–

A legfrissebb, 2018-as angol adatok szerint, 71 százalékkal nőtt a 18 éven aluli által – egy másik 18 éven aluli sérelmére elkövetett szexuális erőszak eseteinek száma. Vannak, akik ezt a fiatalkori pornófogyasztás megnövekedésével magyarázzák, míg mások szerint mindig is sok volt a fiatalok egymás sérelmére elkövetett szexuális visszaélés, csak ezek nem derülnek ki, mert az áldozat fél attól, hogy elveszíti a barátait, kiközösítik vagy nem fognak neki hinni.

De hogyan is beszéljünk a kamasz gyerekünkkel a kortárs szexuális erőszakról?

1. Tudnia kell, hol kezdődik a szexuális zaklatás és az erőszak

Teljesen normális, hogy kamaszkorban megnő a fiatalok érdeklődése a szexualitás iránt. Ez az időszak nem könnyű, hiszen nagyon sokat változik a test, és azt élik meg, hogy a nemi szervük úgyszólván „önálló életre” kel.

A fiatallal való beszélgetéskor ezért ki kell térni arra, hogy a felfokozottabb szexualitás nem jelenti azt, hogy megváltoznak azok a szabályok, amik a magánszférára, az intimitásra és a mások döntéseinek tiszteletben tartására vonatkoznak.

Tehát nem lehet a saját szexualitást úgy megélni, hogy azzal másokat zavarba ejtünk, megsértjük a magánszférájukat, a testi integritásukat, vagy olyan helyzetet teremtünk a másik előzetes megkérdezése, beleegyezése nélkül, ami intim. Hogy csak néhány példát hozzak erre: nem lehet megfogni egy lány mellét (és azon testrészeit, amit az alsóneműje fed), az ő előzetes megkérdezése és beleegyezése nélkül. Ugyanez vonatkozik a nemi szerv megmutatására (élőben vagy felvételen).

Intim lehet minden olyan szituáció, ami bármilyen módon bensőségesebb, közelebbi kapcsolatot feltételez. Ilyen a csókolózás, a másik megérintése olyan testrészein, ahol az érintések nem tartoznak a mindennapi, szokásos érintkezések közé (például térd, comb, derék, nyak).

Ha ilyen helyen szeretne egy fiú vagy lány megérinteni valakit, fontos tudnia, hogy ez intimnek számít, és kell hozzá az előzetes beleegyezés, jóváhagyás.

Ha beleegyezés nélkül tesz ilyen dolgokat valaki, az akkor is erőszaknak számít, ha a másik nem csinál semmit, vagy ha elvicceli a dolgot, és nem csak akkor, amikor felháborodik rajta.

Nem a másik reakciója szabja meg, hogy ami történt, az rossz-e.

2. Mit jelent a késleltetés?

Ahhoz, hogy ezt egy fiatal megértse, és jól értse, arról kell vele beszélgetni, hogy a felhorgadó vágy (amit sokszor nem is tud kontrollálni) nem azt jelenti, hogy annak kielégítése is kontroll nélkül történhet. Ez nem az a késleltetés, amit például a korai magömlés kapcsán majd elolvas a gyerek (remélhetőleg a szakirodalomban vagy egy szexuális felvilágosítással foglalkozó platformon),  hanem ami egy abszolút tudatos folyamat. Annak elfogadását jelenti, hogy a vágy természetes, de a kielégítése nem egy „természeti jelenség”. Nem tekinthetünk úgy a vágyukra, mint az esőre. Ha „elindul”, aki éppen ott van, azt „eléri”. Nem az a természetes, hogy amikor ránk jön a vágy, akkor akit éppen érünk, azt ebbe „bevonjuk”.  Nem lehet másra erőszakolni a vágyunkat, abba csak akkor lehet mást is bevonni, ha azt ő is akarja, és beleegyezik abba. Ez pedig sokszor azt jelenti, hogy késleltetni kell a vágy kielégítésének azon formáit, amihez partner is kell.

3. Mit jelent a beleegyezés?

Nyilván mindennek az alfája és ómegája a beleegyezés.

Minden fiatalnak, lányoknak és fiúknak is tudnia kell, hogy a nem nemet jelent, és hogy csak az jelent beleegyezést, ha a másik igent mond.

Ha valaki nincs olyan állapotban hogy igent vagy nemet mondjon, akkor nem beszélhetünk beleegyezésről. Ha valaki részeg, alszik, vagy bármilyen más ok miatt öntudatlan, akkor szó nem lehet olyan érintésről, közeledésről, aktusról, aminek bármilyen köze van az intimitáshoz, nemiséghez, szexualitáshoz.

Fontos ezt az alapszabályt elmondani (többször is akár), de még fontosabb, hogy a szülő a gyereke életében gyakorolja is ezt. Ha tehát a gyerek magára zárja a szobája ajtaját, akkor nem lehet kopogás nélkül bemenni. Ha azt kéri, hogy senki ne zavarja, akkor ezt tiszteletben kell tartani, stb. Ha megtapasztalja a gyerekünk, hogy a nem tényleg nemet jelent, és ezt mások tiszteletben tartják, akkor fogja tudni igazán megérteni, ha egy lány nemet mond.

4. A szexualitásról nem könnyű beszélni, de muszáj

Ez nem egy választható szülői szerep, hanem alaptartozéka a szülőségnek. A lányoknál a menstruáció általában egy komoly lehetőség a szülőknek arra, hogy a szexualitásról beszéljenek. A fiúknál azonban, mivel az első magömlést nem is biztos, hogy észreveszik (vagy észre akarják venni) a szülők, ezért elmarad a „nagy leülés”. De ami még rosszabb, hogy

a fiúkkal sokszor csak a szexről beszélgetnek a szülők, és kimaradnak a szexualitás egyéb dimenziói: a testkép, az érzelmi kérdések, a férfi szerepek, vagy, hogy mikor tekintünk valakit férfiasnak, milyen szerepek és ideálok vannak a gyerekünk fejében.

Ezeket muszáj lenne minden gyerekkel végigbeszélni. A popkultúra tele van olyan szerepekkel, amiknek nagyon nehéz megfelelni, és olyan elvárásokkal, amik teherként nehezednek a XXI. századi gyerekekre. Nagyon keveset beszélünk a gyerekeinkkel az érzésekről, arról, hogy izmok teszik-e a férfit, és a nagy mell-e a nőt, vagy hogy mi a különbség szeretet, szerelem, szex, meg az intimitás között.

Látszólag az ilyen beszélgetéseknek semmi köze a szexuális erőszakhoz, valójában azonban nagyon is sok van. Árnyalja a szexualitáshoz való viszonyát a gyereknek, érzékenyebbé teszi őket a másik fél reakcióira, nyitottabbá azok elfogadására. Az a fiatal fogja tudni a visszautasítást könnyen venni, aki tudja, hogy ilyen van, hogy ez nem az ő férfiasságáról vagy nőiességéről szól, és legkevésbé arról, hogy ő vajon milyen az ágyban – hanem hogy ilyen van, és hogy ez a másik döntése, az ő története, nem pedig az övé.

5. A pornó

Megkerülhetetlen, hogy beszéljünk a pornóról, ha Alfa generációs (18 éven aluli) gyerekünk van. Mert kábé az erdőszéli remete lakokban felnövő gyerekek az egyetlenek, akiknél azt gondolhatjuk, hogy nem láttak még pornót, mire 11 évesek lettek… a többieknél érdemes szülőként elfogadnunk (beletörődnünk), hogy a gyerekünk látott már valamilyen műremeket a felnőtt filmipar termékei közül. Szóval, beszélni kell róla.

Finoman, érzékenyen (nehogy megalázó vagy megszégyenítő legyen a gyereknek), de be kell hozni a témát, és el kell mondani, hogy a pornó nem a valóság.

Az ott látható aktusoknak kábé annyi köze van az igazi szexhez, mint Optimus Prime fővezérnek a Transformersből a 4-es/6-os villamoshoz. És persze azt is fontos elmondani, hogy a pornó nagyon erősen hat a potenciálra és a nemi vágyra – és egyáltalán nem pozitívan.

6. A szexuális erőszak a hatalomról szól, nem a szexről

Egy fantasztikus szakember, Virág György egyszer azt a hasonlatot használta a szexuális erőszakra, hogy „olyan, mintha a lódarázs szót kimondva, az emberek egy lóra gondolnának” – merthogy kábé annyi köze van a szexuális erőszaknak a szexualitáshoz, mint a lódarázsnak a lovakhoz.

A szexuális erőszak mindig a hatalomról szól. Arról, hogy uralom a másik testét, akaratát, hogy magam alá (magamba) gyűröm, és azt tehetek vele, amit csak akarok.

Aki így közelít a másikhoz, az a hatalmat keresi és azt éli meg, nem pedig a szexualitást. Az ilyen szex erőszak, és így bűncselekmény. Tizennégy éves kortól pedig mindenki büntethető érte, ha elkövette.

Hiszem, hogy a gyerekeinkkel olyan durva dolgokról is, mint a szexuális erőszak, beszélni kell. Nem feltétlenül direktben, és még véletlenül sem úgy, hogy leültetjük a nappaliban magunkkal szemben, és rátoljuk, amit gondolunk. A gyerek életkorához igazodva, az aktuális eseményekhez kapcsolódva, az ő érdeklődését és kérdéseit kihasználva, és arra reagálva viszont nagyon fontos muníciót adhatunk nekik – és nem utolsó sorban hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy ők sem váljanak áldozattá vagy elkövetővé.

Dr. Gyurkó Szilvia

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Jose Luis Pelaez Inc