is tiszteletet tapasztalnak.

A 18 éven aluliak nem egyformák, ezért a védelmük sem lehet az

Minden szülő tud példát hozni olyanra, ami még óvodás korban hatásos volt, de serdülőkorban már nem, vagy akár a kívánttal ellentétes hatást váltott ki. Ahogy egy gyerek érik és változik, másként tudjuk megvédeni és felkészíteni őket a káros hatásokkal, veszélyekkel szemben. Idővel nő a felelősségük, változik az érdeklődésük, és ha figyelmen kívül hagyjuk a gyerekek valóságát, akkor a védelmük csak kudarcos lehet. Akár tetszik a realitás, akár nem, a gyerekeknek is van szexualitása, fokozódó érdeklődésük természetes, és az alsós gyerekek jelentős része ma már találkozik például pornóval. Ha nem vesszük tekintetbe mindezt a változást, ha nem magyarázzuk el, hogy mit látnak, olvasnak, nem tudjuk megfelelően megvédeni sem őket.

A gyerekjogi megközelítés nem ismer olyat, hogy „megmondom, mi a jó neked”

A paternalista gondolkodás felett eljárt az idő. A Gyermekjogi Egyezményt már jó 30 évvel ezelőtt arra az elvre építették, hogy csak tájékoztatással, oktatással és a gyerekek bevonásával lehet megvédeni a gyerekeket.

A felülről jövő, a gyerekek passzív képére építő gyerekvédelem a múlté, ha csak a saját érdekeink, érdeklődésünk vagy legjobb szándékunk után megyünk, az mindig deficites lesz. A gyerekekkel beszélgetve érthetjük meg, mitől kell valójában óvni őket, és mire van szükségük, hogy szembenézzenek egy-egy nehéz helyzettel.

Ez azt is jelenti, hogy minél távolabb történik egy döntés a gyerekek védelméről, annál kisebb az esély arra, hogy ez megvalósuljon. 

A tájékoztatás véd, a tabusítás védtelenné tesz

Az erőszak megelőzésének záloga az, ha tájékoztatjuk és felkészítjük a gyerekeket, méghozzá annak mentén, ami érdekli, foglalkoztatja őket. Éppúgy káros, ha a tájékoztatás megtévesztő, például mert a valódi veszélyek helyett másra helyezi a hangsúlyt (például ha a szexuális abúzust elkövetők többsége helyett arra a néhány százaléknyi pedofilra, akik a pubertás előtti test iránt éreznek vonzalmat), ha nem az információ átadására, hanem kontrollálására fókuszál (például akadályozza, hogy ki és mit mondhat – és mit nem – a drogokról, online biztonságról.

A gyerekek védelméért a szülő felelős elsősorban

A gyerekek biztonsága, nevelése a szülőn múlik, és az államnak a szülők kompetenciáját kell erősítenie. A gyerekek szexuális nevelése, fejlődése tipikusan inkább a családon múlik, és nem egy-egy felvilágosító órán vagy beszélgetésen.

A gyerekek védelme összeegyeztethetetlen a politikai, gazdasági vagy más célú használatukkal

Előfordul szülőkkel, elvált szülőkkel is, hogy a gyerekre fogják, miért van szükség valamire, vagy hogy reklámszakemberek gyerekekkel adják el a hozzájuk semmiben nem köthető termékeiket.

Aki érti és komolyan veszi a gyerekek megfelelő védelmét, az nem csinál eszközt vagy díszletet a gyerekekből, hogy a téma mozgósító erejét vagy a gyerekek iránti felelősségérzetet kihasználva saját érdekeit előmozdítsa.

A gyerekeket nemcsak az erőszaktól kell védeni, hanem a kizsákmányolástól, manipulációtól is, és ez kollektív szinten is igaz. A gyerekek használata az egyik pillanatban hitelteleníti mindazt, amit a másik pillanatban a gyerekek védelméről mondanak.

  

Ha most felnézünk a térképről, mit látunk?

Az egy teljesen érvényes és nehéz kérdés, hogy hogyan tudjuk megvédeni a gyerekeket, hogyan tudjuk az ő legjobb érdeküket képviselni, előmozdítani. De ilyen vita jelenleg nincs. Ha lenne, akkor a gyerekekről beszélgetnénk, nem a genderről, politikailag konstruált témákról, LMBT-ről, homofóbiáról.

Ha a gyerekekről beszélnénk, nem a fiókba készülnének szakmai állásfoglalások, több szó lenne a gyerekjogokról, szakmai érvekről. Véleményem szerint, ha a törvénymódosítás a gyerekjogok szellemiségében készült volna, akkor nem menne szembe a Gyerekjogi Egyezmény alapelveivel és cikkeivel (például diszkrimináció tilalma, szabad önkifejezés és véleménynyilvánítás, információhoz, magánélethez való jog), és nem csak abból az Alaptörvényből eredeztetné a gyerekjogokat, melynek 9. módosítása a gyermekjogi szervezetek állásfoglalása szerint kifejezetten és súlyosan sérti a gyerekek jogait. Nagyobb teret engedne a szülőknek, iskoláknak, gyerekeknek is, mert az iskolán, civileken tartott figyelem inkább a kontroll lehetőségét, mint a gyerekek valódi védelmét segíti.

A gyerekjogi megközelítésben nincsenek olyan ordító ellentmondások, mint a politikai vagy kommunikációs döntéshozatalban. Magyarországon a törvény már 12 évesen engedi, hogy egy gyerek egy másik 18 éven alulival szexeljen, 14 éves kortól pedig bárkivel beleegyezhet a szexbe, mondván, hogy a nemi érés előre tolódott.

Jóindulattal cinizmus, valójában szimplán cserbenhagyás és felelőtlenség, ha a szexualitással (beleértve annak érzelmi, kapcsolati kérdéseivel) kapcsolatos tájékoztatást korlátozza a törvényhozás.

Mi alapján gondolja bárki, hogy felelősen tud dönteni egy gyerek a beleegyezésről, ha magára (és a pornóra, megbízhatatlan fórumokra) marad azokkal a kérdésekkel, ami saját testének, érzéseinek, vágyainak megismerését szolgálná?

A gyerekjogok ismertsége Magyarországon az egyik legalacsonyabb Európában, és a gyerekjogok körül általában sok a félreértés. Még sokat kell tenni azért, hogy a társadalom értse, mit jelentenek a gyerekjogok, de ezt a folyamatot segíteni és nem aláásni kell. A gyerekjog világnézet, amibe minden gyerek belefér, a gyerekek tiszteletéről és nem a használatáról szól. De a pedofiltörvény egészen más világnézetet képvisel. A gyerekjogi szemléletben iránymutatás és nevelés van. A befolyásolás, manipuláció, átnevelés a politika eszköztárát idézi.

 Németh Barbara

*A szerző a Hintalovon Alapítvány gyerekjogi szakértője. 

Az Alapítvány törvénymódosításról szóló állásfoglalása ITT, a Gyermekjogi Civil Koalíció tagjainak nyilatkozatai ITT és ITT olvashatók

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/FYMStudio