Szerelem VAGY gyerek – Mi van, ha az ember már nem hisz abban, hogy a kettő egyszerre is létezik?

–

Coparents, PollenTree, Modamily, The Stork – ezek mind olyan társkereső appok az angol nyelvterületen élők számára, amik gyerekre vágyó felnőtteket boronálnak össze. Van köztük, amelyik spermadonációban is segít, és van, ahol lehet választani két opcióból: hogy egy romantikus kapcsolat lehetősége is benne legyen a dologban (Plan A), vagy kizárólag gyerekvállalás (Plan B). De a lényeg, hogy több startupper is felismerte: a késő harmincas, kora negyvenes korosztály számára megváltoznak a prioritások: a gyerek-kérdés mindennél fontosabb és sürgetőbb lesz. És ha ez így van, miért kellene szégyellni? Miért ne lehetne saját alkalmazásuk? 

A randiappok egyik nagy előnye amúgy is, hogy nyílt kártyákkal lehet játszani: jelezheted, ha csak egyéjszakás kalandra, vagy épp tartós kapcsolatra vágysz – és most már azt is, ha kifejezetten családalapításra. Nincs maszatolás, nincs félreértés: az kattintson, aki szintén ebben érdekelt. Hogy túl prózai? Van, akinek éppen ez segít. A The Guardian című (nem éppen bulvár) brit lap három olyan párt mutatott be ősszel, akik egy ilyen alkalmazáson keresztül találtak egymásban szülőtársra, és mivel mindenki tudta, miről szól a dolog, elég hamar a tettek mezejére léptek. Természetesen ki kellett tölteniük egy kérdőívet, aminek segítségével egy algoritmus leszűkítette a kört néhány jelöltre, majd a személyes találkozókon már direkt abban tájékozódtak, hogy a gyerekneveléssel kapcsolatos nézeteik, szemléletük passzol-e egymáshoz.  

Jenica Anderson és Stephen DuVal például két külön országban éltek (az egyikük az USA-ban, a másikuk Kanadában), de ezt elég gyorsan áthidalták: 2019 tavaszán ismerkedtek meg egymással a Modamily appon, egy júniusi randin döntötték el, hogy belevágnak együtt a gyerekvállalásba, és szeptemberben megfogant a kislányuk, aki azóta féléves. Ha nem ezzel a kimondott szándékkal zajlott volna az ismerkedés, nyilván jóval később értek volna el ebbe a fázisba. És hogy a való életben egyáltalán találkoztak volna-e? Ennek vajmi kevés az esélye. 

Éljünk a mának vagy ne a mának éljünk?

Persze, az emberek többnyire akkor fordulnak egy apphoz vagy egy társközvetítőhöz, amikor a saját környezetükben nem találnak párra. Eddig tiszta sor. Sőt, Nagy Erika párkapcsolati tanácsadó, aki Modernkori Kerítőnő néven alapított egy személyre szabott tárkereső szolgáltatást, még azt is hozzáteszi: ahhoz, hogy két ember járjon, szintén nincs szükségük őrá. „Csak ahhoz, hogy olyan partnert találjanak, akivel hosszú távú párkapcsolatot vagy akár családot is lehet alapítani” – mondja. „Mert azt, hogy erre ki alkalmas, nehéz megítélni akkor, ha az embert nem veszi körül egy ismerős és megbízható közeg, amiből információkat nyerhet. Manapság nagy ívet futhatunk be az életünk során, de nagyon eltávolodhatunk attól az eredőtől, ahová születtünk. Én ezt a közeget póbálom reprodukálni és működtetni. Az idő fogalmával pedig gondjaink lettek: azt hisszük, akármennyi időnk van, vagy bármire elég.”

Ő eleve azzal indokolja ezeknek az appoknak a létrejöttét (teljes joggal, tesszük hozzá), hogy sok esetben megvárjuk, míg az utolsó pillanathoz érkezünk, amíg még egyáltalán szó lehet gyerekvállalásról. Ez persze elsősorban a nőkre vonatkozik, hiszen nekik ketyeg a biológiai órájuk – egy férfi sokkal tovább nemzőképes marad. „Huszonnyolc éve foglalkozom párkapcsolatokkal – látom, hogyan tolódott ki a gyerekvállalási kedv. 1992-ben még huszonöt év körüli nők és huszonnyolc év körüli férfiak kerestek meg, de akkor még a családalapítás párhuzamosan kezdődött a karrierrel. Ma mindenki előbb szeretné megteremteni az anyagi feltételeit és kiélvezni az életet, és csak utána vállalni gyereket. Más kérdés, hogy ma már harmincöt évesen is azt gondolják, hogy van még idejük.

Megcsinálták a karrierjüket, beutazták a világot, és az van a fejükben, hogy gyerekre elég negyven felett gondolni. Én ezt riasztónak találom, hiába sarkall minden a még több szerzésre és arra, hogy éljünk a mának”

– mondja.

Ugyanakkor azt gondolja, hogy a gyerekvállalás sosem lehet „projekt”, és nem nélkülözheti a szülők egymáshoz fűződő érzelmi kötődését. „Ez nem olyan, hogy »építsünk egy házat« vagy »rakjunk ki egy kirakóst«. Ha minden stimmel, még akkor is kockázatos és soktényezős játék, és nem visszacsinálható – nem csak a saját életünk a tét. Egy gyereknek stabil, érzelemgazdag közegbe kell érkeznie. Persze az is igaz, hogy nagyon magas a válások száma, mivel gyakran épp az ellenkezője történik: pusztán a romantikus érzésekre akarnak családot alapítani, vagy a gyerek úgy érkezik, hogy nem igazán várták. Kell a szerelem, de kell hozzá sok más tényező is… Ennek ellenére azt gondolom, a gyereket nem »gyártjuk«, ilyen nincs. Számomra ez elképesztő.”

Nemek közti szakadék

Más véleményen van Kánya Kata, aki szintén több mint huszonöt éve közvetít a társra vágyók között. „Az élet igazságtalan már csak abban a tekintetben is, hogy a nők le tudnak csúszni a gyerekvállalásról, a férfiak nem, ezért én abszolút meg tudom érteni azokat a nőket, akiknek egyszer csak az lesz prioritás, hogy szüljenek. Sőt, tovább megyek: ha már nagyon penge a dolog, és lassan bezárul az ajtó, akkor szerintem tökéletesen igazuk van. Ugyanis

nem igaz, hogy gyerekkel nem lehet társat találni – viszont halálosan boldogtalan lehet valaki attól, hogy nem lett belőle anya.” 

Bár a The Guardian cikkéből úgy tűnik, a késő harmincas, kora negyvenes férfiak is érezhetik úgy, hogy mindenképp és minél előbb gyereket szeretnének, Kánya Kata ezt itthon másképp látja. „Látjuk, hogy ma egy férfi két életet él le párkapcsolat szempontjából: alapít egy családot harminc körül, aztán negyven és ötven között elválik, és alapít egy újabb családot. Ezt egy nő nem teheti meg. Ezért szerintem egy férfi számára nem égető szükség egy olyan alkalmazás, ami kifejezetten a gyerekvállalás céljából jött létre. Az én irodámba sok nő érkezik harmincöt és negynenöt között, aki minden idegszálával a jövendőbeli szülőtársat keresi. De úgy, hogy közben szerelem is legyen.”

A két nem lehetőségei közti különbség szerinte más szempontból is közrejátszik ebben a helyzetben: „Olyan is gyakran van, hogy a férfi nem szeretné újrakezdeni, mert már felnevelt egy–két gyereket, és a nő, akivel a válás után szerelembe esik, azt gondolja, nem baj, majd meggondolja magát. Nálunk egy kérdőívben erről nyilatkozni kell. Ezek a nők aztán két–három évig csak finoman »masszírozzák« a férfit, hátha jobb belátásra bírható, de a pasik általában kitartanak, mire a nő belecsúszik abba korba, amikor már nincsenek hátra évei. És akkor a férfi azt feleli: »Én megmondtam«. Úgyhogy

nagyon fontos szabály az ismerkedésben, hogy a »deal az deal«. Akár abban állapodtak meg, hogy nincs gyerek, akár abban, hogy van, de érzelem nélkül, nem lehet utána másról ábrándozni és mást elvárni, mert annak csalódás lesz a vége.”

Érzelmek és stabilitás – fordított vagy egyenes arányosság? 

Jenica Anderson és Stephen DuVal esetében ez pont nem így történt – ők végül egymásba is szerettek –, de tény, hogy ilyenkor fennáll annak is az esélye, hogy csak az egyik fél lát bele többet, vagy hogy az egyik fél aztán szerelmes lesz valaki másba… csakhogy az emberi kapcsolatok mindig is bonyolultak voltak, bármilyen felállásban. „A házasságok több mint fele ma válással végződik. Ez alapján én azt gondolom, pontosan annyi esélye van azoknak, akik a gyerek miatt szövetkeznek, mint bármelyik másik párnak” – mondja Kánya Kata. „És ha nem lesz belőle párkapcsolat, akkor is előbb-utóbb eljön az életükbe egy szerelem, úgyhogy ezek a párok is csak átmenetileg mondanak le a romantikáról.”

Susan Golombok a Cambridge-i egyetem professzora és a We Are Family című könyv szerzője azt kutatja harminc éve, hogyan működnek a nukleáris családok, és milyen új családi felállások jöttek létre az elmúlt három évtizedben. Követi olyan gyerekek sorsát, akik spermadonortól fogantak, olyanokét, akiket béranya hordott ki, olyanokét, akiknek egynemű szülei vannak, és 2015 óta olyanokét is, akiknek a szülei kifejezetten a gyerekvállalásra szövetkeztek. Kutatása fókuszában elsősorban az áll, hogy ezek a faktorok mennyiben befolyásolják a szülők egymás közti, és a gyerekhez fűződő viszonyát, és a kapcsolat tartósságát. Ennyire rövid idő alatt persze még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de a The Guardiannek azt mondta:

„A korai eredmények azt mutatják, hogy a szülők együttműködése és kommunikációja egymással a gyereknevelés kérdésében nagyon jól működik. Elképzelhető, hogy a romantikus vonzalom hiánya még stabilabb hátteret is eredményezhet.” 

Azt is mondja: „Az emberek még most is úgy tekintenek a hagyományos családra, mint egy aranyfedezetre, és minden mást ehhez mérnek. Pedig az elmúlt negyven évünk kutatásai azt mutatják, hogy ezek az újfajta családok is lehetnek érzelmileg stabilak – időként még jobban is, mint a hagyományosak. Ezeket a gyerekeket akarták és várták. A legnagyobb aggodalom velük kapcsolatban az lehet, hogy nem fogják-e őket megbélyegezni, elítélni vagy megszégyeníteni a rendhagyó hátterük miatt.”

Ne kábítsuk többé magunkat

Ez a kérdés nálunk nyilván még élesebb, ahol politikai szinten még az egyszülős családokat sem tekintik teljes értékű családnak (legyen szó a másik szülő haláláról vagy válásról), nem beszélve az egyéb opciókról. És miközben aggódunk azon, hogy kevés gyerek születik, nem vesszük tekintetbe azokat, akik mindenáron szeretnének, de a hagyományos családra nem látnak esélyt. „Szerintem mindegy, hogy az ember szerelemből esik teherbe vagy megfontolásból – azért szülünk gyereket, mert ez az evolúciós programunk” – véli Kánya Kata. „A fajfenntartás ösztöne mindent felülír – különben már nem lennénk. És az ember végül is mindig magának szül gyereket, ilyen értelemben önző indíttatásból. Én is mindig azt mondogattam a gyerekemnek, hogy »Na, miért szültelek, Rozika?«, ő meg azt válaszolta: »Hogy csókulgassál!« Én tanítottam neki.”

Nagy Erika (a Modernkori Kerítőnő) viszont hozzáteszi, hogy azért nem árt mérlegelni azt sem, ki mennyit és mit tesz bele. „A nő adja hozzá a testét, ő hordja ki a gyereket, ő esik ki a munkából, és ő vállal nagyobb kockázatot, ezért neki kell igazán átgondolni, mit akar és kivel. De az is tény, hogy bennük nagyobb a hajlandóság arra, hogy alárendeljék magukat, és a társadalmi nyomás is őket sújtja inkább, hogy csak a gyerekkel válik teljessé az életük, ez ad értelmet és jogosultságot neki. De a férfiakban is ott van a génjeik és a nevük átörökítésének igénye, kell nekik egy »trónörökös« – nem véletlen ez a kifejezés. És lelkileg is fontos számukra, nekik is érzelmi kérdés. Csak több idejük van rá, hogy megtalálják ehhez a megfelelő partnert.

A férfi hagyományosan elsődlegesen az erőforrásait teszi bele, a nő a teljes létét.”

Ahhoz azonban ragaszkodik, hogy ezt nem lehet racionális alapon összeadni, és a tapasztalata is azt mutatja, hogy inkább túlzott elvárások vannak a romantikus szerelemmel szemben, amiről nálunk nem akar lemondani senki. „Nem lehet barátilag felnevelni egy gyereket. Akkor a két szülő hol fogja megélni a szexuális igényeit? Szerintem nem szerencsés, ha később mindketten mással, és csak passzolgatják, rángatják egymás között a gyereket. Az elvált szülők példája teljesen más: ott az apának és az anyának volt köze egymáshoz, vannak közös emlékeik, és együtt váltak szülővé. Egy gyerekre nem tekinthetünk úgy, mint egy produktumra. Ilyen sosem volt, és ez szerintem abszurdum.”

Kánya Kata szerint azonban ezt is felülírhatja az új helyzet, amibe a járvány sodorta a világot: „A Covid sok mindenre ráébreszt minket, például arra, hányan élnek alibiéletet. Reggel elmennek dolgozni, aztán edzőterembe, nyelvórára, este a barátokkal találkozni, majd éjjel beesnek az ágyukba. Most viszont, hogy mindez megszűnt, szembe kell nézniük a valós helyzettel: hogy egyedül vannak. Nem tudjuk többet önmagunkat kábítani. Nem véletlen, hogy a járvány első hulláma után, amikor kinyitottam az irodámat, szinte felrobbant a jelentkezőktől.

Úgyhogy talán lesz a vírusnak egy olyan pozitív hatása, hogy az emberek rájönnek: a kezükbe kell venniük a sorsukat. Nekem nem dolgom megítélni senkinek az életét, mindenki csinálja úgy, ahogy jó neki. Csak csinálja, és ne várjon a sültgalambra!”

Gyerekvállalásra szakosodott randiapp ugyan magyarul még nincs, de az tény, hogy akinek ez a kérdés mindennél fontosabb, az eddig is megtalálta, és ezután is megtalálhatja a módját annak, hogy szülővé váljon. Szerelemmel vagy anélkül, társsal vagy anélkül – nem kell hozzá mások jóváhagyása. A szerelem pedig még nyolcvanévesen is meglepheti.

Gyárfás Dorka

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Image taken by Mayte Torres