A sötét oldal(unk)

Sokféle mintázat látható ezekben az ügyben – egy közös van bennük: mind sötét. Igazából talán mindegy is, hogy a gyerek oldalán mi a „magyarázat”, a másiknak biztosan az volt a célja, hogy a gyerek többet áruljon el magáról, többet osszon meg magából, mint amennyit önszántából megtenne. Vannak elkövetők, akik megállnak ezen a ponton, és vannak, akik ennél is továbbmennek. A gyerekkel kialakított bizalmi vagy függőségi, kiszolgáltatottsági viszonyt másra is megpróbálják kihasználni. Fizikai kapcsolatra, vagy további „szolgáltatások” nyújtására. Aljas, erőszakos, bántalmazó kapcsolatok jönnek létre, amelyekben kisebb-nagyobb mértékben, de szükségszerűen sérülnek a gyerekek. 

A kockázat pedig elég nagy. Az NMHH tavaly kiadott kutatása szerint

2017-ről 2020-ra duplájára (18 százalékra) nőtt azoknak a gyerekeknek az aránya, akikkel ismeretlenül léptek kapcsolatba a neten. Az esetek 20–25 százalékában pedig jogsértéssel is találkoztak – leggyakrabban szextinggel. 

Szexting során a gyerekek a nemi vágy felkeltésére alkalmas felvételeket, üzeneteket küldenek, kérnek – egymástól, egymásnak, de gyakran felnőtteknek is. A bántalmazó oldaláról nézve, ha felnőtt követi el a visszaélést, a gyereknek nehezebb nemet mondani, megkérdőjelezni, ami történik. Ha gyerekek közötti visszaélés van, akkor könnyen megmutatják magukat a kortárs befolyásolás mintázatai. 

Nemcsak a felnőttek veszélyesek

A felnőtt predátorok helyett tehát ma már egy sokkal komplexebb kép rajzolódik ki. A kortárs bántalmazások aránya nagyon magas, és a gyerekek által készített tartalmak is egyre nagyobb számban jelentenek problémát. Olyan „tartalomgyártókká” váltak a gyerekek, akik nagyon érzik egyes platformok technikai lehetőségeit, vonzzák őket a trendek, és jellemzően igen alacsony a veszélyérzetük. Gyakran a manipulatív, csábító technikája a gyereket behálózó kortársaknak vagy felnőtteknek nem is áll másból, mint abból, hogy megpróbálják folyamatosan kikapcsolva tartani a gyereknél a vészjelző gombokat. 

A cikk a hirdetés után folytatódik!

Azonban nem csak a bántalmazó és az érintett gyerekek oldala számít. Az egész internetes ökoszisztéma asszisztál ezekhez a visszaélésekhez.

Az internet sötét mintázatai ugyanis mindannyiunknál ott vannak. Végtelenül szofisztikált technikákkal próbálnak mindenkit rávenni arra, hogy ne védjék az adataikat, osszanak meg személyes információkat. 

Alapból is van egy általános gondatlanság ezen a területen, erre azonban a szolgáltatók egy jó része rá is játszik. Azt mondják „szeretnénk személyre szabni a szolgáltatásokat, amiket nyújtunk”, és nem azt: „minden adatot, amit megosztasz velünk, kielemzünk, hogy olyan hirdetéseket kapj, amiken az ott szereplő árukat akkor is meg fogod vásárolni, ha amúgy nincs is rájuk szükséged, plusz baromi nagy pénzt szakítunk azon is, hogy eladjuk az adataidat másoknak”.  

 

A beleegyezés relatív fogalom

Sajnos azonban, amit csinálunk, amit a cégek csinálnak – és úgy tűnik, mindenki számára rendben van, vagy legalábbis elfogadta, az pepitában megtörténik a gyerekeinkkel. Globálisan mint kiskorú internethasználókkal, és egyedi szinteken mint visszaélések áldozataival.

A dolgok gyökere összeér: az internet ma egy olyan ökoszisztéma, ahol a beleegyezés relativizálódik. 

Az NMHH korábban idézett kutatása szerint a hét–nyolc évesek rendszeres internethasználók, és tizedüknek közösségimédia- profilja is van. Ausztrál kutatók egy 2021-es jelentésükben arról írnak, hogy tízből kilenc alkalmazásnak olyan bonyolult az adatkezelési felhasználói szerződése, hogy felső tagozatos olvasási készségre, és egy óra 46 percre van szükség az elolvasásához. A TikTok általános szerződési feltételei két novella hosszúságúak, és hat órába telik elolvasni. Ha mind a kétmilliárd TikTok-felhasználó elolvasná ezt a dokumentumot, az összeadva 1,24 millió évnyi erőfeszítést jelentene. De ez nyilvánvalóan nem történik meg. 

A gyerekek (és a felnőttek is) használnak tehát egy olyan összetett rendszert, amelyben vagy önként hozzájárulunk ahhoz, hogy többet osszunk meg magunkból, mint amennyit szeretnénk (mert egyet klikkelni és nem végigolvasni kényelmesebb), vagy pedig áldozatául esünk olyan manipulációs technikáknak, amelyekkel a beleegyezésünket kicsalják.

A gyerekek ebbe nőnek bele, mi mindannyian pedig így élünk a digitalizált korban. Szóval – némi önreflexió mentén – jó lenne újragondolni, azt a bizonyos „Miért csináltad?” kérdést, amit a gyerekeinknek felteszünk azokban az esetekben, amikor bajba kerülnek azért, mert megosztottak magukról valamit. 

Az ártatlanság kora véget ért

Amikor először tanultam a traumáról, őszintén rácsodálkoztam, hogy minden helyzet, amiben olyasmire kényszerítenek, amit nem szeretnék megtenni vagy elviselni, vagy ha nem tudom eldönteni, hogy valamit meg szeretnék-e tenni, vagy sem, mégis rávesznek, hogy megtegyem, az erőszaknak számít. 

A kényszerítés nemcsak fizikai vagy érzelmi ráhatás, zsarolás lehet, hanem a beleegyezés hiánya is. A #metoo-mozgalom (bármit is gondoljunk róla, és különösképpen a vadhajtásairól), sokat tett azért, hogy akár a leghétköznapibb helyzetek kapcsán is elgondolkozzunk azon: oké-e az, hogy a beleegyezésem nélkül történik valami.

A szex kapcsán most kezdjük el ezeket a helyzeteket végigbeszélni, de igazából az élet minden területén új hozzáállásra lenne szükség: egymás határainak tiszteletben tartása, az engedélykérés, az egymásra figyelés alap kellene, hogy legyen. 

Az ártatlanság kora sok szempontból véget ért: ennek minden előnyével és hátrányával. Jó lenne a gyerekekre jobban vigyázni, azonban az internetes sötét mintázatok olyan problémahalmazhoz vezetnek, hogy már csak a pozitív példamutatás segíthet. Egyéni, családi és társadalmi szinten is.  

 

Nem csak a gyerekek csinálnak butaságokat a neten. És nem csak őket kellene védeni. Mindannyiunk javára szolgálna a nagyobb tudatosság, odafigyelés, és az, ha beszélgetünk a gyerekeinkkel ezekről a kérdésekről. 

A tavaly elfogadott „pedofiltörvény” óta iskolákban ilyen foglalkozásokat nem tudnak külső szakemberek tartani, ezért a szülőkre még nagyobb feladat hárul. Az állami szereplők közül az NMHH Internet hotline oldalán lehet közérthető információkat, segítséget találni, de civil szervezetek szakmai anyagaira, e-mail kurzusaira is fel tudtok iratkozni. 

Dr. Gyurkó Szilvia

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Paula Daniëlse