„Visszanéztem a betegre. Amikor bejött a vizsgálóba, még egy magas, edzett férfit láttam. De aztán valahogy összement, elveszett a ruháiban, mintha már nem ugyanaz az ember lenne, mintha a holmijai túl nagyok lennének rá. Mintha a világ túl nagy lenne rá.” Amikor a sürgősségi osztályon dolgozó kezdő orvos először találkozik pszichotikus állapotban lévő beteggel…
Kevés témát övez akkora tabusítás a társadalmunkban, mint a halál. Pedig az őszinte szembenézés vele és a halálfélelemmel segít abban, hogy teljesebb életet éljünk – bármennyi időnk legyen hátra.
A WMN-nél fontosnak tartjuk a nyílt párbeszédet, és azt, hogy egy-egy témának minél több szegmensét megvilágítsuk. Tauzin Tibor kutató pszichológus írása az oltásirigységgel kapcsolatban nemrég megjelent cikkünkre reagál, és feltárja néhány további, lényeges szegmensét a kérdésnek. Olvassátok:
„A nap, amely örökre megváltoztatott minket”.
„Egy éles sikoly hallatszik a völgyben, végigfut a meredeken, átkúszik a fák és bokrok közt, hogy a sziklák ormai visszaverjék felém. Én sikoltok.”
Ismerd meg a félelmeidet, nézz szembe velük – és próbáld megszeretni... Bármilyen hihetetlen is, de szükséged van rájuk.
Mit tanítanak a haldoklók egy ereje teljében lévő, egészséges fiatal nőnek? Tudtátok, hogy a halálnak van szaga? Mi vesz rá valakit, hogy olyan önkéntes segítővé váljon, aki ismeretlen embereket kísér az utolsó heteikben, napjaikban. Egy csodás és fontos írás, amit szerintünk mindenkinek el kell olvasnia Mindenszentek előtt...