–

Iskolai felvilágosítás – a szülők tapasztalatai

Már szinte csak napok kérdése, hogy iskolás gyerek anyukája legyek én is. Szerintem nagyjából minden szülővel tökéletesen megegyeznek a tapasztalataim a saját iskolai szexuális felvilágosításunk tekintetében: kellemetlen volt, ciki, túl késő, csak a fizikai részre hagyatkozó. Pár szóval így írnám le. Kicsit kibontva: a menstruációról, a védekezésről, annak lehetséges módjairól és a szülésről beszélgettünk biológiaórán, osztályfőnöki órán és egy délutáni szabadon választható alkalommal.

Mire ez megtörtént, nagy vonalakban már mind tudtuk, hogy mi a szex, de nyilván voltak kérdéseink. De ezek a kérdések nem a női test tankönyvi működése, a fogamzásgátlók dobozán is elérhető, száraz leírás és a tőlünk fényévnyi távolságra lévő szülési fájások köré szerveződtek. Így meghallgattuk, amit kellett, aztán mentünk a dolgunkra.

Pedig Szél Dávid pszichológus szerint az otthoni szexuális nevelés mellett igenis fontos szerepe van (lenne) az iskolai felvilágosításnak: „A gyerekek otthonról kapnak egyféle inputot, van, aki azt, hogy erről nem beszélünk, más pedig azt, hogy bármit lehet kérdezni. De ahhoz hasonlóan, ahogy a történelem máig kiható eseményeinek, mondjuk, a trianoni békeszerződésnek is van egy objektív olvasata, a szexualitásnak, az emberi test működésének is vannak szabályrendszerei, amit az iskolában azoknak is meg kellene kapniuk, akik otthonról semmilyen információt nem hoznak. Ezért lenne nagyon fontos, hogy akár projektszerűen legyen szó a szerelemről, az intimitásról, a nemet mondásról és a nem meghallásáról.”

Akit az iskola nem világosít fel, az is felvilágosul

A saját gyerekkori emlékeim szerint, ami az iskolai felvilágosításból kimaradt, azt összecsipegettük a Bravóból, néhány felnőtt újságból és az idősebb barátoktól (esetleg szülőktől).

Nekem szerencsém volt, anyukámmal meglehetősen nyíltan lehetett beszélgetni erről a témáról, mégis tizenéves koromra azért volt olyan kérdésem, amit nem mertem neki feltenni. Egy idősebb barátnőmnek is csak néhány vodka-narancs után.

A konkrét kérdés egyébként az volt, hogy „pontosan hogyan kell szopni?”. Aki most felvonta a szemöldökét, az gondoljon bele abba, hogy az ő gyereke már valószínűleg nem kicsit becsiccsentve csacsog erről egy barátnőjével, hanem húsz másodperc alatt megtalálja a YouPornon.

Én legalábbis így készülök, ezért az a célom, hogy mire eljutunk az ilyen jellegű keresésekig, addig az alapfogalmak már rendben legyenek, lehetőleg általam. Persze könnyű helyzetben vagyok, mert két lányom van, és elég nyíltan tudok erről beszélni anélkül, hogy különösebben zavarba jönnék. De szerintem (és ezt a korábban is linkelt cikkben Szél Dávid szakmai álláspontjára alapozom) ér zavarban lenni is, csak akkor azt ki kell mondani.

Lehet egyáltalán tágabb körben, iskolai környezetben beszélgetni a szexualitásról?

Joós Andrea élménybiológia-tanár és kommunikációs szakember úgy zárja a felvilágosítást, hogy a biológiai információk tabuk nélküli átadása után írásban kér minden gyerektől három-három kérdést. Kötelező kérdéseket írni, de nem kötelező a témával kapcsolatban – ez máris nagy könnyebbség lehet. Plusz az ilyen formában bekért kérdések esetében nincs meg az a sokaknak még felnőttként is keménynek tűnő helyzet, hogy ismerős emberek körében kell beszélnem a szexről. Viszont megvannak a kérdések. Andrea egyébként is azt vallja, hogy ez, akármekkora osztályban történik is, bizalmas légkörben tud jól működni: „Minél személyesebb, minél kevésbé kötelező jellegű egy ilyen óra, annál jobb.

Azt érzem, hogy nagyon ki vannak éhezve a diákok a személyességre. Ez nemcsak a szexuális felvilágosításra vonatkozik, de itt aztán meg pláne. Ha én tanárként szerepet játszom, és én vagyok a mindentudó tanár, akkor ahhoz nagyon nehéz csatlakozni emberileg, ebben a témában különösen. Persze vannak tudományos információk, amiket el tudok mondani. De az a része, ami ellen tud tartani annak, ami most ömlik rájuk a pornóiparnak »köszönhetően«, mindenképpen személyes kell hogy legyen.

Ez nehéz, mert ehhez nekem magamnak tudnom kell helyén kezelni a saját szexualitásomat. Ez nem azt jelenti, hogy pirulás nélkül kell tudom beszélni bármiről, sokkal inkább azt, hogy az elpirulás is része a szexuális felvilágosításnak.”

Nagyon nehéz kérdés, hogy szülőként mit gondolunk arról, hol és hogyan kellene rajtunk kívül információt szereznie a gyerekünknek a szexualitásról, de az nyilván alap, hogy már óvodáskortól kezdve felmerül témaként a gyerekek között a tesó születése, a kuki-, puncicsekkolgatás. Így az garantált, hogy vannak dolgok, amiket akkor tud meg, amikor mi jelen sem vagyunk.

„Egy ideális világban van kommunikáció a tanár és a szülő között, de sajnos nem egy ideális világban élünk. Így szerintem kiindulásként teljesen jó, ha van működő emberi kapcsolat a gyerek és a szülő között meg a diák és a tanár között. Az iskolában ebben a kérdésben szerintem az a fontos, hogy a tanár odafordul-e a diákokhoz, amikor bemegy a tanórára, leveszi-e, hogy vannak. Ha volt egy internetes hír, mondjuk, egy szexuális abúzusról, akkor szuper, ha a tanár észreveszi, hogy a gyerekeknek igényük van arra, hogy beszéljenek róla. Tanárként én ezen próbálok dolgozni.”

Szülőként is fontos úgy kalkulálni, hogy a szexualitás egy rendszeresen fel-felbukkanó téma. Amikor felmerül egy-egy kérdés, akkor azt meg kell hallani, és megfelelően kell reagálni. De ez tanárként talán még nehezebb.

„A nevelésbe beletartozik a szexualitás mint téma is. Ennek az is része, hogy

a gyerekek odajönnek akár óra után, vagy egy-egy szexuális témájú órán írásban feltesznek nagyon intim kérdéseket. Az külön jó, ha ki meri a diák mondani az olyan szavakat, mint hüvely vagy maszturbáció. Egymás között is folyamatosan megy az információcsere, de az szerintem kifejezett sikerélmény, ha ebbe tanárként bevonnak. 

Persze ez teremt nehéz helyzeteket is. Engem találtak meg például olyan kérdéssel is, hogy »ha, tegyük fel, valakinek tíz évvel idősebb szexuális partnere van, akkor normális-e az, hogy…«. Ezt egy tinédzser szájából hallani nagyon nehéz, hiszen a felelősség kérdése is felmerül, el kell dönteni, hogy ez most tényleg csak egy idézőjeles kérdés vagy egy valós viszony, be kell-e vonni az iskolapszichológust vagy beszélni kell-e a szülővel.”

Vannak a szexuális nevelés terén elérhető, felkészült pedagógusok, de szerintem az is teljesen érthető, hogy nem minden pedagógusnak van ideje, energiája, kapacitása vagy akár kellően nyitott személyisége ilyen mélyen belemenni ezekbe a kérdésekbe. És akkor azt is el kell fogadni, hogy ez esetben csak a kötelező kör van meg – és a többi információt máshonnan kapja meg a gyerekünk (részben tőlünk, szülőktől remélhetőleg).

A pornóipar hozadéka az erőszak jelenléte a szexualitásban

Joós Andrea Tanárnő, kérem! című podcastsorozatában nemrég készült egy beszélgetés Halász Sári tanácsadóval, aki pornóellenes aktivistaként küzd azért, hogy a pornóipar hatását visszaszorítsa, amennyire csak lehet. A pornófogyasztás elleni egyik legfontosabb érve az volt, hogy a legtöbb pornó legitimálja a szex közbeni, elsősorban nőkkel szembeni erőszakos cselekedeteket. Számomra egy forgatás kapcsán derült ki, hogy

a tizenévesek körében már nem az a kérdés, hogyan kell szopni, hanem hogy a fojtogatás biztosan egy átlagos aktus része-e.

Andrea is érzékeli, hogy egyre erősebb az erőszak jelenléte: „Az egymás iránti vonzalmuk erőszakos kifejezését tapasztaltam tanárként is. Utólag raktam össze, hogy az elmúlt évek gólyatáboros erőszakos cselekményekről szóló hírei itt gyökerezhetnek, szerintem sok esetben a tizenévesek nem tudják, hogy mi fér bele a szexualitásba és mi az, ami már erőszakosnak számít. Elcsúszik a normalitás határa, és sok mindenről gondolják, hogy oké, ami már nem az. Ez ellen szerintem a párbeszéd az első lépés. Annak pedig az az alapja, hogy felnőttként tudjuk és őket is tanítsuk meg használni a megfelelő szavakat.”

Oké, de mit lehet tenni a pornó ellen?

Ha azt gondoljuk, hogy szülőként mi nem vagyunk elegendők, hogy a kellő információkat adjunk a saját gyerekünknek, vagy úgy érezzük, az iskolában (a többiektől) hallottakat nehéz ellensúlyozni, akkor is, ha mi mindent elmondunk otthon, van lehetőség tenni még valamit. A korábban már említett Halász Sári és az Ars Erotica Alapítvány is szervez előadásokat, kiscsoportos beszélgetéseket iskolákban, beszélgetésindító filmekkel, szülői foglalkozásokkal. Őket érdemes akár saját szervezésben felkeresni, meg lennék lepve, ha a többi szülő az osztályban tiltakozna egy ilyen felvetés ellen.

A legtöbb online pornóoldal 2007-ben alakult, vagyis mi, szülők akkor már felnőttek, szexuálisan aktívak voltunk, és abban egészen biztos vagyok, hogy teljesen más így szembesülni az ott megtalálható filmekkel, mint gyerekként. Beírtam a Google keresőbe, hogy szex, és láthatjátok, hogy mit kaptam, szóval ha a gyerekünk esetleg érdeklődne, akkor nagyon rossz trackre kerül:

Persze tehetünk úgy, mintha mi sosem láttunk volna pornót, de akkor szerintem saját magunkat szívatjuk meg. Hiszen hogyan mondhatnád el így hitelesen a szexuálisan még nem aktív, de egy-két Google-találatot már látott gyerekednek mondjuk azt, hogy egy átlag aktus nem úgy működik, hogy a férfi először tövig lenyomja a nő torkán a farkát, majd a vaginája következik, amitől a nő azonnal elélvez, ha még sosem láttál efféle jelenetet? (Bocsánat, ha durva voltam, de ez a valóság sajnos.)

Bármilyen nemű is a gyerekünk, elképesztően káros üzeneteket kaphat a pornóoldalakon, úgyhogy nem dughatjuk homokba a fejünket!

Tóth Flóra

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images