Nem azért szeretnének az emberek oltást, mert másnak már van

Az irigység nem alapérzelem, ezért mindig van mögötte egy másik, gyakran fel sem ismert érzés, ami az oltás kapcsán a haláltól és az egészségkárosodástól való félelem. Sajnos erről kevés szó esik, mert a halál témája még ma is tabu, és nem tudjuk, miként közelítsünk hozzá. Mivel a saját életünk végességére emlékeztet, inkább kerüljük a témát, ráadásul mások életének utolsó időszakát sem látjuk, így az ezzel kapcsolatos rítusok is megszűntek. 

Elhunyt több mint huszonhatezer honfitársunk, és erre alig vannak szavaink, ez nem része a közbeszédnek. Nem beszélünk arról sem, hogy akik az oltásra várnak, azok az életüket és egészségüket veszélyeztető helyzet miatti kínzó érzések megszűnésére vágynak.

Amikor valaki az oltást várja, és látja, hogy másokat közben beoltottak már, nem mások örömén bánkódik (ahogy az irigy ember), hanem szorongást él át, aminek egyik oka a halálfélelem.

Ráadásul, mivel senki nem tudja, mikor kerül majd sorra, és nincs befolyása az oltási sorrendre, a bizonytalanság és a helyzet kontrollálhatatlansága ezt a szorongást még tovább fokozhatja.

Nem azért szeretnének az emberek oltást, mert másnak már van. Nem is azért, mert félnek, hogy kimaradnak valamiből, amiből mások részesülnek. Az oltásra való várakozás nem olyan, mint irigykedni arra, aki eljutott a Trolltungára Norvégiában, vagy látni, hogy a szomszédnak jobb autója, nagyobb háza, szebb kertje van. Az oltás nem egy termék, amit jó marketinggel rá akarnak sózni mindenkire, ezért irigységet szül, ha nincs. A ritkán vagy soha vissza nem térő alkalmakra sem hasonlít, amivel kapcsolatban megjelenhet a félelem a kimaradástól érzése. Az oltás a személyes életünkről, egészségünkről, a szeretteinkről szól. Röviden, a legalapvetőbb ösztönt, az életben maradás ösztönét érinti, amiben osztozunk minden más élőlénnyel.

Nem irigység és nem FOMO

Irigységről vagy FOMO-ról beszélni tehát nem tűnik helytállónak azok kapcsán, akik egészségesek maradnának, és szeretnék a családtagjaikat egészségben tudni.

Irigységről és FOMO-ról beszélni bűntudatot kelthet azokban, akik amiatt már eleve szoronganak, hogy még nem kapták meg a védőoltást, de várnak rá.

Hiszen irigynek lenni rossz, mások által elítélt dolog, vagyis, ha valaki szorong, (amire a járványhelyzet miatt valós oka van) még attól is szenvedhet, hogy a szorongása miatt irigynek nevezik, ami nem túl hízelgő jelző. Oltásirigységről beszélni még akkor is ronthat az emberek mentális egészségén, ha pszichológus ad tanácsokat arról, hogy hogyan lehetne kordában tartani a szorongást.

Előfordulhat persze, hogy akadnak olyanok, akik csak azért adatják be az oltást, mert másnak is van, ezért nekik is kell. De a többség valószínűleg nem ezért, és nem is a társadalmi előnyökért teszi, hanem hogy megőrizze a saját és mások egészségét. Köztük akadnak olyanok, akik az elsők közt regisztráltak a védőoltásra, emiatt nagy hatást fejtettek ki a társadalomra, mert eloszlatták az oltással kapcsolatos előítéletek ködét a szűkebb társaságukban, egyelőre azonban mégsem kaptak oltást. Olyanok is lehetnek közöttük, akik veleszületett betegséggel küzdenek, nem a saját életvitelük miatt tartoznak kockázati csoportokba, és ezért regisztráltak, mégis várják a vakcinát. Számtalan jó oka lehet valakinek arra, hogy oltást kapjon, és még így is lehet, hogy egyelőre nem jutott neki. Őket egyöntetűen irigynek beállítani meglehetősen eltúlzottnak tűnik. 

 

Egy valós veszélyhelyzetre adott természetes reakció

A korábban megjelent cikk kitért arra is, hogy miként lehet a szorongás ellen tenni, ami az oltásra várakozás velejárója. Ez kiemelten fontos kérdés. Több pszichológiai eszköz is akad, ami segíthet az oltásra várakozással összefüggő stressz ellen. Ezek egyike az eredeti cikkben is említett szolidaritás érzése. Ha igyekszünk más nézőpontból, a szeretteink és a társadalom egészsége szempontjából gondolni mások beoltására – vagyis átkeretezzük a problémát –, az segíthet a rossz érzésekkel való megküzdésben. Ezen kívül hatékony lehet még a figyelem másra irányítása is. Erre minden olyan tevékenység alkalmas, ami koncentrációt kíván és sikerélményt okozhat: a munka, a sport, egy hobbi lehet annyira magával ragadó, hogy átmenetileg idő se legyen stresszelni. Nehezebb élethelyzetekben pedig érdemes lehet szakemberhez fordulni. Ezekről a lehetőségekről valóban fontos tudni.

Azt azonban nem szabad szem elől téveszteni, hogy egy valós veszélyhelyzetre adott természetes reakciót él át rengeteg ember.

Jelenleg sem a vészhelyzetet, sem pedig az általa kiváltott szorongást nem lehet megszüntetni. A problémaközpontú megküzdési módok – amikor a cselekvések a probléma okának megszüntetésére irányulnak – az oltásra várás közben nem alkalmazhatók. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy a probléma által kiváltott érzelmeket, a szorongást és stresszt próbáljuk mederbe terelni. Ebben pedig az is sokat segít, hogy nem nevezzük és nem tekintjük irigységnek azt a szorongást, amit az oltásra várakozás okoz, mert ez csak tovább ront a – koronavírus miatt amúgy is egyre rosszabb – mentális egészségünkön.

Tauzin Tibor

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Marjan_Apostolovic