„Bevételünk nincs, segítséget nem kapunk, nem figyelnek ránk” – Ilyen az idegenvezetők helyzete a koronavírus idején

–

Ha két szóval kellene összefoglalni, hogy milyen a magyar idegenvezetők helyzete ebben a vészterhes időszakban, azt mondanám: bonyolult és nehéz. Bonyolult, mert sokan sokféleképpen dolgoznak, és nehéz, mert magukra maradtak a bajban. Hat idegenvezető, Horváth Pálma, Glasner Gábor, Farkas Marianna, Csada Gergely, Csala Natália és Rózsa Edvárd történetei következnek.

Akkor te lengeted az esernyődet egész nap, ugye?

Igen, a csoport egyben tartásának érdekében olykor meg kell lóbálni azt az esernyőt, de az idegenvezetés korántsem ennyiből áll. Eszméletlen mennyiségű lexikális tudást adnak át a vendégeknek idegen nyelven történelemről, építészetről, kultúráról, a mindennapi életről, és mindenről, ami az adott csoport tagjait érdekli. Ezen felül sokszor komoly fizikai megterheléssel és egyéb, a turisták igényeit szolgáló, kedves, pozitív attitűddel, segítőkészséggel és türelemmel kell munkájuk minden percében viseltetniük, hiszen egyfajta kulturális attaséi ők az országunknak: legfőbb céljuk, hogy a vendég jól érezze magát, és visszajöjjön.

Az idegenvezetés tehát egyáltalán nem hobbi, de még csak nem is szakma. Hivatás – vallja egymástól függetlenül, de egybehangzóan Pálma, Marianna, Natália, Gábor, Edvárd és Gergely.

A szakma nagyon sokrétű

Vannak, akik úgynevezett „beutas” csoportokat vállalnak, azaz a Magyarországra érkező külföldi turistákat vezetik körbe az ország kívánt területein – ezt csinálja például Gergely angolul, Pálma angolul és franciául, Gábor németül, Marianna hollandul. Mások „kiutas” csoportokkal dolgoznak, tehát itthonról visznek magyar turistákat külföldre, és ott vezetik őket körbe a választott helyeken. Edvárd és Natália mindkettőt csinálja, előbbi francia, utóbbi olasz nyelven. És vannak, akik itthon, magyar nyelven magyar turistákat is kalauzolnak, bár ez elég ritka. Ezeken belül pedig még akadnak speciális ágai is a munkának, úgymint rendezvények, tematikus séták és a többi, tehát elég sokrétű szakmáról van szó.

Rengeteg tényező befolyásolja a turizmust és az idegenvezetők munkáját

Ahogy Pálma fogalmazott, az idegenvezetés sosem életbiztosítás. Azaz egy relatíve szezonális munkáról van szó, általában a tavaszi-nyári időszak az, amikor meg tudják keresni azt a pénzt, amiből egész évben élnek, mert télen csak elenyésző mennyiségű munkájuk akad.

A koronavírus tehát az ő szemszögükből a lehető legrosszabbkor jött: a télre félretett maradék pénzük épp elfogyott, és amikor újra indult volna a szezon, minden bezárt. Az idei évet nagy valószínűséggel temethetik.

Hiszen hiába nyitnak a határok és indul meg az egyéni turizmus, ez az idegenvezetők szempontjából sovány vigasznak is kevés: ők általában csoportokkal dolgoznak, akik most viszont már az utazás tervezésének pillanatában megtorpannak. A biztonságos utazási feltételek ugyanis egyelőre még nincsenek részletesen kidolgozva a különböző járművekre, de az egészen biztos, hogy az utazásokat szervező cégeknek nem éri meg a meglévő helyek alig felét feltölteni például egy buszon vagy egy repülőn. Ha erre nem lesz meg az eljárás, vagy nem készül el mihamarabb a vakcina, azok az idegenvezetők, akik tengerentúli turistákkal dolgoznak, idén jó eséllyel bevétel nélkül maradnak.

A gondok már ott kezdődnek, hogy nem tudjuk, pontosan hányan vannak bajban

Az idegenvezetők ma már egyéni vállalkozóként, főleg katás adózóként tevékenykednek. Körülbelül a rendszerváltással egyidejűleg megszűnt az a rendszer, hogy egy utazási cégnél bejelentett foglalkoztatottként dolgoznak.

Azt pedig nem tudni, hogy ma hány magyarországi idegenvezető van. Vagyis azt igen, hogy hány embernek van idegenvezetői engedélye, de azt, hogy hányan dolgoznak a szakmában fél- vagy teljes állásban, arról semmilyen felmérés nincs, így a szervezetek is csak becsülni tudnak, szerintük körülbelül négy-ötezer emberről lehet szó. Ez a pár ezer ember is tehát igen széles skálán mozog az idegenvezetői lehetőségek terén, és a jelenlegi helyzetüket az is erősen befolyásolja, hogy milyen nyelven vagy nyelveken dolgoznak.  

Egyik napról a másikra

Ha azt hinnénk, hogy az idegenvezetők életébe fokozatosan érkezett meg a járvány, nagyot tévednénk. Ugyan különböző időpontokban, de mindannyiuknak egy hónapon belül, márciusban mondták le minden munkájukat. Leghamarabb Natália érezte meg a válságot, hiszen a vírus Európán belül elsőként az olaszokra sújtott le. Ő már február vége óta nem dolgozik.

Pálma és Gergely, akik amerikai, ausztrál és brit turistákkal foglalkoznak, szintén hamar szembesültek a krízissel, és valószínűleg nekik tovább is fog tartani, mert míg az unión belül könnyebben lehet mozogni most is, addig a tengerentúli turisták valószínűleg kevésbé fogják Európát választani úti célnak az elkövetkezendő időkben.

De a többieknél is hamar beütött a krach, márciusban minden tavaszi foglalásukat lemondták, és folyamatosan mondják vissza a már nyárra leszervezett utakat. A partnereik – például utazási cégek – igyekeznek őket informálni az aktuális helyzetről, de jelenleg senki nem tud semmi biztosat, csak azt, ha egy munka elmarad.

Rájuk találták ki a rendeletet, de végül kimaradtak belőle

Azt, hogy a vírushelyzet először a turizmust fogja legsúlyosabban érinteni, viszonylag hamar tudni lehetett, a magyar miniszterelnök is már március 10-én közölte az országgal: az idei turisztikai szezonnak kampó. Nem csoda hát, hogy az első válságkezelési intézkedések egyike volt, hogy a szektort próbálták védeni különféle állami engedményekkel. Igen ám, azonban a járulékkedvezményre jogosultak köréből az idegenvezetők kimaradtak.

A hírt mindenki megdöbbenve fogadta, hiszen számítottak rá, hogy a turizmus egyik legérintettebb ágazataként részesülni fognak valamilyen támogatásban, hiszen minden bevételi forrásuk megszűnt és a mai napig sincs jövedelmük.

„Legtöbben válaszra sem méltattak”

Két civil szervezet, a Magyar Idegenvezetők Egyesülete és a Magyarországi Idegenvezetők Szövetsége is a szakma érdekét hivatott képviselni, és azonnal léptek, amint kiderült, hogy semmilyen támogatást nem kapnak. Írtak levelet többek között a Magyar Turisztikai Ügynökségnek, a Kereskedelmi- és Iparkamarának, a pénzügyminiszternek és a miniszterelnöknek is. Stumpf Éda, a Magyar Idegenvezetők Egyesületének tiszteletbeli elnöke és szóvivője, valamint Caesar Éva, a Magyarországi Idegenvezetők Szövetségének elnöke is arról számolt be, hogy volt, ahonnan nem érkezett válasz, és volt, ahonnan csak annyit üzentek, hogy a kérést továbbítják az illetékes szerveknek.

Egy kis időre úgy tűnt, a fáradozásaik nem voltak hiábavalók, mert újra bővítették a kedvezményezettek körét. Ekkor kerültek be azok az idegenvezetők, akik egyéni vállalkozóként, de nem katásként dolgoznak – ez a könnyítés június 30-ig tart. Ők a kisebbség, a túlnyomó többség továbbra is segítség nélkül maradt, köztük több riportalanyunk is.

Gergely például mentesült a járulékfizetés alól, ám csak azért, mert a magánvállalkozása más tevékenységi körrel is rendelkezik, ami viszont rajta van a listán. 

Ezek után újabb kör levelezés következett, ekkor viszont már azt az információt kapták a civil szervezetek, hogy nem fogják tovább bővíteni a listát, így már biztos, hogy az idegenvezetők nagy része semmilyen segítséget nem fog kapni a jövőben.

Maradtak a kényszermegoldások

A semmiből nem lehet adózni, márpedig az idegenvezetők most munka, és így bevétel nélkül maradtak. Legtöbben kénytelenek voltak szüneteltetni a vállalkozásaikat, azonban társadalombiztosítási hozzájárulást (ami 7710 forint) továbbra is fizetniük kell. Ráadásul sokan csak májusban szüneteltették a vállalkozásukat, mert bíztak abban, hogy felkerülnek a már sokat emlegetett listára. Így járt Natália is, akinek ezzel százezer forint tartozása gyűlt össze a NAV felé, ezt viszont méltányossági okokból most nem kell befizetnie. 

Kereset híján most sokan a tartalékaikat élik fel, és a családjuk segítségére támaszkodnak. Persze vannak olyanok is, akik kénytelenek voltak más bevételi forrás után nézni erre az időre – például Gergely is, aki azóta futárként dolgozik, és úgy készül, hogy az év végéig ez nem is fog változni.

Mit tartogat a jövő?

Erre a kérdésre jelenleg nincs élő ember, aki biztos választ tudna adni. Ki optimistábban, ki pesszimistábban áll a helyzethez, azonban abban minden riportalanyom egyetértett, hogy az idei nyár sok munkával nem kecsegtet. Akik pozitívan állnak a helyzethez – főleg azok, akik európai vendégekkel foglalkoznak –, abban bíznak, hogy már szeptembertől elindulhat némi mozgolódás a csoportos utazások terén is. Akik pesszimisták, úgy készülnek, hogy idén szögre akaszthatják a már emlegetett esernyőt.

Az viszont biztos, hogy a helyzet nem rajtuk múlik. A turizmus sikeres működése egy sokismeretlenes egyenlet, amiben az idegenvezetők is aktívan kiveszik a saját részüket. Ők továbbra is itt vannak és dolgoznának, azonban addig, amíg a biztonságos utazás feltételei nem biztosítottak, vagy nincs meg a vakcina, nem lesznek itt a tömegek, akiknek bemutathatnák az országunkat.

Dián Dóri

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images