–

Bár G. G. törvényeltörlési kérelmét elutasították, az Alkotmánybíróság idén februárban kimondta: a gyermekeket megilleti a jog, hogy iskolai tanulmányaikat akkor kezdjék meg, amikor iskolaérettnek tekinthetők. Az országgyűlés pedig mulasztott, és történetünk szempontjából most ez a leglényegesebb mozzanat, amikor rendelkezésében csak egy plusz évet kínált fel az állapotuk, valamilyen fogyatékosságuk miatt speciális nevelési igényű gyerekeknek. (Sajátos nevelési igényűnek a törvény a mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, autizmus spektrumzavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral »súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral« küzdő gyerekeket nevezi.)

Ezt a törvényt módosítani kell június 30-ig!
Mondják az alkotmánybírók, de hogy ez győzelemnek tekinthető-e, vagy korai még az öröm, és hogy milyen út vezetett egyáltalán az AB határozatáig, arról G. G. mesélt nekünk.

„A kisfiam nyolcéves lesz, elsős egy szegregált iskolában. Az esetében nem jött szóba a normál általános iskola, mert súlyosan autista, nem beszél. Szerencsénk volt, a lehetőségekhez képest jó helyet találtunk neki, miután kiderült, hogy nem maradhat az óvodában, jól érzi itt magát, igaz, nagyon hamar elfárad, és csak pár órán át fejleszthető.

De tudok olyan szülőkről is, akik kénytelenek voltak magántanulóként otthon tartani az óvodából kiszorult gyermeket megfelelő intézmény híján.

Mindannyiunkat megrémített a tavalyi törvény, ami váratlanul, egy tollvonással áthúzta a terveinket: a beszerzett szakvélemények ellenére sem maradhattak az SNI-s gyerekek plusz egy évet (tehát összesen két év halasztásról beszélünk), ahogy korábban, az óvodákban. Ezeknek a gyerekeknek pedig rengeteget jelent a beilleszkedés szempontjából az, hogy később kezdhetik az iskolát, mint ép társaik!”

G. G. jogász végzettségű
És nemcsak magában háborgott a méltánytalanság miatt, hanem úgy döntött tavaly, felveszi a kesztyűt, ezért kitartóan levelezni kezdett minden illetékes fórummal. Úgy tűnik, a millió levél nem volt hiába.

A vitatott törvény
Az Országgyűlés tavaly nyáron fogadta el a köznevelési törvény módosítását, amely megszüntette a rugalmas iskolakezdést. Ez alapján, aki augusztus 31-éig betölti a hatodik életévét, annak kötelező iskolába mennie. Bár az ombudsmani vizsgálat is arra jutott, hogy nem adottak a feltételek, és a törvény bevezetését el kellene halasztani, a kormányzat mégis bevezette az új rendszert. A Magyar Közlönyben novemberben megjelent kormányrendeletből az is kiderült, hogy az esetleges egyéves halasztásról már nem dönthetnek a szülők és az óvoda vezetői, hanem az Oktatási Hivatalhoz kell benyújtani a kérelmeket. Illetve – ha a szülők elmennek a pedagógiai szakszolgálathoz, az ő véleményük alapján az OH külön vizsgálat nélkül engedélyezni fogja, hogy a gyermek még egy évet maradjon az óvodában. Igaz, ez a lehetőség nem január 31-ig, hanem csak 2020 végéig élt, így sokan lecsúsztak róla, vagy utolsó pillanatban rohangáltak fűtől-fáig, hogy megszerezzék a szükséges papírokat. A törvényből ráadásul egy nagyon fontos dolog kimaradt: míg korábban a sajátos nevelési igényű gyerekek plusz egy évet maradhattak az óvodában, ez a módosításban nem szerepelt: mintha róluk elfeledkeztek volna a jogalkotók…
Pedig nem kevés gyerekről van szó, 2018-ban 89 052 SNI-st tartottak nyilván az országban, közülük 9862-en jártak óvodába. Igaz, valójában korábban is csak kevesen vették igénybe a plusz két év lehetőségét, de azoknak a családoknak ez nagyon fontos volt, mert a gyermek állapota, a fejlődési üteme igényelte a hosszabb óvodai nevelést. (Mindig a szakbizottság vizsgálata és véleménye alapján, tehát nem a szülő döntése miatt tudták igénybe venni ezt a lehetőséget.) A mostani jogszabály nem kínál efféle opciót ezeknek a gyerekeknek.

Két év plusz ovi rengeteget számít!

Milyen előnyei lehetnek, kérdezem G. G.-t. „Először is egy SNI gyerek számára nem egyszerű megfelelő intézményt találni, ahol biztonságban érzi magát, ahová szeret járni és ahol fejlődik. Ha sikerült, semmi értelme hamar kirángatni egy bejáratott közösségből.

Van, hogy a fejlesztés (szociális készségek, mozgás, beszéd, értelemi képességek) olyan sikeres a két extra óvodás évnek köszönhetően, ami megalapozhat egy normál iskolába való beilleszkedést, elkerülhető a szegregált intézmény választása, és így ezeknek a gyerekeknek több esélye lesz a társadalom teljeskörű tagjává válni, dolgozni, önálló életet élni.

Az iskolakezdés minden gyereknek nagy stressz
De egy SNI-s gyerekre ez különösen igaz lehet, ezért is számít az egy+egy év haladék, hiszen így érettebben kell megugrani a beilleszkedést, és esetleg nem veti vissza a fejlődésben a változás. Az egészséges társaikhoz képest ezek a gyerekek különböző fokú beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdenek, több idő kellene nekik az iskolára való felkészítéséhez. És sokkal emberségesebb óvodában tartani valakit még egy kicsit, mint, mondjuk, kötelezni, hogy ismételje meg az első osztályt, kiragadva az osztályközösségből.”

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az Oktatási Hivatal az esetek többségében eleget tett a szülői kérésnek, és engedélyezte a további egy év óvodában maradást. De ez nem vigasztálja azokat, akiknek nem engedélyezték, vagy akik nem is kérvényezték végül, pedig kellett volna nekik még egy év. Ahogy G. G. fogalmaz: „szülőket és pedagógusokat fosztottak meg döntési joguktól, és ezt nem kompenzálhatja az esteleg önkényes kegygyakorlás. Ráadásul az Oktatási Hivatal döntési kritériumairól nincs nyilvános információ, a jogorvoslat feltétele pedig a hosszadalmas és költséges bírósági eljárás. Sokszor olybá tűnik, a véletlenen múlik, kit utasítanak el a hatósági eljárás során, és kit nem. A családok ezért hónapokig feszültségben élnek.

Szülőként pedig nem kaptunk elfogadható magyarázatot arra, miért vezették be egyáltalán ezt az új, faramuci rendszert, és miért feledkeztek el a mi gyerekeinkről.”

Reménykeltő az alkotmánybírósági határozat?
G. G. és sorstársai nagyon örülnek a friss AB-döntésnek (amely szerint a törvényt ki kell egészíteni, hogy az SNI-s gyerekek számára is megfelelő legyen pedagógiailag), ám G. G. szerint azért mérget ne vegyünk arra, hogy ez a módosítás valóban meg is fog történni.

„Egyelőre egyet tehetünk, drukkolunk, és minél többen és többet hallatjuk a hangunkat, hátha eljut a megfelelő helyre az üzenet: nézzék a gyerekek érdekeit végre! Ha már a mi gyerekeinknek el kellett szenvedni a jogalkotói önkényt, és akkor kezdték az iskolát, amikor a törvényhozók rákényszerítették erre őket, hátha mások számára azért alakul a megfelelő rendszer, és a gyerekeknek lesz lehetőségük a tényleges állapotuknak, iskolaérettségi szintjüknek megfelelően kezdeni az iskolai tanulmányokat. Ezért harcolunk!


Kurucz Adrienn

Forrás: ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Image taken by Mayte Torres