Ha egy pár meddő, a gyerekvállalásuk magánügyből közügy lesz

–

Kell beszélni arról, ha „nem jön össze a baba”?

Gianni Annoni és felesége, Annoni Debreczeni Zita nemrég meséltek először arról, amit szakmai berkekben már évek óta lehetett hallani: tíz lombikkezelés után, sokéves küzdelemmel jutottak el addig, hogy hamarosan megszületik az első gyerekük. Sok olyan ismert ember és pár van, aki csak akkor vállalja nyíltan, hogy min ment keresztül, amikor végül sikeres lesz a lombikprogram. Ördög Nóráék (akikről szintén lehetett sejteni, hogy küzdenek a gyerekvállalásért) vagy éppen Kaszás Gézáék (aki egyébként a kerekasztal-beszélgetés egyik résztvevője volt) is így kommunikáltak erről.

Pataki Zitáék eddig egyedülálló módon vállalták be a lombikprogrammal kapcsolatos drámai élethelyzeteket akkor és úgy, ahogyan éppen történt – nem utólag, már feldolgozva a helyzetet. Ez különösen azért nagy lépés kommunikációs szempontból is, mert Zitáék lombikja végül nem lett sikeres – ellentétben az eddig a témát felvállaló ismert emberek történetével.

Közben pont Debreczeni Zitáék kapcsán posztolt egy szintén érintett influenszer anyuka arról, hogy többet segítenek a tabudöntögetésben, ha a meddőséggel küzdő ismert emberek már a kezelések során őszintébben kommunikálnának erről, és nem azt nyilatkoznák, hogy a gasztronómiával foglalkozó férjük mellett híztak meg, miközben ez a hormonkezelés viszonylag köztudott mellékhatása. Nagyon nehéz kérdés ez, amire nincs sztenderd válasz, mert még egy ismert ember sem biztos, hogy elég nyílt ahhoz, hogy egy ilyen mélyen magánéleti témát felvállaljon.

Sziasztok! Ma megjelent pár cikk az interneten amit a @nok_lapja interjúból vettek át és sajnos pár helyen nem szó szerint sikerült, ezért ma egy utolsó interjút adtunk amiben elmeséljük a mi "kis" történetünket! 🥰 Sajnos én ismét nem bírtam ki könnyek nélkül, de azt hiszem, hogy ez talán érthető is... Köszönöm a rengeteg levelet és biztató szavakat amiket írtatok nekem/nekünk és igyekszem mindenkinek válaszolni... ❤️❤️❤️🙏🏼 Külön órási öröm, hogy sokan erőt merítettetek a mi történetünkből, hiszen pontosan ezért szerettünk volna beszélni róla, hogy tudjátok nem vagytok/vagyunk egyedül... ❤️❤️❤️😘🙏🏼🙏🏼🙏🏼 (A kép és szöveg felhasználása tilos!)

Azért fontos, hogy egy-egy ismert ember hogyan kommunikál erről, mert ez a téma nem csak a sztárokat érinti. Valószínűleg mindenkinek az ismeretségi körében van már olyan, akiről tudja, vagy utólag megtudta, esetleg csak sejti, hogy nem ment/megy egyszerűen nekik a családalapítás. Ez már csak azért is biztos, mert – ahogy az Egyházi Kórházak Egyesülése által szervezett virtuális kerekasztal-beszélgetésen kiderült, –

minden hetedik nemzőképes párt érintő probléma a meddőség.

De nekünk, barátoknak, tágabb családtagoknak, ismerősöknek kell vagy egyáltalán szabad ezzel foglalkozni?

A gyerekvállalás magánügy (kellene, hogy legyen) – legalábbis addig, amíg tényleg csak az érintett két ember kell hozzá

Szél Dávid pszichológus, a kerekasztal-beszélgetés egyik résztvevője azt mondja, hogy a meddő párok gyerekvállalása közüggyé válik azáltal, hogy bekerülnek a rendszerbe:

„Az, hogy egy pár hogyan és mit dönt arról, hogy születik-e gyerekük, és ha igen, akkor mikor, a magánügy csúcsa. De abban a pillanatban, hogy egy meddőségi probléma miatt ehhez szakember segítségére van szükség, a kérdés közüggyé válik.

Csakhogy ettől nem lesz könnyebb az erről való kommunikáció, sőt! Hiszen sokaknak már az is nehézséget okoz, hogy a szakembernél képletesen ki kell tenniük a nemi szervüket, a nemzőképességüket, a fogamzóképességüket az asztalra. És mivel ez (és az, hogy ez egy küzdelmes út, ami akár sikertelen is lehet,) minden párnak trauma, ezért a legtöbben azt választják, hogy a téma érzékenysége és közelsége miatt inkább nem beszélnek róla – még a szűkebb családi, baráti körben sem. Sok embernek az az érzése, hogy ha nem beszélnek róla, akkor jobban kontroll alatt tartható ez a nehéz helyzet.” Ez – gondolom – fokozottan igaz az ismert emberekre.

Pataki Zitáék Meddőnek nyilvánítva című sorozatában elmondja a szakértő (Szigeti F. Judit klinikai szakpszichológus), hogy fontos lenne erről beszélni, akár a barátoknak, rokonoknak kommunikációt kezdeményezni, nagyon óvatosan és tapintatosan. A tapintatos kommunikáció viszont nem csak a meddő párok esetében jelent óriási hiányt.

A gyerekvállalás viszont csak elvileg magánügy

Bár teljesen egyetértek Szél Dáviddal abban, hogy a gyerekkérdés valóban egy párkapcsolat (vagy egyedülálló anya esetében a nő) legbensőbb privát szférájába tartozik, kétgyerekes anyaként nagyon nem ez a tapasztalatom. Hanem az, hogy a nulladik pillanattól (értsd: a párkapcsolat alakulásától) közszájon forgó téma, amibe barátok, rokonok, de akár a szomszéd néni is bármikor belekérdezhet, belebeszélhet. Ez nem azért baj, mert a párbeszéd nem jó, hanem azért, mert még sokat kell tanulnunk a tapintatos megfogalmazás, az elhamarkodott következtetések levonása, és – a kifigyelés helyett – az odafigyelés terén.

Amikor közel 28 éves korunkban mindenki számára kiderült, hogy gyereket várunk, többször megkaptuk a kérdést: „Véletlenül becsúszott?” Nemcsak maga a felvetés és a megfogalmazás rettenetesen tapintatlan, de erre nincs is jó válasz.

És senki, de tényleg senki nem tudja, hogy mi áll egy terhesség mögött, ami miatt különösen fájdalmas emlékeket is megidézhet egy ilyet intim kérdés. 

Mi egy épphogy feldolgozott korai vetélés után lettünk szülők, és én személy szerint végigparáztam a terhesség első időszakát, nehogy megint át kelljen élnünk ugyanazt.

És akkor erre sokszor nyíltan, de még többször burkoltan megkaptam, hogy biztos csak véletlenül lett gyerekünk. (El tudom képzelni, hogy azok mennyivel vannak nehezebb helyzetben, akiknek tényleg véletlenül lett gyerekük, ami egyébként nem hiszem, hogy automatikusan rosszabb szülővé tenné őket.) A saját példám jól mutatja, hogy még egy látszólag boldog élethelyzet mögött is nagyon sok nehézség és fájdalom húzódhat.

Szél Dávid szerint az ártatlanul feltett, de nyilvánvaló mögöttes szándékkal elhangzó kérdések vagy megjegyzések valamennyire országos szinten jellemzők:

„Ha egy pártól megkérdezi valaki, hogy »mikor jön a baba?«, akkor ott az a mögöttes jelentés, hogy már időszerű volna. Ha a kérdés úgy hangzik el, hogy »és akartok majd gyereket?«, akkor maga a pár is úgy érzi, hogy most kapott egy megjegyzést, ami szerint ők vagy a kapcsolatuk nem feltétlenül alkalmas (még) a családalapításra. Ez megnehezíti az őszinte kommunikációt mindkét oldalon.”

De hogyan lehet jól kommunikálni egy ilyen érzékeny témáról?

A probléma ott kezdődik, hogy a termékenységet és a nemzőképességet a nőiességgel és férfiassággal azonosítjuk. Szél Dávid szerint ezzel valamit kezdenünk kellene, mert nem jó: „Eleve problémás, hogy a XXI. században hogyan definiálunk egy olyan fogalmat, mint a férfiasság.

Hiszen ma már senki nem gondolja azt, hogy az a férfi, aki sok nőt termékenyített meg, vagy éppen úgy vág fát, mint senki. Akkor sem, ha régen ezek valóban fokmérői voltak a férfiasságnak. Ma már arra hajlok, hogy úgy definiáljuk: az a férfi, aki annak vallja magát. Ennek ennyire egyszerűnek kellene lennie, és nem szabadna társítani hozzá mindenféle vélt férfias viselkedésmódokat.”

Elhangzott a kerekasztal-beszélgetésen is, hogy a „macsóságnak” a fizikai velejárói is folyamatosan átalakulnak: ma egy átlagos férfi spermiumszáma jelentősen kevesebb, mint a húsz évvel ezelőtti átlag. Amit a WHO néhány évtizede még problémásnak tekintett, ma az az adat lett az átlag.

A konkrét kifejezésekhez társuló rossz pluszjelentések mellett az is nagyon nehéz kérdés, hogy kívülállóként hogyan lehet jól reagálni egy ilyen helyzetben. Sokan azért félnek a tágabb családjuk vagy a barátaik elé állni, mert nem szeretnék, ha a reakciójuk még jobban megnehezítené az amúgy sem könnyű élethelyzetüket. Pataki Zitának Szigeti F. Judit azt mondta, hogy

a „ne görcsölj rá” és a „nem baj, legalább utazhattok meg pihenhettek” tipikusan azok a visszacsatolások, amik nem segítik a meddőséggel küzdő párokat. Hasonlóan nem tanácsos rendszeresen rákérdezni, hogy áll a dolog.

Inkább biztosítani kell a párt, hogy ha segítségre van szükségük, akkor ott vagyunk értő figyelemmel. De ehhez informált és empatikus kívülállónak kell(ene) lennünk, amit akkor sokkal könnyebb elérni, ha igenis van közbeszéd a témáról.

Miért fontos beszélni róla, annak ellenére, hogy nehéz?

Teljesen egyetértek Szentesivel abban, hogy mindenki –legyen szó ismert vagy nem ismert emberről – maga dönti el, hogy a legbenső magánügyeiről hogyan, mit és kinek kommunikál, mégis nagyon fontos, hogy minél több emberhez eljusson ez a probléma. Elsősorban azért, mert egyre több embert érint, és a legtöbben mégsem tudnak mit kezdeni vele. (Szentesi friss írása a témáról ITT olvasható – a szerk.)

Szerencsére modern orvosi megoldások és egyre több információt összegző kutatások segítik a megoldást, mégis, akihez nem jut el időben a segítség, az nem biztos, hogy sikerrel tud majd családot alapítani.

A kerekasztal-beszélgetésen elhangzott: az is tévedés, hogy a férfiak nemzőképessége a sírba száll velük. Valójában a kor előrehaladtával egyre csökken, még ha nincs is egy olyan drasztikus pillanat, amikor teljesen megszűnik, mint a nők esetében. Ez különösen akkor fontos, ha esetleg van valamilyen probléma, amivel későn fordulnak szakemberhez. A Budai Irgalmasrendi Kórház andrológiai szakambulanciáját vezető dr. Balogh István azt mondja:

„Azért fontos az edukáció, mert a férfiaknak ugyanúgy évente, kétévente érdemes lenne andrológus szakemberhez járniuk, mint ahogy a nők elmennek nőgyógyászhoz.

A felmérésből is az derül ki, hogy a nők 92 százaléka fordulna meddőségi probléma esetén orvoshoz, míg a férfiaknál ez a szám csak 76 százalék. Ez azért nagy gond, mert minél később derül ki egy ilyen probléma, annál nehezebb kezelni. Bár ma már Magyarországon mindenki számára elérhető az államilag finanszírozott meddőségi kezelés, ennek ellenére nem mindenki jut el időben.”

És nemcsak azért fontos, hogy ezt az egész témát ne tabusítsuk, hanem segítsük az érzékeny kommunikációt, mert akkor talán többen mernek segítséget kérni. Hanem azért is, hogy minimalizáljuk a kezeléssel járó extra stresszt az elérhető információkkal. Hiszen, ahogy Kaszás Géza meglepő őszinteséggel elárulta a kerekasztal beszélgetésen, a kezelési folyamat elején még teljesen rendben volt minden az értékeivel, később azonban negatív irányba változtak, amiben biztos, hogy szerepe volt a helyzettel járó stressznek. Ezt dr. Balogh István és Szél Dávid is megerősítette: egy ilyen probléma és kezelés során fontos tényező lehet a stressz, mert még mindig vannak olyan párok, akiknél diagnosztizálható probléma nélkül sem sikerül a családalapítás.

Ezért fontos, hogy ismert emberek mikor és hogyan állnak a nyilvánosság elé. Bár nekik biztosan nagyon nehéz egy ilyen intim témáról vallani, de ezzel megkönnyítik az érintett átlagemberek életét és segítséghez jutását. Amin szó szerint születendő életek múlhatnak.

Tóth Flóra

Kiemelt képünk Illusztráció – Forrás: Getty Images