A szexting szó a „sex” és a „texting” összeolvadásából keletkezett a közelmúltban , és valamilyen erotikus tartalom: szöveg, fotó vagy videó küldését jelenti praktikusan. A kifejezésre rákeresve milliónyi a találat, hisz a pszichológia egyik aktuálisan kedvenc témájáról van szó, sokan kutatják, még többen tárgyalják. A jelenség, amelyet a tudomány elemezni próbál: a könnyen és villámgyorsan megvalósuló, ugyanakkor (és talán épp ezért is) gyakorta súlytalan online kommunikáció, amely átír(hat)ja a szerelmek forgatókönyvét is.

„Bejelölöm, ráírok, kész”

Manapság nagyon sokan találnak párt az internet segítségével. Ez tény. És sokakat boldogító tény. Nemcsak az online társkeresők hozzák össze az embereket, hanem a kevésbé direkt lehetőségek is, a közösségi oldalak csoportjai például. Kapcsolatba lépni egy kiszemelttel ma már pofon egyszerű és pillanatok alatt megvalósuló projekt, nincs szükség közvetítésre, komoly konspirációra, teadélutánra, tánciskolára, ide-oda csempészett illatos levélkékre, iskolai küldöttségre. Elég „ráírni” valakire, és pillanatok alatt kiderül, van-e esély a folytatásra.

A Huawei nemzetközi kutatásából ráadásul kiderül, hogy

mi, magyarok ráadásul kifejezetten imádunk okostelefonnal udvarolni, a válaszadók háromnegyede flörtöl online, és felülmúlva az európai átlagot, egyötödük bevallja, hogy szeret szextingelni is, azaz erotikus üzeneteket küldözgetni.

Könnyű Katát táncba vinni?

De nemcsak a társkeresőknek, hanem a kikacsingatóknak sem volt soha ilyen egyszerű dolguk – persze csak bizonyos szempontból, a kapcsolatfelvétel lehetőségét tekintve. Az internet segítségével pillanatok alatt felkutatható egy vonzó ismeretlen, és nem is túl bonyolult kapcsolatba lépni vele, túl sok kockázat sincs benne, hisz a profil nemcsak megmutat bennünket, de el is takar.

Üzenni valakinek egy gyorsat, akár virágnyelven, mégsem ugyanaz, nem kell hozzá akkora mersz, mint becsöngetni, és rákérdezni, hogy nincs-e kedve… fagyizni. 

A felmérések szerint a szexting nagyon népszerű a bimbózó kapcsolatokban, mondhatni előjáték gyanánt, vágy- és vonzalomkeltésre, illetve annak felélesztésére használják elsősorban a negyven év alattiak. Ugyanakkor az erotikus üzengetésnek komoly szerepe van a félrelépős sztorikban is (egy amerikai kutatás szerint három viszonyból kettőben fontos tényező).

És vannak nem is kevesen, akik – bár virtuálisan vadászgatnak, ám – valós találkozásra, fizikai aktusra nem kerítenek sort, legalábbis ez az eredeti, a „mégisúgyalakultpedignemakartuk” előtti szándékuk.

Most mégis… mi a francot szeretne?

Lehet, hogy most is így van, de régebben, ha egy lány kihívóan viselkedett egy fiúval, de aztán ellökte magától, előfordulhatott, hogy a fiúk rásütötték: „szűzkurva”. Mostanában több sztorit is hallottam, és nem tinikorú ismerősöktől, amelyben fordított volt a szereposztás és a sértődött minősítgetés iránya, a helyszín pedig a net volt, nem a diszkó.

Egy volt kolléganőm (elvált, dögös negyvenes) mesélt például egy férfiról, aki irodalmi magaslatokba emelkedve ostromolta szerelmével. Mivel nem hajtották el annak ellenére, hogy nős, gyorsan rátért vágyai részletes ismertetésére, nem kevésbé választékos stílusban.

De amint az ismerősöm elméletben zöld utat adott neki, azaz meglebegtette előtte a randevú lehetőségét, a pasi felszívódott. Igaz, pár hét után ismét felbukkant, és folytatta az édelgést. Egészen az újabb tetemre hívásig. Akkor ugyanis megint eltűnt.

Kifejezetten házasságpárti, évek óta aktívan társát kereső, harmincas barátném meséli, hogy nem is egy hasonló történetbe futott bele az elmúlt években ő is. Csodás csetek, csöpögős, érzéki üzenetek, aztán letaglózó, prózai valóság, ha egyáltalán sor került a randevúra. Mert volt, hogy a lánglelkű lovag elinalt, mielőtt bezsebelhette volna a valóságban is a trófeát – azaz megelégedett egy virtuális pipával.   

Mi, nők amúgy jobban csípjük a szextinget mint a férfiak

Ezt állítják a kutatók. A Sexting and Infidelity in Cyberspace című tanulmányban a szerzők amellett, hogy leszögezik: manapság a megcsalás egyik leggyakoribb formája a szexting, azt is mondják, hogy a nők hajlamosabbak szexuális tartalmú üzeneteket, képeket és videókat küldözgetni a mobiltelefonjukon keresztül, mint a férfiak. És ellentétben azzal, amit feltételezünk, a nők igen aktívak az online flörtölésben és a (virtuális vagy valós) szexpartnerkeresésben. Például azért, mert a szexting teljes vagy részleges anonimitása megkönnyíti, hogy nyitottabban beszéljenek még azokról a vágyaikról is, amelyekről, mondjuk, az ágyban sem mernek a (valóságos!) partner fülébe sugdosni. De ez persze csak az egyik lehetséges oka a szexting népszerűségének, és beszéljünk most már mind a két nemről!

Van, aki azért csípi, mert izgalmat hoz, felcsigáz, a változatosság illúzióját adja egy amúgy monoton létformában, viszont egy valós flörtnél mégiscsak kisebb a súlya (?), talán nem is megcsalás (?).

Aztán vannak szenvedélyes (online) skalpvadászok is, akiknek a szexting príma egotuning: minél szenvedélyesebb üzeneteket kapnak, annál vonzóbbnak érzik magukat, függetlenül attól, hogy valódi randevúra sor kerül-e valaha. Úgyhogy provokálnak rendesen.

„Nem dugtam meg, csak hülyültünk…”    

Ez a mondat egy olyan pasi száján szaladt ki, akit a barátnője rajtakapott a szextingen. Egy kolléganőjével írogattak egymásnak olykor, de a srác lebukott, és hiába magyarázta a telefonjában kutakodó kedvesének, hogy „poén” az egész, és egy ujjal sem ért ahhoz a másik nőhöz, a „ma te leszel felül, bébi” felütés elégnek bizonyult ahhoz, hogy kitegyék a szűrét. Persze vannak nők – meg férfiak, akik toleránsabbak lettek volna egy ilyen helyzetben, mert úgy vélik, talán mert nekik is van vaj a fejükön, hogy egy kis (virtuális) entyem-pentyem nem a világ, egy hosszú párkapcsolatba belefér ennyi szabad(os)ság.

A párkapcsolati tudorok, terapeuták szerint minden párnak közös szabályrendszert kell kialakítania, kívülről nem lehet megmondani, mi a normális – hol a határa például a megcsalásnak, ezt (is) nekik kell egymás közt tisztázni.

Ugyanakkor a szakik arra is figyelmeztetnek, hogy a habkönnyű online csevegések, Facebook-flörtök csapdája éppen az, hogy azt hisszük, súlytalanok, nem számítanak, ám a virtuálisan bármikor elérhető, mindent „megértő”, és mindenre nyitott „lelki társ” (persze hogy lelki, fizikailag nincs is jelen), csetpartnerrel észrevétlenül mégiscsak ki tud alakulni mély érzelmi kötődés, illetve annak az illúziója.

Para?

És ha már a szexting veszélyeinél tartunk: nemcsak a tinik kerülhetnek méltatlan helyzetbe ezzel kapcsolatban. Gyakran figyelmeztetjük a gyerekeket, ne küldözgessenek magukról intim fotókat, gondolkodjanak, mielőtt posztolnak bármit, vigyázzanak az idegenekkel, ne engedjenek a zsarolásnak…

Kevesebb szó esik arról, hogy meglett emberek, családanyák és családapák vesztik el a józan eszüket, ha belezúgnak valakibe, és olykor kamaszos hevülettel és lendülettel írogatnak össze mindenfélét, osztják meg privát fotóikat, felvételeiket (alkalmi) ismerőseikkel, holott a „bosszúpornóval” nem csak a tinik csinálhatják ki egymást.

Érdemes arra is gondolni, hogy bár ismerkedni és flörtölni könnyebb lett a netnek köszönhetően, viszont cserébe a lebukás veszélye is sokkal nagyobb, ha tilosban járunk.

Keresési előzmények, elfelejtett kilépés, felugró csetablak: számtalan formája létezik a modern kori lebukásnak akár kutatás nélkül is, a válóperes ügyvédek mesélhetnének erről cifrákat.

Inkább a szexting, mint a szemezés?

Kevésbé árulás online flörtölni valakivel, mint bámulni valakit a buszon vagy ebéd ürügyén randevúzni a kollégával, netán felcipelni egy kölcsönkéróba egy gyors numerára? Van, aki szerint, ami virtuálisan történik, az nem megcsalás. Az olyasmi, mint a pornónézés. Feldobja a hétköznapokat, izgalmat visz a punnyadásba, ráadásul mivel nem egyoldalú, építi az önbizalmat, hisz ki ne csípné, ha valaki szemében (újra) kívánatos lehetne.

Ahogy félrelépések sem csak rosszul működő kapcsolatban (vagyis kapcsolatból) történnek, az sem jelenthető ki, hogy csak az keresgél online flörtpartnereket, aki otthon szarul érzi magát. Önértékelési zavar, szimpla unalom, stressz… – sok minden vezethet virtuális kikacsintgatásokhoz (például).

Van, hogy ezek a flörtök nem ártanak a már meglévő kapcsolatnak. Elmúlnak, elfelejtődnek, mindenki tovább lép, kocogni, zumbázni vagy színezni kezdenek az érintettek, hogy levezessék a fölös energiát. De előfordul, és állítólag ez az életszerűbb variáció, hogy mérgezők ezek a virtuális románcok. És nem csak akkor lehetnek azok, ha kiderülnek, és kitör a balhé.

Először is: ezek a kapcsolatok rengeteg időt és energiát vesznek el, amelyet akár arra is fordíthatna az ember, hogy építsen valami valót és értékeset házon belül vagy akár házon kívül, ha már nem menthető, ami odahaza van.

Amúgy az édes illúzióval – amely egy online románchoz könnyedén kapcsolódhat, hisz avatárok randevúznak a cybertérben – hogyan is tudna versenyezni egy hús-vér társ a hibáival, a rossz napjaival, a stilizálás nélküli, fogalmazásmentes, spontán mondataival?  

A virtuális beszélgetések, egymásra találások, vágyakozások után ráadásul nagy a kísértés a valós élményszerzésre, és pillanatok alatt kieshet a gyeplő a kezünkből akkor is, ha azt hisszük, baromira urai vagyunk a helyzetnek meg önmagunknak. A kérdés csak az, mit kockáztatunk és valójában miért?      

Kurucz Adrienn

Források: ITT, ITT, és ITT